Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

51.

*mosolyogtam rá és adtam egy puszit a nyakába mire elmosolyodott. *

- Mostmár kedves... Hogy ezt mind láttad, fel tudod fogni a csökött kis agyaddal, hogy engem nem kellett kényszeríteni semmire? - kérdeztem még mindig Niket ölelve.

- Hát... Nem is tudom... - nevetett fel idegesen a boszi. - Mistic Fallsban mindenki egy szívtelen gyilkosnak tart Niklaus. - mondta, mostmár a hybridnek címezve a szavait. - De ha tényleg szeretitek egymást, akkor elhiszem, hogy neked is van emberi oldalad. - mosolyodott el.

- De megmondod végre, hogy mi is a neved? - érdeklődött, majd rám emelte a tekintetét.
- Natasa Petrova az igazi nevem, de inkább a Natali Portert használom. Hívj nyugodtan Nat-nek. - villantottam meg egy 1000 wattos mosolyt. - Téged hogy szólíthatlak?

- Bonnie Benett. Sheila Benett unokája. - a Benett nevet meghallva elszorultva torkom.

- Te egy Benett boszi vagy? Ismertem az egyik felmenődet. Vagyis... A barátom volt. Rebekah Benett. - éreztem ahogy könnyek gyűltek a szemembe.
- A nagymamám már mesélt róla. Kb.: 500 évvel ezelőtt élt Rebekah. Ugye?

- 498 évvel ez előtt halt meg. - hajtottam le a fejemet. - 21 évesen. Miattam... 12 éves koromban kerültem hozzájuk egy árvaházból. Olyan volt mintha családom lenne. Ő volt a testvérem. Az volt a legszebb 8 év az életemben. - a fejemet Nik vállába fúrtam és elkezdett potyogni a könnyem.

- Mi? Mi történt?
- Összevesztünk... Meglöktem a lépcső tetején és leesett. Kitörte a nyakát. Én elkezdtem átválltozni farkassá. Anyánk bosszúból átvarázsolt vámpírrá. És így lettem egy szipolyozó tribrid. - Nik mosolyogva átölelt és elkezdte simogatni a fejemet.

- Hűűű... A nagymamám azt mondta, hogy egy gonosz lény csak azért ölte meg, hogy beindítsa az átkát... Nem is gondoltam volna, hogy baleset volt.
- Kérlek. Ne haragudj. Tényleg nem akartam bántani Bext, a barátom volt. - sírtam még mindig Niket használva ölelgetős plüssnek. Egyszer csak meghallottam hogy elkezd zihálni a mellkasa.

- Tündérem, el tudnál engedni? Csak mert ha ennyire szorítassz, akkor lassan megfulladok. - nevetett fel, mire gyorsan elengedtem.
- Jajj... Bocsi. Szólhattál volna korábban is. - vigyorodtam el, a szememet törölgetve.