Kunikuzushi's backstory (Hun)

Part XI. Elváló utak

- Pontosan mit is kéne tennem..? - Kunikuzushi csak mereven maga elé nézett, mint aki mindenre fel van készülve.

Már egy teljes napja hogy Shneznaya-ban tartózkodik. Éjjel a Tsaritsa engedélyével a palotában aludhatott... bár nem igen mert elaludni.

Most az archon hívatta őt, hogy beszéljen vele.
Egy teremben voltak ahol mindketten egy hosszú asztal egyik-egyik végén ültek, egymással szemben.

A Tsaritsa sóhajtott. - Remélem tisztában vagy vele hogy ha fatuik közé fogsz tartozni, akkor bizony elkerülhetetlen hogy vér tapadhon a kezedhez. - Kunikuzushi nem válaszolt. Ugyanúgy meredt maga elé mint eddig, akár egy báb.

A Tsaritsa folytatta - szükségem van a gnosisra. Az összes archon gnosis-ára hogy véghez vihessem a terveim. Egyenlőre nem foglak megbízni ekkora feladattal. Sőt még a bizalmamat sem nyerted el teljesen.. De erős vagy. Egy hozzád fajta halandóhoz képest túl erős. - itt egy pár másodpercig egyikük sem szólt. - Legyen. Én adok egy esélyt és megbizom benned. Szükségem van több harbingerekre. Te lehetsz mondjuk... egyenlőre a 10-ik. - itt mint ha hangnemet váltott volna. - de ha kudarcot vallasz.. azt nem éled túl. - itt egy ideig farkasszemet néztek.

- Legyen. Nem veszítek vele semmit..- mondta magabiztosan.
- Hah. Mintha kicseréltek volna. Tegnap mintha egy teljesen másik énedet mutattad volna. - itt a fiú a távolba nézett hogy ne kelljen felvennie a szemkontaktust. - Nem kell szégyellned, időnként mindenki elérzékenyülhet. Emiatt is sajnáltalak meg és kerülhettél ide. Itt nem csak neked volt nehéz múltad. Itt mindenki megért majd téged.

...

- szerinted még él egyáltalán..? - Kazuha az ágyán ült, térdeit felhúzva maga elé bámult. Kint villámlott és mennydörgött.

- Biztosan él! Nagyon erős lehet... szóval nem halna meg olyan egyszerűen.- szólt Tomo, aki ott ült mellette.

Az utóbbi időben körülbelül egy hét telt el azóta hogy a Yashiori szigetre érkeztek. Kazuha kezdett teljesen felépülni. Idővel mindent elmondott Tomo-nak a múltjáról.

- Beszélni akartam veled valamiről. - törte meg a csendet Tomo. - lassan elkéne mennünk innen. Gorou és a többi katona is rengeteget segített nekünk, viszont minden bizonnyal a terhükre vagyunk azzal hogy itt élünk. -

- Rendben. Nekem nincs hova mennem de..majd biztosan kitalálok valamit.

- Lakhatsz velem! Mármint.. én Tsurumi szigetén élek ahol kevés ember él és ott sem találnak rád és van egy vendég szobám ahol alhatsz. - mosolygott Tomo.

- Köszönöm, de nem hiszem hogy elfogadhatom ezt az ajánlatot. Már így is rengeteg mindennel tartozok neked. Kétszer is megmentetted az életem. És már ezekért is az adósod vagyok.

- Az teljesen más. Már barátok vagyunk. Nyugodtan lakhatsz nálam, egyáltalán nem leszel a terhemre. És Tama-nak sem.

- Tama?

-A macskám!- vigyorodott el Tomo. - biztosan megkedvelitek majd egymást.
Hosszú idő óta Kazuha még ha csak halványan is de ismét elmosolyodott.

_______________________________________

Sajnálom hogy hosszú ideig nem folytattam ezt a könyvet majd vázlatokba raktam. Úgy voltam vele hogy abbahagyom az egészet mivel semmi értelme nem volt folytatnom, mert kijött a hivatalos történet a múltjáról és az igazi nevéről. Viszont meggondoltam magam. Újra lett motivációm az íráshoz, ezért az egész könyvben átírtam a nevét Kunikuzushi-ra. És megpróbálom majd az eredeti sztori alapján lezárni viszont minden más részletet a saját ötleteim alapján megírni.