Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

19.

*Természetesen odaadtam neki, mert rendesen megdolgozott érte 😂*

Mikor boldogan megette a szalonnát visszaült az ajtó elé és félrebittentett fejjel nézett rám.
- Jajj. Majdnem elfelejtettem, hogy a kis kutyusnak kint dolga van... - vihogtam fel - Nyugi kimehetsz. - fordítottam el a kulcsot a zár an, majd megsimogattam Nik feje tetejét:
- Nagyon jó kutyus vagy és ráadásul milyen szobatiszta is. - szegényt nagyon kiröhögtem, de őt ez nem annyira zavarta.

Amég ő kint sertepertélt addig én szedtem össze neki is ruhát, hogy amikor visszaváltozunk akkor legyen mit felvenni, mert nem nagyon akartam látni semmi 18 karikás dolgot, ismét.

>Báááár... Eléggé jól néz ki a kockás hasa... És Nik sem annyira seggfej mint azt először gondoltam, sőt... Kimondottan kedves. Majd ha vissza jöttünk, akkor megkérdezem tőle, hogy nem-e költözhetnék ide esetleg. Csak mert úgy is meglátogatnám, meg találkoznánk. És így legalább megismerheti Katet... <

Amég gondolkodtam összekészítettem a cuccainkat és post it cetlivel ráírtam a neveinket.

Megkerestem Klaus kutyust, megsimogattam a füle tövénél és adtam egy puszit a pofijára.

Erre annyira elkezdett dörgölőzni, hogy már inkább hasonlított Katere, mint a vérengző vadállat vérfarkas Niklausra, akit eddig ismertem.

- Na fordulj el... Levetkőzöm aztán átváltozok én is. Azért vetkőzöm le előtte, mert én nem akarom tönkretenni a ruháimat...

- Fordulj már. - nyaggattam tovább, de ő csak leült és nézett engem. - Jó... Akkor majd én megyek el. - ezzel bementem a házba, belülről bezártam az ajtót, a kulcsot eltettem a földre és kinyitottam egy ablakot, hogy majd ki tudjak menni.

Levettem a ruháimat, mikor megláttam hogy Nik próbál bekukucskálni az ablakon.

Hirtelen eltűnt a farkas, majd megjelent a világosbarna göndör haja az ablakban, aztán az arca is.

Mikor megláttam a farkas alakban, én már akkor sejtettem valamit, úgyhogy odakuporodtam az ablakpárkány alá, közvetlenül a falnak.

Mikor megjelent a férfi feje is az ablakban, hirtelen felugrottam, rákiáltottam és el szaladtam.

- Mi a?! Tündérem!? Ez nem volt vicces! Majdnem kiugrott a szívem a helyéről. - amég ő zsörtölődött én átváltoztam, és a gyorsaságimnak köszönhetően ismételte siketült megilyesztenem. Ugyanis elkezdtem hang nélkül rohanni, útközben felkaptam kulcsokat, majd átugrottam a párkányon, egyenesen a meglepett Klausra érkeztem meg. Aminek hatására ő eldőlt, én pedig rajta ülve kötöttem ki. A kulcsot lendületesen odadobtam a verandára, majd kényelmesen ülve elhelyezkedtem Nik mellkasán.