21.

833 30 1
                                    

*Még jobban felemeltem a fejemet, jelezve hogy jó volt amikor simizett..*

Erre ő óvatosan leguggolt mellém, én leültem, átölelte a nyakamat és elkzdett az egyik kezével a hátamnál másikkal meg a fülemnél simogatni.

Elkezdtem óvatosan nyalogatni a nyakánál, ő meg mégjobban elkezdett simogatni. Ez annyira jól esett hogy már majdnem elkezdtem neki dorombolni.

Így maradtunk egy kicsi. Aztán hirtelen gondoltam valamit... A hideg orromat odadugtam a nyakához, mire ő visítva felugrott.

- Nemár Nat!! Ez hideg! Nem bánts már. - Jó, ez tényleg nem volt fair tőlem. Valamivel ki kéne engesztelni... Ahogy ott lógatta maga mellett a kezét, odacammogtam és elkezdtem nyalogatni a kézfejét.

>Bocsi... Ne haragudj rám, de olyan vicces volt amikor elkezdtél visítani<

- Na... Nyugi. Nem haragszom. De bocsánatkérés elfogadva - nevetett fel.

Megvakargatta a fülemet és elment a ruhakupacához és ránézett a telójára. [12:30]

- Fúú... Tündérem, mennünk kéne mert így még ebéd sem lesz belőle. - kiáltotta nekem.

Mikor visszafordult, akkor realizáltam hogy teljesen meztelen. És innen távolról még szexibbek a kockái. Szerintem észrevette hogy őt bámulom, mert közelebb jött. Már csak egy méter volt közöttünk amikor rájött hogy a hasát bámulom.

Lenézett a hasára
- Tetszik? - kérdezte perverz vigyorral az arcán

>Talán... Na jó igen. Nagyon is, de ezt te úgy sem tudod meg<

- Menj egy kicsit hátrébb, kérlek. - mikor arrébb vonultam, átváltozott farkassá és egy hatalmas ugrással rám vetette magát.

Éppen időben sikerült arrébb ugranom, de ő ezt nem hagyta annyiban és hirtelen picit megharapta a farkamat.

Nem fájt, vagy ilyesmi, sőt ezt úgy éreztem hogy megérdemelten, mivel egész nap baszogattam szegényt. 😁
De nem volt érte bűntudatom. Ő 300 éven keresztül akart folyton megölni.

Na de mos, hogy már gyűjtött magának egy kis önbizalmat, így szimplán rámugrott és megpróbált leteperni a földre. Szerintem játszani akart. Vagy ilyesmi.

Nem tudtam mit akar csinálni, úgyhogy elkezdtem kapálózni. De ő volt az erősebb. Így inkább feladtam eltettem a fejemet a földre becsuktam a szememet, és vártam hogy mi lesz.

Ő csak lekászálódott rólam és megállt előttem. Én így végre át tudtam feküdni a hasamra, magam alá húztam a lábaimat. Leraktam a fejemet a földre, és úgy néztem fel rá.

Mikor ezt megláttam megint megdöbbent, mert ma már harmadjára hajtom meg a fejemet előtte.

Őszintén én sem értem, hogy mi van velem. Csak azt akarom hogy örüljön. Mert amikor emberek vagyunk nem győzhet le, mert tudok varázsolni. Legalább most érezhesse magát fontosnak.

Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁Where stories live. Discover now