Pt.9

381 29 13
                                    

*Karl*

Ordítottam egyet Sapnap-nem hogy fent vagyok, és jöjjön fel, egy pillanat múlva már halottam is ahogy rohan fel az emeletre.

Sapnap: Minden rendben? - lihegett egy kicsit, mert azt hitte baj van.

Karl: Nincs semmi csak szólni akartam hogy fent vagyok.

Sapnap: Huu... Akkor jó. - könnyebűlt meg.

Karl: Nincs semmi baj, ha van akkor szólok úgyis, jó igaz most is csak úgy szóltam de ez most nem az volt.

Sapnap: Jó, nem vagy éhes?

Karl: Most nem vagyok éhes.

Sapnap: Biztos? Csinálok valamit.

Karl: Biztos, de most inkább rád vágyok hogy mellettem legyél. - tártam ki a kezem, hogy megöleljen.

Meg is ölelt és még puszit is kaptam.

Sapnap: Nekem ma majd egy kicsit haza kell mennem, sajnos. De majd mikor anyukád elmegy reggel akkor majd jövök mert nem akarom hogy egyedül legyél, amíg nem tudsz majd lábra állni, jó?

Karl: Jó, teljesen megértem, majd várlak reggel. Remélem mikor majd vége lesz a szünetnek akkor majd tudok menni nem lenne jó ha nem tudnék menni.

Sapnap: Igen, szóval remélem hamar meg gyógyul a lábad. Viszont szerintem én megyek, mert azért otthon is kell egy kis időt töltenem anyával.

Karl: Rendben, menj csak nyugodtan.

És adott még egy búcsú csókot és ment is. Én nem tudtam hogy mit csináljak, anya majd este jön haza most korábban olyan 8 körül, addig meg van 5 óra hosszám. Lehet hogy filmet nézek így fel sem kell kelnem és tudom pihentetni a lábam.

*Sapnap*

El is indultam haza, majd holnap megyek újra Karlhoz ne hogy egyedül legyen, szerencsére már kezd egy nagyon kicsit javulni de még mindig nem a legjobban néz ki. Itthon is vagyok, nem szerettem volna anyát egyedül hagyni, mert apával már régen elváltak, de Karlt se akarom egyedül hagyni, és még el se mondtam anyunak hogy összejöttünk.

Sapnap: Szia anya.

Sapnap anya: Szia, te hogy hogy itthon, nem Karlnál vagy?

Sapnap: De, de szerettem volna veled is egy kis időt tölteni, meg mondani is akartam valamit. - olyan izgatott voltam.

Sapnap anya: És mit szeretnél mondani? - kíváncsi tekintettel nézett rám.

Sapnap: Együtt vagyok valakivel..

Sapnap anya: Tényleg? És ki az a valaki? Titokzatos? Vagy talán..... Ő vele.

Sapnap: Kire gondolsz?

Sapnap anya: Hát mondjuk Karlal. - nézett rám boldogan.

Sapnap: Igen, és nagyon boldog vagyok.

Sapnap anya: Ennek nagyon örülök hogy boldog vagy vele, remélem hogy örökre tartani fog.

Sapnap: Köszönöm anya, én is remélem. - megöleltem, örültem hogy elfogad.

Sapnap anya: Nem vagy éhes?

Sapnap: Hmm.. Most nem, de majd eszek ha éhes leszek.

Sapnap anya: Rendben. - adott egy puszit a homlokomra.

Fel mentem a szobámba, és rá írtam Karlra.

Sapnap: Holnap mikorra menjek?

Pár perc múlva érkezett is a válasz.

Karl: Mondjuk olyan 8 fele, vagy hamarabb is jöhetsz, ahogy szeretnéd.

Sapnap: Rendben, akkor majd holnap tali.

Karl: Okés, az ajtó nyitva lesz.

Sapnap: Rendben.

Mivel nem szeretnék sokáig aludni ezért hamarabb lefeküdtem hogy oda érjek, és ne aludjak el, még ébresztőt is állítottam be.

