| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

32 // Mézédes szerelem

—

Clare POV

Éppen az Üvöltő szelek utolsó fejezetét olvastam, amikor Cora újra berontott a szobámba.

A teste remegett, kapkodta a levegőt, és úgy sírt, hogy képtelen volt megszólalni egy pár pillanatig. Hirtelen felpattantam az ágyról és hozzá siettem. Mielőtt megkérdeztem volna, hogy mi történt szorosan átöleltem, de ő egyre csak sírt. 

"Cora! Cora, hé, mi történt?" Kérdeztem tőle, miközben a hátát simogattam.

"Theo- Theodore..!"

"Tessék?" Kérdeztem tágra nyílt szemekkel, és úgy éreztem, hogy megfagy bennem a vér.

Cora a fejét rázta és zokogott, én pedig kirohantam a szobából és Blaiset kerestem. Síró, suttogó tanulókat toltam el az utamból, akik a Nagy Terem felé mentek. 

Mikor becsaptam a mardekár közös helyiség ajtaját hatalmas tömeget láttam a kanapé körül. Próbáltam eltolni minél több embert az utamból, majd végül megpillantottam Blaiset a terem másik végében ahogy a kanapén fekvő fiúra néz, közben egy kisfiút tart a karjai közt.

Ekkor tudatosult bennem hogy mi is történt.

Blaise is megpillantott a könnyes szemeivel, és mindenkit félretolva az utamból a karjaiba futottam, úgy összetörtünk mindketten, teljesen. A kisfiú is sírt, talán ő a legjobban, ami számomra szinte lehetetlennek tűnt amikor Blaisere néztem. 

Piton Professzor volt az aki mindenkit kiküldött a közös helyiségből, viszont Asher nem volt hajlandó elmenni. Azt mondta, hogy a testvérével akar lenni ameddig csak lehet, ameddig még érzi a jelenlétét.

"Úgy sajnálom Blaise!" Zokogtam. "Asher.." Felnéztem a Blaise karjában tartott kisfiúra aki Theodore teljes hasonmása volt. Amikor Asher szemeibe néztem, Theodoret láttam bennük és ez csak rontott a helyzeten.

"Nem fog visszajönni, igaz?" Szipogta a kisfiú és egyre csak Blaise karjaiba temette magát. 

Képtelen voltam tovább ránézni. A fájdalom, a gyász és a sokk terhe úgy éreztem teljesen összeroppant és apró, jelentéktelen porszemmé válhatok akármelyik pillanatban.

"Találkozni fogunk még vele, ne aggódj Asher!" Súgta Blaise a kisfiú fülébe, miközben az összes lelki és testi erejét megpróbálta felhasználni, annak érdekében, hogy erősnek mutathassa magát. 

Ha Asher látná a második bátyját is összeroppani, nem élné túl a fájdalmat.

Ajkamat a fogaim közé szorítva, ezernyi és ezernyi néma köszönetet mondó pillantást vetettem Blaisere és ő mind hallotta őket.

—

Égetett.

Égetett a sós könny amely nem akart elállni egy percre sem.

És égetett az ő pillantása. A szívemben éreztem, hogy az ő szíve meghasad, amint tudatosul benne is az, amely egy órával ezelőtt mindannyiunkban. 

Láttam, hogy elnehezül a levegővétele, küzd önmagával a talponmaradásért.

Két szív egy sebből vérzik és nincs rá gyógyír, amely valaha is segíthetne ezen. Amint megláttam Draco arcát mégjobban meghasadt a szívem, hiszen akaratlanul is, osztozunk egymás fájdalmában.

"Kedves diákok..." Szólalt fel Dumbledore és nem akartam hallani. Ráztam a fejem miközben befogtam a füleimet. Próbáltam elmenekülni a csúf igazságtól, reméltem, ha nem hallom akkor meg sem történt, lehet, hogy csak egy rémálom volt az egész.