Nagy volt az öröm Sindarin földjén. A várat és térségét izgatott zsongás töltötte meg, a dermesztő hideg ellenére a havas utcák tömve voltak emberekkel, akik izgatottan beszélgettek.
Mindenki igyekezett minnél közelebb kerülni a királyi várhoz, hiszen szeretett királynőjük bármelyik percben életet adhatott, remélhetőleg a régen várt trónörökösnek.
Nem is kellett már sokáig várniuk, ugyanis a várkapuban megjelent Keigo, a hoppmester, és amilyen hangosan csak tudta, elrikkantotta magát.
- Üdvözöljük Asui Tsuyu királykisasszonyt!
A nép izgatottan emelte tekintetét a vár teraszára, ahol a király jelent meg egy kis fehér pójával a kezei között.
- Éljen Asui Tsuyu királykisasszony! - harsant fel a boldog kiáltás.
___________
- Asui-sama! - kopogott végig elegáns sétabotjával a vastag szőnyeggel borított folyosón Chiyo Shuzenji. - Kérem, jöjjön elő! Az édesapja nem fog örülni, ha ismét elkésik a szombati ebédről!
Az 50-es éveit jócskán taposó hölgy Tsuyu dadája volt. Feladatkörébe tartozott a kislány egész napos felügyelete és nevelése, azonban jócskán meggyűlt a baja a hercegnővel. Amióta a királyi pár bejelentette, hogy újabb gyermeket vár, nem fért a bőrébe.
- Asui-sama! - lépett be a kislány lakrészébe Chiyo. - Ismerem minden búvóhelyét, utoljára mondom, jöjjön elő, vagy az édesapja is tudomást fog szerezni az engedetlenségéről!
Persze mindketten tudták, hogy ilyen soha sem történhet, hiszen Asui a dadájánál jószívűbb és gondoskodóbb teremtést nem is kívánhatott volna, de ez a fenyegetés azért általában bevált. Ma viszont nem. Chiyo végül elkezdte átnézni a királylány búvóhelyeit. A kislány lakrésze négy egymásból nyíló szobából állt, így menekülni aligha tudott.
A dada már átfésülte mind a társalkodó, mind az egykor majd dolgozószobaként üzemelő helyiséget, amikor a hálószobából, a legfelső szobából ablakcsapódást hallott. Amilyen gyorsan csak tudott besietett, de már csak a királylány hűlt helyét találta, és az őszi szellő lengette ablakszárnyakat.
Eközben az 5 éves Tsuyu büszkén rótta a város utcáit. Most aztán figyelhetnek a kis trónörökösükre, gondolta magában. Amióta ugyanis kiderült, hogy a legifjabb Asui bizony egykor férfi lesz, Tsuyuról szinte meg is feledkeztek. A király persze már előtte is elfoglalt volt, de most már a királyné se játszott vele soha, sőt, még a vár népe is folyton a "trónörökösről" beszélt.
Tsuyu tehát úgy döntött, megszökik. Persze nem túl messze, csak egy kicsit megy ki a városfalon túl, hogy azért mindenkinek felkeltse a figyelmét az eltűnése.
Meg is találta azt a pajtát, ami mögött a városfalon túlról átlógott egy terebélyes faág, és ügyesen felmászott a tetejére, hogy onnan egy határozott ugrással a faágon teremjen. Innen már csak néhány lépés volt a szabályok nélküli szabadság.
Tsuyu lehuppant az avarba a fa alá, és csodálkozva indult el az orra után. Mesélték neki, hogy a városfalon túl egy erdőség van, ami lényegében egy óriási, fákkal telezsúfolt kert, de még soha nem látta élőben.
Hallgatta az aranyos avar rezdüléseit, figyelte az erdő csendjét, amikor egy barlanghoz ért. Nem is akármilyen barlanghoz, ugyanis a barlang száján zöldes füst kígyózott ki.
YOU ARE READING
Egy boszorkány csókja
FanfictionTörténetünk mozgatórugója egy kislány szerencsétlen ballépése. Ő csupán egy fél órácskára szökött el a szigorú szabályok elől, de ennek a fél óra szabadságnak bizony ára volt. Főszereplőnk, Asui Tsuyu, aki egy huszáros timeskip során fölcseperedik...
