Kunikuzushi's backstory (Hun)

Part II. A találkozás

Napsütéses idő volt. Az Inazumai lakosok úgy végezték szokásos teendőiket mint bármelyik másik átlagos napon.

3 óra telt el azóta mióta Kunikuzushi és a mester elhagyta Inazuma fővárosát és a kis faluba indultak.
Kunikuzushi egész úton szótlanul kullogott az idős férfi mögött.

- Hány éves vagy? - próbálta szóra bírni kérdésekkel a mester.
- 6 - motyogta Kunikuzushi.
A tenger egy ritkán látogatott partja mentén sétáltak végig, így nem sok embert láttak út közben.

A tenger hullámai kihívóan csillámlottak, viszont Kunikuzushi rá se hederített.
- Tudod a faluban, él egy veled egyidős fiú. Ő sosem ismerte a szüleit, 4 éves korában találtam rá Inazuma utcáin. Persze azonnal befogadtam, mert megsajnáltam őt.

-Kaedehara Kazuhának hívják. -
Kunikuzushi nem reagált.
- Veled ellentétben, ő alig képes használni a visionját. Megígértem neki, hogy segítek neki erősebbé válni, hogy aztán majd megtudja védeni azokat, akik fontosak a számára. - mondta határozottan a vén bácsi.

- Á, nézd! Az ott a falu, ott, a domb mögött.- mutatott a tengertől északra.
Kunikuzushi erre már felkapta a fejét és csak akkor vette észre milyen gyönyörű is a táj.

Körülbelül fél órába telt mire átkeltek a dombon és megérkeztek a faluhoz.
- Ez lenne az.- mondta a mester elégedetten. - A falunak körülbelül 50 lakosa van csak összesen, itt biztonságban leszel. - mosolyodott el halványan.
Ayaki mester!! - kiáltott fel egy gyereknek tűnő hang a távolban.
- Á, Kazuha.
- Üdvözöllek újra itt, mester! - mosolyodott el a fehéres hajú fiú, aztán kíváncsian mérlegelni kezdte az új jövevényt.
- Szia, Kazuha vagyok. - mosolygott rá Kunikuzushira, majd kinyújtotta jobb kezét hogy kezet foghasson vele.
Erre azonban Kunikuzushi ilyedve hátralépett két lépést.
Kazuha meglepődött ezen a reakción.
- Én..nem akarlak bántani csak- Kazuha szóhoz sem jutott, mert még sosem látott olyan embert aki egy köszöntéstől így megijedt volna.
- Kazuha, szerintem egyenlőre hanyagoljuk a kézfogást és hasonlókat- mondta Ayaki mester - később elmagyarázom.

A férfi és a két gyerek elsétált a házig ahol most már hárman fognak élni.
A ház akárcsak egy hagyományos japán stílusú építmény, amelyből már csak kevés maradt fent egész Inazumában. Mégis olyan szépnek tűnt a többi egyszerű falusi ház között.
Az oda úton a mester még köszönt pár falusi ismerősének, majd amikor odaértek, beléptek a házba.

- Kunikuzushi.- állt meg az előszoba végén Ayaki mester. - mielőtt még megmutatnám a szobád, szeretnék neked adni valamit. Kazuha csak kíváncsian nézte az eseményeket.

A mester egy nappali szerű szobába ment, ahol egy szekrény fiókjából, egy kis faragott dobozt vett elő. Kinyitotta, és egy nyakláncot vett ki belőle, amelynek végén egy éj sötét színű kis medál lógott.
- Viseld ezt mindig. Segít hogy kordában tartsa az erőd. - adta át a nyakláncot Kunikuzushinak, aki bólintott. - ez az ékszer generációk óta öröklődik az Ayaki családban, viszont eddig kevés embernek volt rá szüksége, vigyázz rá és sose vedd le. Így nem fogsz tudni ártani másoknak. - mondta komoly hangnemben a férfi.
- Köszönöm - mondta alig hallhatóan Kunikuzushi.
- Kazuha- fordult a másik fiú felé aki csak csendben figyelte az eseményeket. - Körbevezetnéd kérlek Kunikuzushit a faluban?
- Örömmel, sensei! - mosolyodott el a fiú, majd megragadta Kunikuzushi kezét amire az meglepődött.
- Gyere! Először megmutatom neked a kedvenc helyemet! - mondta majd kiléptek a házból.

___