In love with my stepbrother (L.S. ff. )

Part 25

Harry

A vizsgám hála sikeres volt, négyes lett. Kimerülten értem aztán haza és vártam, hogy Louis pontosan öt óra húsz perckor nyissa az ajtónkat. Huszonöt volt már Louis sehol sem volt. Talán tovább kellett maradnia? Meglehet. De akkor csak jelzett volna nem? Jó Harry, ne aggódj nemsokára itt lesz. Húsz perccel később megjött az én szerelmem.

- Louis szívem merre voltál?

- Liam fentartott.

- Ööö... az a Liam?- gyanakodtam, hátha történt valami baj.

- Igen, ő.

- Kinyírom. Bántott drágám?

- Dehogy Hazz, ne aggódj. Csak beszéltünk. Bocsánatot kért egy párszor és elmondta, hogy a barátságunk tényleg számított neki valamit. Csak nem volt józan és igazából ennyi miatt történt az, ami volt.

- De ugye nem bocsátottál meg neki?

- Nyilván nem fog menni ennyi idő után... - sóhajtott Lou -.... de majd csak sikerül feldolgoznom.

- Valaha is meg akarod ezt beszélni vele?

- Talán Harry, nem tudom. Majd ahogy adódik. Minek akadjunk fenn ezen évek múlva akár?

- Igazad van végül is....na de milyen napod volt?

- Minden a szokásos. Sok vendég, sok bevétel. Képzeld ma benézett hozzám Zayn és volt időnk beszélni pár szót.

- Ó tényleg, mondta, hogy vesz valamit magának mert éhen akart halni az utolsó óránkon- nevettem.

- A hisztis- nevetett velem együtt. - Jajj együnk valamit éhen halok.

Ettem Louisval együtt utána pedig végre tanulnom se kellett. Tehát kettesben lehettünk estére.

- Végre kettesben- engedtem ki egy nagyobb sóhajt. A suli eléggé lefárasztott ma.

- Hát szerintem régen feküdtünk már egymás mellett ennyi ideig. Mindig bealudtunk. De most nem fogom hagyni.

- Ohh igeen? Miért mit tesz velem a nagy Louis Tomlinson? - kérdeztem úgy, mintha nem tudnám a választ.

- Helyrehozlak. Már régen éreztelek...

Egy csodás este után, erre a borzalmas reggelre keltem. Nagy sikítást hallok lentről. Jobb volt bármilyen ébresztőnél.

- Te is hallod szívem vagy álmodok csak? - motyogta Louis.

- Sajna hallom én is- mondtam álmos és rekedtes hangon.

Louisval lementünk, hogy mi is történhetett így hajnali hatkor. Épp nekünk is kelni kellett volna de nem így gondoltam. Ahogy leértünk a lépcsőn, láttam, hogy Daisy üvölt csakis azért, mert anya nem engedi neki elvinni a babáját a suliba.

- Daisy, csak jót akarok. El fogod veszíteni az iskolában ha elviszed. Másik pedig nincsen nem kapsz.

- De el akarom vinni!!! - sírt, ordított, nem bírt magával.

- Anya inkább engedd meg neki, mert ezt borzalmas hallgatni- néztem rá unottan mivel teljesen elegem volt a kicsi hisztijéből. Szeretem őt de azért na, nem csak ő él itt egyedül és vannak szabályok.

- Najoo elég!! Elviheted, de vigyázol rá, mint a két szép szemedre.

- Okés Anne!- nyomott egy puszit Daisy anyu arcára. Kis angyal aki belül egy ördög.

- Én is ilyen lettem volna kicsiként? - szólt Gemma a háttérből, kávét szürcsölve.

- Nem tudom, régen volt már- mondta egy fáradt mosollyal anya. - Készülődjön mindenki apa visz titeket a suliba!!
Én mindig Marknak hívom Louis apuját, bármennyire is a tényleges apámnak tekintem. Mivel minket elhagyott az édesapánk, anya egyedül nevelt minket és nem ment hozzá senkihez. De rátalált Markra és teljesen úgy viselkedik velem és Gemmával, mintha tényleg a saját gyerekei lennénk.

Elkészültem és elbúcsúztam Louistól, mivel csak délután fogom látni. Először a kicsiket dobtuk ki az általános sulinál. Már másodikosak ők is. Utána minket vitt el Mark a gimibe. Lottieval együtt mentem be, mint kiderült idő közben, Lottieval egy évfolyamra járunk. Sokszor találkozunk a folyosón, de otthon nem nagyon beszélünk. Inkább Gemmával van el. Nekik van közös témájuk. Pasik, smink, ruhák. Mint minden tinilány nem? Örülök hogy ők elvannak. Én meg Louisval. De szerintem mi teljesen máshogy mint ők.

Fél évvel később

- Megcsókolhatja a menyasszonyt!- mondta a pap és Mark ugyanazzal a szenvedéllyel csókolta meg anyát mint legelőször. Louis, Lotts, az ikrek, Gemma, a nagyszüleink, én és az összes ismerős boldogan tapsolt nekik.

Az eljegyzés története pedig annyi, hogy igazából mindenki tudta csak ugye anya nem. Nagyon jól kellett titkot tartanunk. Mark azt találta ki, hogy Daisy és Phoebe szülinapján legyen még egy dolog amit ünnepelhetünk. Így hát márciusban meg is történt. Anya nagyon meglepődött, ahogy mindenki tervezte. Egyáltalán nem számított rá.  És most itt vagyunk megvalósult az esküvő, lakodalom és anya ilyen boldog még sose volt szerintem.

Nos, ez az utolsó előtti rész. A következő viszonylag hosszabb lesz. Szeressétek olvassátok élvezettel.