*Karl*

Vége a filmnek jó hosszú volt, viszont előtt az idő a fürdésre amit mondjuk nem tudom hogy fogom kivitelezni mert anya már alszik, mert korán indul a munkába. Fel is keltem az ágyból és próbáltam valahogy felállni de mivel az nem jött össze valahogy elkúsztam odáig, valahogy meg is sikerült megnyitnom a csapot, remek és most jöhet hogy le veszem a ruháim, de előtte még hozni is kéne be mert azt elfelejtettem, jó újra a szobámba és persze hogy túl magasan van, nem baj megoldom. Fél is álltam egy pillanatra és vissza is mentem a földre ez is megvan, jó most vissza a fürdőszobába. Jó itt vagyok, elzárom a csapot még mielőtt nagyon tele lenne a kád. Most jöhet hogy le veszem a ruháim, a felsőm könnyen lejött na de a nadrág, nagyon lassan és nehezen húztam le magamról és eléggé fájdalmas is volt. De megvoltam ezzel is, na most jön az hogy valahogy bele is kéne ülnöm a kádba, miért ilyen nehéz és fárasztó így egyedül. Ez az sikerült, huuu elfáradtam, és úgy kellett bele ülnöm hogy a sebemet egyenlőre ne érje a víz, majd legutoljára be vizezem, nem lesz a legkellemesebb dolog de muszáj, így is gyorsabban gyógyul. Borzasztóan fáj a lábam, de nagyon ilyen fájdalmat még akkor se éreztem, ez piszok rossz, be kéne kennem majd a kenőcsőmmel a lábam, meg lehet kéne fájdalom csillapító is mert még a fejem is megfájdult, szuper és mégis hogy fogok én lemenni, bár muszáj lesz mert a kenőcs is lent van. De előtte valahogy felkéne öltözni is, jó ez meg van, most irány lefelé. Próbáltam halk lenni hogy anya ne keljen fel, jó itt vagyok a lépcső tetején és most mégis hogyan menjek le, uhh meg van, jöhet a pók póz, jó lent vagyok most irány a konyha, de most komolyan miért jó hogy minden olyan magasan van persze hogy a fenti szekrénybe kell ezeket tárolni, nagy nehezen felálltam, fájdalommal küszködve sikerült kinyitnom a szekrényt és kivenni belőle a gyógyszeres dobozt, ki vettem belőle a fájdalom csillapítót és a kenőcsőm, szerencsére van fent nálam bubis víz szóval nem kell vinnem magammal, jó de most vissza is kéne tenni a gyógyszeres dobozt, ugyan ezt a fájdalmas felállást megcsináltam és vissza indultam a szobámba. Végre a szobámban vagyok, piszokul fáj a lábam és elfáradtam, legközelebb remélem Sapnap itt alszik, mert sokkal könnyebb lenne majd, jaj de hiányzik nekem és most nélküle is kell aludnom, de majd holnap jön végre, jó tudom hogy azóta nem sok idő telt el de azt akarom hogy itt legyen. Közben bekentem a lábam és bevettem a gyógyszert, kicsit jobb volt de a kenőcs úgy csípte a lábam hogy még jobban fájt, aludni emiatt nem tudtam, szóval egész végig csak telefonoztam hogy elvegye a figyelmemet. Végül valahogy sikerült bealudnom, de nem sokáig mert egy pár óra múlva felkeltem és éreztem hogy a lábam lángol, esküszöm a sírás szélén álltam, nem bírok mozogni se, muszáj volt felhívnon Sapnapet, mert ezt nem lehet bírni. Kérlek vedd fel, vedd fel.

*Sapnap*

Nagyban alszok mikor csörgött a telefonom, kómás fejjel felvettem és persze nem tudtam ki az mert nem néztem meg, csak ennyit hallottam a telefonba.

Karl: Sapnap, nem vagyok... olyan jól...

Sapnap: Micsoda? Anyukád?

Karl: Nem birok megmozdulni se... - itt már éreztem a hangján a fájdalmat...

Sapnap: Úristen.... Sietek.. - letettem a telefont és indultam is el, rohantam.... Mikor oda értem azzal szembesültem hogy az ajtó zárva, és most hogy jutok be....

KarlnapWhere stories live. Discover now