Kunikuzushi's backstory (Hun)

Part IV. Kötelékek

Másnap reggel már el is kezdődött a szamuráj kiképzés.
Kettőjük közül egyértelműen Kazuha bánt jobban a karddal, Kunikuzushi viszont a puszta kezes harccal tűnt ki.

- Elegem van! - vágta földhöz a kardját Kunikuzushi.
- Hehe, nekem se ment elsőre, majd belejössz! - nyugtatta Kazuha.
- Előbb utóbb minden cseresznye virág kibontja szirmait, csupán a megfelelő pillanatra kell várni- szólt költőien a mester.
-Tchh, mintha az olyan egyszerű lenne..- mondta mérgesen Kunikuzushi.

Már lassan fél éve hogy Kunikuzushi a faluba érkezett. Már egyre többet kommunikált másokkal. Lassan kezdett kialakulni a személyisége, amely nem minden szempontból volt jó. Kissé indulatos volt viszont összeszedett és céltudatos. Álltalában próbált kedvesen viselkedni másokkal, ami egy idő után nehezére se esett -

- Nem tudom menni fog-e. - mondta Kunikuzushi a bizonyos sziklán ülve, a tengert bámulva.
- Mármint mi? - kérdezte Kazuha.
- Szamurájjá válnom. Remeg a kezem...Én nem akarok kardot használni, semmilyen éles tárgyat nem akarok látni soha többé! - és közben ő maga sem vette észre, hogy ezt ordítva mondta.
Kazuha meglepődve és egyben szomorú tekintettel bámult rá majd elfordította a fejét.
Itt körülbelül egy percig egyikük se szólt.

- De azért vágod magad.- szólt sértődött, komoly hangon.
- Te ezt honnan- állt fel hirtelen a szikláról meglepődóttségében Kunikuzushi.
- Azt hitted nem vettem észre, mi? - mondta komolyan, még mindig elfordítva fejét.
- Ez az én magánügyem! Egyáltalán, mióta tudsz te- itt már nem folytatta, mert meglátta hogy Kazuha sír.

- én.. - Kunikuzushi nem tudta mit mondjon.
- Tisztában vagy vele, hogy nekem ez mennyire rosszul esik így látni téged? - mondta lehajtott fejjel. - Azt hittem testvérek vagyunk, hogy nekem bármit elmondhatsz és számíthatsz rám.. nekem tényleg te és Ayaki sensei vagytok az egy és igazi családom, kérlek ne tedd ezt! Ígérd meg, hogy abba hagyod.. kérlek - nézett Scaramouche felé, még mindig könnyes szemekkel.
- Ígérem.... bocsáss meg - válaszolt lehajtott fejjel.

Ahogy teltek az évek, mindkét fiú sokkal erősebbé vált. Ayaki sensei végig jó gondjukat viselte, és mindketten megtanulták használni a visionjuket. Sokat segítettek a faluban és ahogy a mester megjósolta, Raiden Shogun emberei nem találtak rá Kunikuzushira.
Már mindketten 16 évesek voltak.

-Kuni-chaan! - hallatszódott egy hang.
- Mivan? - ordítja vissza egy másik.
- Hé, azért lehetnél kedvesebb is a szülinapomon! - háborodott fel Kazuha.
- Jó bocs- mondta unott hangon miközben épp a ház folyosóján sétált el. - egyáltalán, mióta kezdtél el engem így becézni? - szólt sértődötten Kunikuzushi.
- Ahj már ez is baj?!- mondta Kazuha.
- Mit akarsz? Éppen Kaishi-san nak kell segítenem szóval nem érek rá egész nap. - szólt türelmetlenül.
Csak meg akartam mutatni az új Szamuráj kardot, amit Ayaki senseitől kaptam a szülinapomra - rántotta elő az új kardját.
- Aha..- és Kunikuzushi már el is tűnt a folyosó végén.
- Héé, ide se néztél! - ordított utána Kazuha, majd egy nagyot sóhajtott.

Délután, Ayaki sensei megkérte Kunikuzushit, hogy takarítsa ki a ház egy részét. Kazuha akkor épp a réten szedett gyógynövényeket.
Amikor Kunikuzushi Kazuha szobájába ért, meglátta fényesen csillogó új kardját. A régi családjára gondolt. Lassan közelebb lépett hozzá majd egyik ujjával hosszasan megérintette a pengét ezáltal egy vércsepp futott végig az ujján. Még pár percig így állt a kard előtt, amikor egy hirtelen hangot hallott maga mögül. Kunikuzushi gyorsan hátra fordult.

Kazuha volt, aki éppen szobája ajtaját huzta el.
- Eszedbe se jusson idióta. - csak ennyit mondott kissé fenyegető hangon majd tett pár lépést beljebb. Kunikuzushi gyorsan ökölbe szorította bal kezét, hogy ne lássa a vért az ujján.
- Mire gondolsz? - úgy tett mint aki nem érti.
- Tudom hogy tudod. Annyira látszik rajtad amikor arra gondolsz, pedig sosem mondtad el a részleteket. - szólt enyhe szomorúsággal a hangjában.

