Kunikuzushi's backstory (Hun)

Part V. Összetört lelkek

[Blood warning]

Kazuha még mindig a levél hatása alatt állt, nem bírta feldolgozni. Már lassan fél órája ült a padlón, mint aki összeesett.
Lassan sikerült kicsit összeszednie magát könnyei közt.
"- Erről Kunikuzushi nem tudhat-" volt az első gondolata.
"- Ha elmondanám neki, csak harcolni akarna Shogunnal és ő halna meg, ezt nem hagyhatom... és a falu. Itt kell hagynom mindent és mindenkit, Ayaki senseit, a testvérem a barátaim, a helyet ahol felnőttem..-" Itt ismét elsírta magát.
"- Ki kell találnom valamit gyorsan-"

Még körülbelül 5 percig némán ült, majd hirtelen felállt, tintát és tollat ragadott majd írni kezdett. Időközben csillogó könnyei rácseppentek a papírra. Sietett a levéllel még az éj leple alatt akart távozni a faluból, hogy senki ne vegye észre.
Megragadta táskáját, de azzal a mozdulattal vissza is rakta a helyére azzal a gondolattal: "egy kivégzéshez minek vinni bármit is"
Vész esetére a kardját azért magához ragadta, majd mint aki ott se lett volna kisurrant a szobából.

A nappali asztalára helyezte a búcsúlevelet. Még legutoljára körbenézett a házon. A fa gerendákat, a padlót, amin Scaramoucheal megannyiszor végig rohantak nevetve. Az asztalt, ahol már oly sokszor ettek együtt.
Kiérve a házból végigsimított a terasz korlátján, majd a kertre pillantott ahol annyi időn át gyakoroltak.
Végül a sziklára nézett amin annyi estét töltöttek el a tengert és a csillagokat bámulva.
Végül visszanézett a házra. Hulló könnyei közepette csak ennyit bírt mondani elcsukló hangon: bocsássatok meg..

Hajnal lehetett mire Kazuha elérkezett Inazuma városához. Útközben talán háromszor is elsírta magát, sőt gondolatai már arrafelé is kalandoztak - "mi lenne ha visszafordulnék?... és közösen szembeszállnánk az electro Archonnal?" - viszont tisztába volt vele, hogy akkor mindnyájukat megöli, ez pedig a legrosszabb végkimenetel lett volna számára.

A cseresznye virágok ma szomorúan hajtották le szirmaikat, a nap is mintha ma halványabban sütött volna Inazuma felett. Egy hatalmas kapu nyílt ki előtte ahol két őr ugyan megállította és megkérdezte mit keres ott, ő csak üres tekintettel felelte:
- a saját kivégzésemre.
A hatalmas palotába belépve az electro Archon trónja előtt találta magát. Büszkén ült trónján. Egyenesen megfélemlítő a kisugárzása.

- Á Kaedehara Kazuha, igaz?- szólt kissé gúnyosan Baal.
- Úrnőm- meghajolt előtte, bár egy csepp tiszteletet sem érzett iránta.
- Csodálkozom, hogy van még aki időben ide képes fáradni - Kazuha csak csendben tűrte szavait - bárcsak minden áldozat ilyen lenne... mindenesetre, a ceremóniát délután tartom úgyhogy addig képtelen vagy az egyik fogdában várakozni - Kazuha még mindig nem szólt egy szót se - ha ez megnyugtat, ma nem csak te leszel az egyedüli akit kivégeznek - mosolyodott el Baal.
Kazuha mostmár tényleg nagyon nehezen tűrte az electro Archon szavait, mégis végül kénytelen volt kinyögni egy "igenis"-t.

Közben Kunikuzushi éppen hogy felébredt mit sem sejtve az éjjel történtekről. Teljes nyugodsággal ment végig a folyosó nyikorgó deszkáin, ugyan kicsit furcsállta hogy a reggel még nem futott össze se Kazuhával se Ayaki senseiel, aztán látta a cetlit az asztalon, hogy Ayaki sensei a parton van hogy kitisztítsa elméjét. Teljesen nyugodt volt.. egészen addig míg meg nem találta a levelet az asztalon.
-Tch ez mi lehet?- bontotta fel a borítékot.

