31.

709 25 1
                                    

*vigyorodott el majd hozzá is látot*

Először csak megbökte az oldalam egy picit de már attól is elkezdtem vonaglani alatta hátha abbahagyja. Nem jött össze. A kezét rátette a derekamra és két ujjával két oldalról finoman megbökte, de akkor már nagyon nevettem, meg sem bírtam szólalni.

Végül annyit kinyögtem
- Kérlek ne... - de megint elkezdett csikizni, csak most jobban mint eddig, úgyhogy én elkezdtem alatta tekeregni hátha el tudom kerülni a kezeit. Azt nem sikerült viszont a csípőm mozgatásával egy nyögést elértem nála.

Ahogy tekeregtem egyre jobban nyögdécselt felettem.

Elkezdett megállás nélkül csikizni, én pedig egy ideig kérleltem hogy hagyja abba, de semmi eredménye nem volt.

Amikor abbahagyta, nekem már felálni sem volt erőm. Ő óvatosan felvett és a karjában bevitt a kanapéra.
- Jó érzés volt engem kínozni? - kérdeztem mosolyogva
- Nagyon is, én élveztem.. - mondta vigyorohva
- Ja, igen azt hallottam. - erre elpirult.. Szegény srác mindig elpirul miattam.

Felemeltem a fejemet hogy le tudjon ülni. A fejemet az ölébe hajtottam, mire ő elkezdte simogatni az arcomat.

Gondoltam egyet és beleültem az ölébe, a fejemet meg nekihajtottam a meztelen felsőtestének, és belepusziltam a nyakába. Erre csak felmordult egy kicsit.

Átölelte a vállamat, én pedig lassacskán elaludtam.

[Másnap reggel]
Klaus mellett ébredtem az ágyon, úgyhogy szorosan odabújtam hozzá, és elkezdtem keltegetni.
- Szívem, ébredj...
- De nemakaroooooom. - kezdett hisztizni.
- Jó, szia. Én megyek. - adtam egy puszit ász arcára, majd elkezdtem kikászálódni az ágyból. Hirtelen felébred és elkezdett ölelgetni, hogy ne tudják elmenni.

- Na, Nik mennem kell.
- De nem fogsz... Itt maradsz mellettem.. - vigyorodott el, majd odabújt hozzám
- Szívem, muszály...
- De miért? - nyavalygott tovább

- Mert pisilnem kel..
- Nem baj, nem engedek el
- De muszály lesz.
- Nem tudsz rávenni, hogy elengedjelek. - bizonygatta
- Biztos ez? Lehet hogy fájni fog. - húztam el a számat.

- Nem fogsz bántani. Legalább is remélem. - mondta félve
- Ajj már. Azt hittem hogy legalább megilyedsz. Nevettem fel
- Én nem félek. - mosolyodott el, mire megcsókoltam. Közben arrébb mentem, majd egyszer csak elszaladtam és besuhantam a fürdőbe.

- Tündérem ez így nem ér. - Gondolom megpróbált megmozdulni. Raktam rá egy varázst hogy ne tudjon felkelni az ágyból.
- De, mivel azt mondtad, hogy semmivel sem tudlak rávenni, hogy ottmaradj. Sikerült... - vigyorogtam magamban
- De nem jó, boszi vagy. - Jó ez érthető volt úgyhogy elvettem a mágikus falat körülle.

- Szívem... Már ki tudsz jönni. - mondtam neki nevetve. Meghallottam ahogy kiugrott az ágyból, de a lába beakadt a takaró a és leesett az ágyról. Kinyitottam az ajtót és megláttam ahogy a hybrid arcal a plafon felé fekszik a földön és röhög.

Megpróbált felállni, de csak mégjobban összegabajodott.
- Basszus... Ezt nem hiszem el... - motyogott - Tündérem, segíts!!

Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁Where stories live. Discover now