13.

949 29 1
                                    

*Nem akartam bántani. - mosolygott rám.*

- Egyszer, biztos megismered. Oké? - mosolyogtam vissza
- Oké. Na menj már... Éhen fog halni. De ne felejts el a kórházat sem.
- Jó. Na szia Nik - azzal elmentem, de ő még sokáig figyelt engem.

Ahogy kérte, bementem a kórházba, és megdöbbenve láttam, higy feltakarítot és az összes vértasakból ami még áradt, azt egy tálkában lefagyasztotta.

Mikor kivettem a tálkát a fagyasztóból megláttam hogy egy post it cetlire rá volt írva: Ha így is megfelel tündérem... 🐾(odanyomta a véres farkastappancsát 😁)
- Ez annyira hülye. Mind ezt nekem? - ekkor ránéztem a telóm kijelzőjére. Mindjárt 19:30. Már tényleg mennem kéne.

[...]
- Kate? Hol vagy? Én vagyok az! Nat! Gyere ide! Cicc! - sehol sem találtam. Egyszer csak elkezdett nyávogni a padlásról. Felszaladtam hozzá, olyan gyorsasággal ugrott rám, azt hittem meg akar harapni, mert szegény már nagyon éhes lehetett. De csak odabújz hozzám és elkezdett dörgölőzni. Megetettem, kapott inni is, úgyhogy lefeküdtem aludni, mert úgy érzem, holnap nagyon sokat fogok szaladgálni...

[Másnap reggel, Hétfő 13.]
Alig tudtam aludni... Egész este azon agyaltam, hogy mi lesz ha Nik elkap. Nem akartam lelőni a poént, úgyhogy nem lestem meg a gondolatait. Gyorsan felöltöztem, kerestem valami futócuccot.

Megetettem Katet, azután elkocogtam a Meki-ig. Klaus, már ott várt.

-Jó reggelt, Tündérem. Remélem, kialudtad magad... Igazából tökmindegy, mert most úgy is elkaplak.
-Hah... Kicsit nagy az arcod. Nem?
-Én csak a tényeket közlöm... Nem vagy éhes? Voltam vadászni.
-Kösz nem. Én idefele úton, megettem vagy három nyulat. Te farkas leszel, vagy nem?

-Attól függ... A hölgyeké a döntés joga.
-Igaz... De te vagy a Hibryd.
-Ki találtam... Legyen két fogó! Az egyikben farkasként, a másikban emberként.

-Oksi. - ezzel lelöktem - Te vagy a fogóó!! - visítottam nevetve, majd elkezdtem rohanni.
-Hé! Ez nem ér! Na jó, te kis csaló... - ezzel utánnam suhant.

Gyorsan beszaladtam egy nagyon magas fa mögé, nem hallottam Klaust, úgyhogy elkezdtem felmászni a fára.

Már majdnem fent voltam, amikor hirtelen megszólalat felettem

-A kis csaló, talán azt hiszi, hogy nemtudom hogy mire készül?
-Nem vagyok csaló. Talán nem tudod elfogadni hogy veszíteni fogsz? - kérdeztem nevetve, de a lábam megcsúszott a nyirkos faágon és sikítva elvesztettem az egyensúlomat.

Eszmbe jutott, hogy használhatnék mágiát, de megegyeztünk Klaussal hogy nem fogok varázsolni, ezért tehetetlenül zuhantam.

Mivel már majdnem 20-25 méter magasan voltunk, ezért felkészültem a fájdalomra.

Kinyitotta a szemem és megláttam Nik arcát, ahogy néz utánam. Majd egy árnyékot ami elsuhant mellettem.

Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁Where stories live. Discover now