Kunikuzushinak a pár soros levél olvasása közben úgy kikerekedtek szemei, mint aki szellemet lát. Lassan hátra lépett kezében a levéllel majd hirtelen neki ütközött a polcnak amin a vázák szinte fénysebességgel csapódtak a padlóhoz. Kunikuzushi mintha ebből semmit sem érzékelt volna. Csak a levél tartalma járt a fejében. Torka szakaszából üvöltött amekkorát csak bírt, miközben könnyei megállíthatatlanul folytak.

" Kedves Scarmouche, Ayaki sensei!

Köszönöm azt a rengeteg szép emléket veletek! Köszönöm hogy boldogan nőhettem fel és hogy mindig mellettem álltatok.
Kunikuzushi, nálad jobb testvért nem is kívánhattam volna, mindig ott voltál nekem, akire lehetett számítanom. És Ayaki sensei volt a lehető legjobb mester. Remélem jó tanítvány voltam. Most el kell búcsúzom. Soha többé nem fogunk találkozni..vagy talán majd a mennyországban egyszer. Kérlek vigyázzatok egymásra és a falura. Védjetek meg helyettem is mindenkit, ne hibáztassátok magatokat. Az én egyedüli döntésem volt. Sajnálom hogy így alakult. Ti voltatok a lehető legjobb dolog az életemben.

Szerető családtagotok, Kazuha.

- Ez nem lehet... miért? MIÉRT? MIÉRT? - Kunikuzushi nem bírta feldolgozni a történteket.
- Nem maradt semmi... azóta, azóta nem változott semmi sem! SEMMI! - őrjöngött, miközben megfogta a medálját majd kitépte nyakából. Amint a padlóhoz ért, az milliónyi szilánkra tört, akár a váza amely véresen fúródott bele Kunikuzushi talpába. Abban a pillanatban amint a nyaklánc a földhöz ért, A fiú elveszette az irányítást ereje felett. Hagyta hogy az ereje elszabaduljon. Már nem érdekelte semmi.

- HA Ő NEM ÉLHETETT, AKKOR SENKINEK SE KELL! - ezzel kilépett a házból, majd mintha földrengés rázta volna meg, az egész leomlott. Mire a falusiak észbe kaptak volna már a saját házuk is maguk alá temette őket.
Ayaki sensei amint tudott ott termett hogy megállítsa Kunikuzushi tombolását.

- Kérlek nyugodj meg! Gondolj arra ő mit szeretne! Ha elpusztítasz mindent nem lesz jobb.- próbálta lenyugtatni, miközben valamilyen technikát próbált alkalmazni, hogy elzárja a visionjét.
- Szóval maga végig tudott róla! - ordította miközben könnyei még mindig vízesésként folytak.
- Fiam, hallgass meg! Én is csak ma reggel tudtam me- itt már csak a vér fröccsenését lehetett hallani ahogy Kunikuzushi előhúzza kardját, majd leszúrja vele a mestert. Ekkor mintha Kunikuzushi szíve is kihagyott volna egy ütemet, talán még ő maga se fogta fel mit tesz.

Mikor már ő maga is vissza tudta fogni erejét összeesett.
- A rohadt életbe! Miért történik ez?..- itt már öklével a földet verte amelyet könnyei áztattak. - nekem már nem maradt semmi.. már nem érdekel mi lesz..-
Az egykori település helyén egy kisebb kráter jött létre.
Csak abban a pillanatban tűnt fel neki hogy a teljes falut lemészárolta. Volt akit az összedőlt háza alatt, volt akit az elektromos képesség álltal ért utól a vég. Mindenhol véres hullák feküdtek, de mégis mind közül a legszörnyűbb Ayaki senseié volt.