- Néhány évvel ezelőtt ígéretet tettem, hogy mégegyszer nem csinálom azt. - itt egy kis szünetet tartott - már túl léptem rajta rég, és azóta lett egy sokkal jobb családom is- mosolyodott el Kazuhára, miközben talán még ő maga sem hitte el mondata első felét.
Kazuha ezen meglepődött. Ritka alkalmak egyike volt az amikor Kunikuzushi mosolygott. Kazuha vissza mosolygott rá - köszönöm.

Este volt. Kunikuzushi a szokásos helyüknél volt. Kazuhára várt. Ő mondta Kazuhának, hogy majd menjen oda, mert meg kell vele beszélnie valamit. Kazuha már a távolból intett hogy megérkezett.
- mit akartál mondani? - kérdezte kíváncsian a fehéres hajú. Kunikuzushi egy papirba csomagolt ajándékot húzott elő maga mögül.
- Boldog Születésnapot.- mondta kicsit lelkesebben mint amilyen egész nap volt.
- Azta..köszönöm!- Kazuha nagyon boldog volt hogy Kunikuzushi gondolt rá.
A csomagban egy piros színű sál volt levél mintákkal díszítve.
- Ezt te varrtad? - kérdezte meglepődve.
- Ja, Yisake-san tanított meg...ha nem tetszik, nem muszáj hordanod..- mondta bizonytalanul.
- Dehogynem! Imádom! - majd egy mosollyal az arcán magához ölelte a sálat, amin eléggé látszódtak a varrási hibák. Alig láthatóan de Kunikuzushi is elmosolyodott ennek hallatán.

Körülbelül tíz perc múlva már mindketten a partot bámulták a szikláról, csendben.
- Bánt hogy sosem mondtam még el?
- Huh? - Kazuha értetlenkedve nézett rá.
- Féltem hogy ha elmondom meggyűlölsz és szörnyű embernek tartasz majd, de úgy érzem eljött az ideje. - bámult Kunikuzushi még mindig a tengerre.
- Én tudom hogy te egy jó ember vagy! Nem tudnálak gyűlölni! - mondta ki Kazuha határozottan.
Kunikuzushinak nagyon jól esett ezeket a szavakat hallani. Egy percig még néma csend uralkodott majd megszólalt.
- Megöltem az anyám.- mondta ki tömören, mert minél hamarabb túl akart már rajta lenni.

Kazuha csak kerek szemekkel nézett rá. Egy szót se bírt kinyögni. Kunikuzushi elnevette magát.
- pontosan erre a reakcióra számítottam! - sóhajtott egyet és komoly hangsúllyal folytatta. - Talán rossz ötlet volt a testvéredként tekintened rám.
Ebben a pillanatban csak egy csattanást lehetett hallani, ahogy Kazuha le kever egy pofont Kunikuzushinak.

Kunikuzushi talán még sohasem lepődött meg Kazuha viselkedésén ennyire mint most.
- Soha.., de soha többé ne merészelj ilyet mondani! Értetted? - Kazuha még sose volt ilyen feldúlt mint most. - Nem meg mondtam? Bármi történjen is, mi testvérek leszünk! Az eddigi szavaid közül csakis ez a mostani fáj legjobban. Még ha meg is ölted, biztosan nem önszántadból tetted. Magadtól nem tennél ilyet!
Kunikuzushi még egy ideig a pofon hatása alatt volt.
- hehe... túl jól ismersz.- mosolyodott el végül miközben egy könnycsepp jelent meg szeme alatt.

Késő este volt mire mindketten visszamentek a házhoz.
Ayaki sensei éppen teát ivott a földszinti nappali szerű szobában.
- Jó éjt sensei.- szólt Kunikuzushi.
- Jó éjt sensei - mondta Kazuha is majd ő is ment volna Scaramouche után aludni, ha Ayaki sensei nem állítja meg.
- Kazuha - szólt az öreg.
- Igen sensei? - fordult vissza.
- Jött egy leveled - majd az asztalon heverő borítékra nézett.
- n- nekem? - Kazuha azért csodálkozott el ezen, mivel neki még senki se küldött levelet.
Az öreg bólogatott.
- köszönöm hogy szólt, jó éjszakát Ayaki mester! - köszönt el mosolygósan Kazuha miközben felkapta a levelet az asztalról.

Amint beért a szobájába, Kazuha kibontotta a levelet az asztalánál. A lámpás halványan világított a sötétségben.
Feltörte a pecsétet, majd elkezdte olvasni, de két mondtat után, mint akibe a villám csapott, leesett a székről. Mint aki sokkot kapott úgy ült a földön kezével az asztalba kapaszkodva, miközben olyan szaporán vette a levegőt mint még talán soha.
- Nem...ez....nem lehet.. én - motyogta.

A levél:

" Tisztelt Inazumai Polgár!

Raiden Shogun ürnőnk parancsa által a Kaedehara Kazuha nevű inazumai lakos köteles két napon belül megjelenni az Inazuma városában található palotában, ahol át kell adnia a visionját az electro archonnak, majd feláldoznia az életét Inazumáért.
Ha nem hajlandó megjelenni a ceremónián, sokkal súlyosabb következményekkel fog eljárni a vision hunt decree-ért felelős osztag vezetője. Annak érdekében hogy elkerüljük az erőszakot, kérjük működjön együtt a vezetőséggel. "