Zero

32 5 0
                                    

Hallottatok már a mondásról, miszerint sok békát kell megcsókolni, mígnem rátalálsz a hercegedre? Bizony, akik hisznek az igaz szerelemben se találják meg olyan könnyedén.  A szerelem bizony szeszélyes.

Olykor heves, tüzes, vad, és minden akadályon átvágva eléri célját. Néha félénk, és inkább csak bujkál. Egy egy kósza gondolattal összezavar minket, titokzatosan a fülünkbe susog, amivel összezavarja a szívünket. Finom, lágy érzelmeket ültet a szívünkbe, és jót mulat rajtunk, ahogy ábrándozunk valakiről a háta mögött. Azonban nem ritka, hogy rájön az ötperc. Ilyenkor aljas, sőt, kifejezetten rosszindulatú. Megpillant minket, ahogy kiszemeltünk után sóvárgunk, és egy vállrándítás után valaki mást sodor az útjába, sőt, elégedetten figyeli az ágy végében gyűlő zsebkendőhalmokat.

Hozzátenném, hogy a mondásban feltűnő faji megkülönböztetés nem helyénvaló. Ezt reprezentálandóan ez a történet egy olyan békáról fog szólni, aki ha nem is herceg, de hercegnő.

És hogy miképpen fogja az igaz szerelem csókja felszabadítani az őt sújtó átoktól, amikor rohamosan közeleg a szomszéd birodalommal kötött békét megpecsétlő házassága?

Kiderül, amint publikálom végre a folytatást.
Puszi a hasatokra :3

untyika

Egy boszorkány csókjaWhere stories live. Discover now