| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

18 // Szív

"Természetesen, miért kérdeznéd egyáltalán?"

"Mert én vagyok az anyád, és aggódom érted!" Mondta, miközben megigazította az ingem. Megálltam előtte, és kissé összeráncoltam a szemöldököm. Aztán egy szarkasztikus mosolyt csaltam az arcomra.

"Kösz." Mondtam és megfogtam a kilincset, amikor kinyílt előttem az ajtó.

Jade és egy ismeretlen fiú állt előttem csupa feketébe öltözve. Biztos voltam benne, hogy a gyűlésre jöttek. Ránézésre már ismertem néhány halálfalót, de ezt a figurát még soha nem láttam.

"Jó napot, Draco!" Jade üdvözölt és belépett a küszöbön. A másik férfi nem szólt semmit, csak nézett rám kifejezéstelen tekintettel. Tetőtől talpig végignézett, majd elmosolyodott.

"Jade." Bólintottam, miután már elment.

"Jó tudni, hogy még mindig tudod a nevemet!" Kiáltott fel mögöttem.

"Szóval te vagy az én... elődöm." A fiú megszólalt előttem, és alig bírta visszafojtani a kuncogását. "Legalább javított az ízlésén.." Mondta, miközben bólintott.

Mégis miről beszélsz te baromarcú?

"Ki a-"

"Malachai! Nagyon örülök, hogy látlak, kérlek, gyere be!" Anyám tovább nyitotta az ajtót, és behívta.

"Narcissa drágám!" Mosolyogva belépett, megfogta anyám kezét és megcsókolta őket. Közben végig engem figyelt, majd mikor ellépett anyámtól és rám kacsintott.

Anyám egy ideig nézte a fiút, mire Malachai megszólalt. Mintha anyám fejében látta volna a kérdést.

"Csak korán jöttünk. Ő a Sötét Nagyúrral jön." Anyám erre megértően bólintott. Nagyon untam és bosszantott ez a titkolózás. Általában nem vagyok kíváncsi, mert nem érdekel senki és semmi. De ha a Sötét Nagyúrról van szó... Kíváncsinak kell lennem.

Apám kilépett az irodájából, és felcsillant a szeme, amikor meglátta Malachait. Gyors léptekkel közeledett felénk, majd magához húzta és boldogan megveregette a hátát. Soha nem láttam apámat ilyen vidámnak. Soha nem volt ilyen miattam. Soha nem nevettetem meg, és gyötrelmemmel alig tudtam megmosolyogtatni. Talán 5 éves korom óta soha nem ölelt meg.

"Már egy ideje, fiam. Gyere és csatlakozz hozzám, kérlek! Sok mindent kell bepótolnunk!" Lucius szélesen mosolygott Malachaira, és csak féltékenységet éreztem a szívemben.

Már nem fáj. Inkább csak dühített.

"Örömmel!" Malachai válaszolt, majd felém fordult.

"Jó volt látni, Draco Malfoy!" Kinyújtotta felém a kezét, hogy kezet fogjon. Grimaszoltam rá, és zsebre tettem a kezeimet, amitől mosolyogva bólintott. "De ne aggódj, nem ez volt az utolsó alkalom!" Aztán apám társaságában eltűnt az én házamban.

"Ki volt ez?" Kérdeztem anyámat, miközben elsétáló ismeretlenre néztem. "Már testvérem is van?" Kérdeztem gúnyosan.

"Nem számít kedvesem. Vigyázz magadra!" Mondta, és megcsókolta az arcom, és még egyszer kinyitotta az ajtót, hogy elmenjek. Feltűnően sietett..

"Hmm..." Felvontam a szemöldököm, de úgy döntöttem, hagyom. "Természetesen." Sóhajtottam és kiléptem az ajtón.

Elindultam a kapunkhoz, majd amikor visszanéztem a kastélyra, észrevettem az ablakban Malachait, amint engem figyel. Aztán a torkára mutatott a kezével, és olyan mozdulatot tett, mintha el akarná vágni a nyakát. Nem ez az utolsó alkalom, hogy látsz, az biztos.