Karlnap

Pt.14

*Karl*

Sapnapel csak feküdtünk és öleltük egymást, nem akartuk elengedni egymást. Még az eleje fele mind a ketten sírtunk de az egy idő után elmúlt. Viszont közbe szólt ebbe a csodás pillanatban a telefonom, mit ne mondjak légyszívesebben elhajitottam volna, de előtte megnéztem ki az George hívott, szerintem tudni akarja hogy minden rendben van-e. Nem akartam bunkó lenni vele hogy fel se veszem de itt volt most nekem Sapnap és nem akartam elengedni, de végül csak felvettem mert ahogy ismerem őt nem fogja abba hagyni, szóval hivosgatni fog. Ki is mentem a szobából és leültem a kanapéra, és mondtam Sapnap-nek hogy mindjárt jövök.

Karl: Igen?

George: Szia Karl! Hogy vagy? Vagy inkább vagytok.

Karl: Minden rendben van, nyugi.

George: Biztos?

Karl: Igen, biztos.

George: Akkor okés, csak még akartam tudni, mostmár akkor hagylak is, mert gondolom együtt vagytok, ugye ugye?

Karl: Igen, de amúgy egy kérdés. Ezt honnan tudod, hogy együtt vagyunk most?

George: Hát tudod Techno elmondott nekünk pár dolgot.

Karl: Pár dolgot? Mit?

George: Csak annyit hogy még találta Sapnapet elvitte hozzád utána meg téged is haza vitt ennyit mondott.

Karl: Jah, jó. Csak annyi zavar hogy nem tudom hogy hol találta meg és mikor, ami egy kicsit még aggaszt.

George: Nyugi, figyelj a lényeg hogy meg van és jól van.

Karl: Igazad van.

George: Na, de akkor én megyek mert már Dream vár, szia.

Karl: Okés, szia.

Le is tette a telefont és láttam egy kicsivel utána hogy jön le a lépcsőn.

Sapnap: Nah, mi az?

Karl: Jah, semmi...

Sapnap: Hát nem teljesen tűnt úgy.

Karl: Ezt hogy érted?

Sapnap: Attól még hogy lejössz nem azt jelenti hogy nem hallatszik fel egy kicsit bármi is.

Karl: Mit hallottál ebből?

Sapnap: Hát nem teljesen mindent de hogy valami aggaszt téged.

Karl: Jah, semmi semmi, ne törődj azzal, amúgyis csak George-al beszélgettem. - próbáltam eltitkolni hogy min is aggódok, nem akartam hogy azt higyje hogy én nagyon szeretném tudni hogy hol is volt még ilyenek, mert nem fogja nekem elmondani és így azt hiszi hogy majd ki akarom húzni belőle.

Sapnap: Ha nem mondod el akkor majd beszélek George-al.

Karl: De tényleg semmi nem volt.

Sapnap: Jó akkor hagyjuk... Én nem fogom erőltetni... - ezzel ki is ment az ajtón és egy kicsit becsapta.

Nem akartam hogy megint eltűnjön ezért gyorsan felálltam és utána mentem szerencsére még csak akkor fordult ki az utcára, szóval még utól tudtam érni.

Karl: Sapnap!! Kérlek várj!! - meg sem állt csak sétált tovább.

Ekkor már elé álltam, mert utól értem.

Karl: Figyelj... Én sajnálom kérlek gyere menjünk vissza...

Sapnap: Nem..

Karl: De elmondok mindent, csak ne hidd majd azt hogy ki akarom húzni belőled hogy hol is voltál és hogy hogyan találták meg és mikor...

Sapnap: Mi?

Karl: - itt már kezdtem sírni- Igen nagyon rossz volt nélküled mikor el mentél, folyton kerestelek egész nap, meg sem álltam de utána mondta nekem Wilbur hogy menjek haza pihenni, mert már nagyon rosszul néztem ki, de mikor haza értem aludtam egy kicsit és már indultam is el újra hogy megkeresselek... É-é-és amikor elindultam tegnap keresni téged újra, találkoztam Techno-val aki annyit mondott hogy menjek vele láttam hogy haza visz gondoltam magamban hogy biztos Wilbur küldte mert látta hogy kereslek, de nem mert mikor hozzám értünk mondta hogy menjek be mert megtalált, be is rohantam hozzád, kicsit hezitáltam mikor oda értem a szobám ajtajához, de bementem és mikor megláttalak el se hittem, nem tudom hogy hol voltál és hogy mikor talált meg, meg hogy hogyan semmit sem tudok, és nem akarom hogy azt hidd hogy tudni akarom nagyon mert neked lehet hogy rossz lesz ezt elmondani, és nem tudok csak úgy abba bele tőrődni hogy csak úgy itt vagy, és semmit nem tudok rólad már.... Ezért nem akartam elmondani hogy mit beszéltem George-al, de mostmár mindegy is, lényegtelen az egész ha te már nem akarsz így velem lenni... - ekkor elsétáltam mellette, és mentem volna vissza a házba, de valaki azaz Sapnap megfogta a karom, ekkor vissza fordultam és jó szorosan magához szorított.

Sapnap: Szeretlek.... Tudod hogy szeretnék veled lenni, csak kicsit tényleg megharagudtam hogy nem mondtad el, és ekkor jöttem rá hogy ez hogy nem mondod el nem ér fel az enyémhez, de ha készen állok rá akkor majd elmondom... Nem akarlak elvesziteni.. - itt már ő is elkezdett sírni, hallottam a hangján hogy nagyon megbánta amit az előbb tett.

Nagyon sokáig öleltük egymást, viszont mikor szétváltunk Sapnap fel kapott és bevitt a házba fel vitt az emeletre a szobámba és letett az ágyra, nem tudtam mit akar pontosan de annyit mondott hogy takarozzak be mindjárt jön. Sokáig vártam egy kicsit de már nem bírtam nem tudtam hol van és mit csinál már megint, de hirtelen csak ki nyílt az ajtó Sapnap volt az egy tálcát hozott amin főtt kaja volt, nagyon jó illata volt. Oda sétált hozzám és letette az ölembe.

Karl: Hát ez?

Sapnap: Gondoltam éhes vagy meg, biztos higy jól esne most ez neked, meg nézhetnénk egy kis filmet is, hiszen elég régen néztünk már, nem?

Karl: De, és mit szeretnél nézni?

Sapnap: Valami vígjátekot, szerintem jót tenne most az nekünk.

Karl: Okés, én benne vagyok.

Be is kapcsoltam egy filmet, ekkor el is kezdtem enni, mikor befejeztem letettem az íróasztalra és hozzá bújtam Sapnap-hez, örülnék neki hogyha csak ilyen napjaink lennének hogy csak mi vagyunk. De rá kellett hogy jöjjek hogy sajnos szombat van szóval holnap vasárnap és utána hétfő és kezdődik megint a suli. És mivel megint suli lesz így kevesebbet tudunk együtt lenni, suliban is, és csak hétvégén tudnánk így teljesen így lenni és mondjuk ilyen napot tartani, de inkább most ki élvezem ezt a pillanatot hogy itt van velem...