Kunikuzushi's backstory (Hun)

Part IX. Egy igaz barát

- Már mindjárt ott vagyunk Kazuha, tarts ki! - szólt Tomo amikor már Fujitou környékén jártak. Szakadt az eső, villámlott és útközben rengeteg kétes alakkal kellett szembeszállnia Tomonak.
A tábor kapujánál két őr fogadta.

- Állj! Ki vagy?
- Tomo. Kokomi sama egyik ismerőse. Kérem engedjenek be, el kéne látni egy barátom sérüléseit. - mondta kétségbeesetten. Már jó pár hónapja hogy utoljára ott járt, viszont arra nem számított hogy nem ismerik fel.
- Mi nem tudunk ilyen nevű ember érkezéséről. - szólt az egyik őr.
- Dehát.. igazat mondok! Hinnünk kell nekem.
Tomo nem tudta mitévő legyen.

- Hé! Engedjétek be őket! Velem vannak. - szólt egy idegen hang.
- I-igenis Gorou ezredes
Majd a két őr átengedte Tomot, és a hátán cipelt eszméletét vesztett Kazuhát.
- Még újoncok. Nézd el nekik.- biccentett oda.
Tomo nem tudta ki lehetett az illető aki beengedte őket. Mikor legutóbb ott járt még nem látta itt. Vöröses haja volt és macska szerű fülei.

- Erre gyertek - szólt Gorou egy sátor felé indulva.
Tomo követte.
A sátor belül sokkal tágasabbnak tűnt. Egy kis lámpás világított az egyik asztalon, szembe vele pedig egy bambusz ágy.
- Ide le tudod fektetni - mondta Gorou, majd Tomo óvatosan le vette a hátáról Kazuhát és az ágyba rakta.
- A sereg orvosa jelenleg egy kisebb összecsapás helyszínén van. Csak később tudja majd ellátni a barátod. De a fején lévő sebet egyenlőre én is el tudom látni. - szólt ismét Gorou majd egy fiókban kezdett el kutakodni.
- K-köszönöm. És azt is hogy beengedtél. Én Tomo vagyok ő pedig Kazuha.

- Tudom. - mondta miközben még mindig a fiókban turkált. - Kokomi sama sokat mesélt rólad. Sokat segítettél neki a Shogun elleni összecsapásoknál. .. Á meg is van. - majd előkapott egy tekercs kötszert. - Én csak néhány hete lettem kinevezve a fő hadi osztag vezetőjévé. Valószínűleg még ezért nem találkoztunk. Gorou vagyok. Örvendek a találkozásnak. - majd kezet fogtak.
Gorou óvatosan elkezdte körbe tekerni a gézt Kazuha feje körül. 

- Hogy sérült meg?
- Ráomlott egy fal. .. Szegény nagyon sok mindenen ment ma keresztül. Lemészárolták a faluját.. - szólt Tomo fájdalmasan.
- Hogy mi? Melyik falut?
- Nem tudom pontosan a nevét.. talán nincs is. Tatarasuna mellett van, délre. Én sem hallottam még azelőtt róla.
- Nekem sem rémlik, de Kokomi sama biztos tud róla. Ha akarod én tudok segíteni megtalálni és megölni a tettest. - szólt segítőkészen a vöröses hajú.
- Nem. Arra nem lesz szükség- mondta Tomo elfordulva miközben összeszorította ajkait.
- .. Már el is kapták?
- ..Nem az... nem tudom elmondhatom-e Kazuha beleegyezése nélkül.. - mondta fájdalmas arccal a szőke fiú.

- Ah, bocsánat nem akartam túl kíváncsi lenni majd ő elmondja ha úgy akarja - szólt zavarában Gorou miközben már végzett azzal hogy ellássa Kazuhát. - Az orvos hamarosan itt lesz. Már küldtem érte valakit. -

Körülbelül fél óra múlva meg is érkezett, és ellátta az apróbb sérüléseket is, és adott pár gyógyszert Kazuhának.

- Mikor fog ismét felébredni? - szólt kétségbeesve Tomo.
- Valószínűleg még bele fog telni 2-3 napba míg magához tér.
"Két három nap?! „
- Ezidő alatt élhetsz itt a táborban míg fel nem épül. - mondta segítőkészen Gorou.
- Köszönöm.

Három nappal később Kazuha felébredt a kómából. Szörnyen fájt a feje és szédült.
- H- hol vagyok? - mondta erőtlenül miközben próbált magához térni.
- Kazuha végre felébredtél! Hogy érzed magad? - kérdezte a szőke hajú örömében. Az elmúlt három napban szinte végig a Kazuha ágya mellett lévő széken gubbasztott és várta hogy felébredjen. Most Gorou is ott volt vele a szobában.

- Kunikuzushi! - riadtan felült az ágyban - utána kell mennem, meg kell találnom .. még nem mehetett olyan..messzire - majd megpróbált elfutni de ha Tomo nincs ott, valószínűleg a földön esett volna össze.
Minden erejével azon volt hogy felálljon és elmenjen.
- Meg kell őt találnom! .. Tomo engedj el, utána kell mennem! Muszáj... megtalálnom - mondta elcsuklott hangon.

Itt már felhagyott a próbálkozással. Könnyei vízesésként hullottak miközben a vele szemben lévő Tomo ruháját szorította, aki pedig őt tartotta, hogy ne essen össze.
- Engedj .. el. Utána kell.. mennem!
- Kazuha. - szólította meg komoly hangon. - már három nap eltelt.
Itt mintha minden megállt volna.

- Három nap?! - Kazuha megrökönyödve nézett maga elé.
- Igen. Még ha akarnád se tudnád ennyi idő után a nyomába eredni. Főleg nem ilyen állapotban. Neked most pihenned kell. - mondta határozottan - és amúgy is .. Kazuha... biztos vagy te benne hogy meg akarod találni? ..Mi van ha téged is meg akar ölni..- Tomo sokat gondolkozott azon hogy megossza-e Kazuhával ezt a gondolatát.

- Persze hogy meg akarom találni! Te nem ismered őt! Nekem ő sosem tudna ártani.. ő a testvérem..- itt összeesett de Tomo ismét elkapta és visszarakta őt az ágyba. 
- Tomo .. ne akarj .. megállítani.. - szólt megint erőtlenül a fehéres hajú.
- Kazuha. Az lenne a legjobb ha egy ideig itt maradnál - mondta Gorou, aki eddig csak csendben figyelte az eseményeket.

- Te ki vagy? - szólt értetlenül Kazuha.
- Gorou vagyok. Tomo elmondta a dolgok nagy részét azzal kapcsolatban hogy mi történt veled. A shogun megtalálhat ha most visszamész oda, és amúgy is.. van pár nyomom a testvéreddel kapcsolatban. - itt Kazuhára nézett - tegnap előtt kiküldtem egy osztagot hogy vizsgálják át a falut és van néhány dolog amit tudnod kell. 
Először is, felismered ezt? - Gorou egy nyaklánc maradványait húzta elő a zsebéből.

- Ez az övé! - kiáltott fel és kikapta Gorou kezéből az ékszert. - Miért vette le.. akkor nem történt volna ez.. az egész az én hibám. - mondta keservesen, miközben az ékszert szorongatta.
- Nem a te hibád! Nem te tehetsz róla hogy a Shogun téged is meg akart ölni! Mindenről az az átkozott nő tehet! - szólt közbe Tomo.

" Meg akart ölni.. Talán mindenkinek jobb lett volna ha megteszi. Ha ők nem élnek, én még miért? „