Kunikuzushi's backstory (Hun)

Part VII. Ítélet

[Néhány órával ezelőtt.]

Napsütéses kora délután volt a Narukami szigeten.
Az electro Archon katonáinak vezetője, azaz Kujou Sara épp most tért vissza úrnőjéhez.
Sara meghajolt a hatalmas Shogun előtt.

- Á, látom visszatértél. Remélem végre sikerült elintézni annak az idegesítő Sangonomiya klánnak a seregét.
- Úrnőm, sajnos attól tartok alábecsültem őket. A mostani csatánál feltűnt egy új tábornok az ellenségnél. Valamilyen Gorounak hívják. Geo visionje van és íjat használ. Épp az erősítésért tértem vissza- itt Baal közbevágott.

- Tch, Sara, egy ilyen egyszerű dologra kértelek meg és még ez se megy? - ha a tekintetével ölni tudott volna, Kujou Sara már rég halott lenne. Pedig ő és Miko Yae az, akiben a legjobban megbízik egész Inazumában. - Mindenesetre, ha már itt vagy, kísérd ezt a fiút az egyik cellába. - mutatott Kazuhára a Shogun.
- Igenis - hajtott fejet Sara.

- Én nem követtem el semmit..- motyogta Kazuha, aki a terem túlsó végén át hallgatta az eseményeket. Megkötözött kézzel és lehajtott fejjel állt egyhelyben.
- Ha?! - az electro Archon nem számított a fogoly megszólalására.
- Én nem követtem el semmit. Azt megértem ha a visionomet elveszik de miért végeznek ki? Miért bánnak velem úgy, akár egy rabbal?-  itt már Raiden Shogunnal nézett farkasszemet.

- Te.. kinek képzeled magad hogy megkérdőjelezheted egy Isten döntését? Mikor adtam rá jogot egy alattvalónak hogy kérdőre vonjon engem, a hatalmas Shogunt? - közben egyre közelebb lépkedett Kazuhához majd megragadta az állánál és erősen a szemébe nézett.
- Ha tehetném, már itt és most megölnélek, de a szobor előtti ceremónia miatt kénytelen leszel kibírni még pár órát...Most pedig tűnj a szemem elől!

Kujou Sara a fiú mellé lépett és szó nélkül elkísérte egy celláig.
Mikor végzett ismét az Archonhoz ment vissza, a palota nagy termébe.

- Shogun, nekem kérem elmondja miért végezzük ki ezt a fiút?
- Sara. Neked tudnod kéne. Ez a fiú.. még vision nélkül is elég erős. Képzeld el mi történne ha csatlakozna a Sangonomiya seregéhez hogy bosszút álljon. Azzal a Gorouval és Kokomival az élükön, képesek lennének megsemmisíteni a seregem. Hisz Kazuha szamuráj. Abban a Tatarasuna melleti faluban él. És ő végig azt hitte hogy nem tudok arról a faluról. És arról a másik fiúról, aki megölte az anyját majd elmenekült. - Itt elnevette magát. - Ezek végig azt hitték, hogy nem tudok semmiről! Bolondok mind! -

Kazuha már pár perce a cellában ült amikor az Archon egyik szolgáját pillantotta meg aki épp felé tartott. Kazuha sóhajtott egyet.
- Máris eljött az idő? - motyogta magának. Azonban legnagyobb meglepetésére a Shogun katonája nem azért jött hogy elvigye a szobor elé ahol majd megölik.

- Te..tényleg ismered őt? - szólt Kazuhához a férfi, miközben láthatóan már könnyezett.
- Ömm.. már elnézést de nem nagyon értem kire gondol.
- A fiamat, Kunikuzushit! - mondta a férfi. Kazuha nem hitt a fülének, teljesen meglepődött ezen a mondaton.
- Dehát.. nekem azt mondta az apja meghalt egy csatában.. hogy..-

- Az csak egy hazugság amit elhitettek az emberekkel. Gyorsan kell elmagyaráznom, nehogy a Shogun észrevegye hogy itt jártam mert különben biztos megöl. Így is hatalmas szerencse hogy meghallottam a beszélgetését a parancsnokkal és meg tudtalak találni. Így még can remény hogy újra láthatom a fiam!
Szóval, mikor Kunikuzushi megszületett, azután pár nappal az én visionomat akarta elvenni a Shogun, viszont én könyörögtem neki hogy adja azt a fiamnak hogy később legyen elég ereje szembeszállni vele. Persze ezt nem mondtam el az electro Archonnak. Cserébe pedig örökké a szolgája maradok. Így biztosítva a jövőjét. Én csak neki akartam jót viszont nem tudom mi történt vele. Már annyi idő eltelt..-

- Akkor ez megmagyarázza miért nem tudta Kunikuzushi rendesen használni a visionját..- motyogta Kazuha.
- Hogy micsoda? Ezt hogy érted hogy nem tudta..-  lepődött meg a férfi. Kazuha nem akarta ezt hangosan kimondani.

- Az már régen volt, azóta nagyon jól megtanulta kontrollálni és harcos lett- próbálta menteni a menthetőt.
- Ugye épségben van? Nincs semmi baja? Évek óta nem hallottam hírt felőle. - a férfi sírva fakadt.
- Nem, jól van - próbált elmosolyodni Kazuha bár ez a halál kapujában elég nehéz.

- Hála az égnek! Megpróbálok minél hamarabb visszatérni és kiszabadítani téged. - monta sietősen a férfi.
- Shitsuki! Mit keresel itt? Most azonnal gyere a  Kannazukai tengerparthoz! Erősítés kell! - szólt hirtelen  Kujou Sara aki épp akkor ért oda.
- Igenis - szólt Shitsuki, aki még egy pillantást vetett Kazuhára majd Sara után indult.

- Miért beszéltél a fogollyal? - vonta kérdőre Shitsukit Sara, amint kiértek a palotából.
- Én.. én ellenőriztem hogy nem szökött-e meg.-
- És ki kért meg rá? Az nem a te feladatod. Már hivattam két őrt hogy ügyeljenek rá. -
Ezzel Sara ellehetetlenítette Kazuhát a menekülés utolsó reményétől.

Már fél három lehetett amikor Kazuha még mindig a cellában ült, ami előtt pedig két őr állt.
Kazuha nem tudta hogyan menekülhetne ki onnan, még ha el is intézi a két őrt, hogyan jutna ki a vastag acél rácsokon keresztül?  Lassan kezdett beletörődni helyzetébe.

Hirtelen gyors lépteket hallott. Mintha valaki futna.
A következő pillanatban pedig már a két őrt lehetett látni akik, a földön terültek el, azok mögött pedig egy búza szőke hajú fiút, katanával a kezében.