| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

30 // Kísértés

—

Clare POV

Mikor felértem a Csillagászati Toronyba nem találtam ott senkit. Körülnéztem, hátha valahol esetleg elaludt volna, egy sötét, hideg sarokban, de nem leltem rá. A korláthoz sétáltam és kezemmel lesöpörtem róla a havat, mire a hirtelen hideg érintésétől felszisszentem.

Nem tudtam nem érezni a nyakláncból áradó különleges gyógynövény illatát, amelyre ha jól emlékszem, már éreztem valahol. Mattheo egyik gyógynövényei közt talán, ha jól emlékszem azt mondta, hogy vasfűnek hívják.

A medál továbbra is pirosan izzot a nyakamon, de hamar úgy döntöttem, hogy inkább leveszem, hiszen nem akartam Draco önelégült mosolyát látni, amikor megpillantja az ajándékát a nyakamba.

Mellesleg lehet elátkozta, ki tudja?

Lehet bármelyik pillanatban a nyakamra szorult volna, és addig nem engedett volna el, míg ki nem lehelem utolsó lélegzetemet.

Pillanatonok belül a nyakláncot már a markomban tartottam, de ekkor a tűz ami a medál belsejében égett, mintha azonnal kialudt volna.

Mi a fene?

"Ó faszom!" Hallottam egy mérges kiálltást és a következő pillanatban egy hangos csattanást, majd láttam ahogy a szemem előtt esik le pár cserébdarab egy... Whiskys üveg?

Annyira megrémültem, hogy egy sikítás jött ki a számon, mire újabb csattanást hallottam a tetőről.

"Ha még egyszer sikítasz, legyél bárki is ledoblak erről a kibaszott toronyból!" Figyelmeztetett Draco hangja mérgesen, miközben alig tudott normálisan megfogalmazni egy mondatot. "Már ha egyáltalán én lejutok élve.." Mondta kicsit halkabban, mintha magában beszélt volna.

"Draco! Draco, mit csinálsz? Gyere le onnan!" Követeltem, majd egy kicsit kihajoltam a korláton és megpróbáltam a tetőre nézni és egy pillanatban mintha láttam volna a talpát, de aztán -valószínűleg szándékosan- az arcomba rúgta a havat. "Mi a-"

"Clare?" Kérdezett a fiú meglepetten. "Micsoda kellemet- kellemes? Kellemes!? Meglepetés!" Mondta majd egy halk kuncogást hallottam fentről.

"Hallottad amit mondtam? Gyere le onnan! Esik a hó és bármikor leeshetsz onnan! Hallod!?"

"Heh.. azt mondod?" Kérdezte újra és éreztem a hangján, hogy aligha van magánál.

"Le tudsz jönni?" Kérdeztem idegesen, mire ő nem válaszolt semmit, csak hógolyókat dobott a levegőbe, és mindketten néztük, ahogy eltűnnek a hóviharban. "Ha nem jössz le akkor én megyek fel!" Jelentettem ki, reménykedve abban, hogy ez talán észhez téríti a fiút és talán nem utál annyira, hogy hagyjon leesni egy toronyból.

"Gyere csak, nem sietek.." Nevetett majd újra egy hógolyót dobott a levegőbe.

"Draco.. kérlek!"

"Mi a faszt nem értesz azon, hogy nem tudok ÉS nem is akarok lemenni? Hm?" Kérdezte idegesen, majd egy sóhaj után megragadtam a korlátot és átlendítettem rajta a lábaimat.

"Felmegyek!" Figyemeztettem majd remegő lábakkal egyik korlátról a másikra léptem egészen addig amíg már a kezeimmel nem tudtam hova kapaszkodni. Ekkor feltámadt a szél és alig láttam valamit a szemembe zúduló hórengetegtől és ekkor elkezdtem pánikolni. "Draco! Draco segíts! Le fogok esni!"

"Mivan?" Kérdezte értetlenül majd a hangom felé hajolt és ekkor látta, hogy milyen helyzetben vagyok. Arcáról egy pillanat alatt eltűnt az értetlenség amit aggodalom váltott fel. "Fogd meg a kezem! Kapaszkodj erősen!" Kinyújtotta felém a karját amit megpróbáltam elkapni, de akárhogy próbálkoztam túl messze volt hozzám.