Part 8

704 50 0
                                    

Louis

Boldogan mentem a suliba. A tegnapi nap sokkal jobb volt Harryvel. Minden csodás volt. Kicsit fura érzés volt nekem ahogy rám dőlt. Lehet úgy nézhettünk ki mint egy szerelmes pár de egyenlőre nem tudok Harryre úgy nézni hogy a párom legyen. Olyan régen voltam szerelmes. Igazából 3 éve pontosan akkor amikor én is kezdős voltam mint Harry. Egy 11.es fiú volt aki egyszer elhívott bulizni a többi felsőssel. Életem legjobb napja volt és le is feküdtünk akkor. Utána tényleg tökéletes volt minden és fél évig együtt is voltunk. De eljött az év vége és volt egy hasonló buli. Annyira részeg volt hogy már nem is vett észre és leszart. A vége pedig az lett hogy megcsalt egy csajjal mivel ő biszex volt. Utána nap fel is hívott hogy vége köztünk mindennek. Annyira fájt az egész. Akkor is kurva mélyen voltam és kivoltam lelkileg mint anya halálakor. Azóta nem voltam szerelmes és félek is az lenni. Nem akarok csalódni bár Harry nem hiszem hogy ezt tenné. De én sem szeretném megbántani őt. Remélem nem szeretett belém mert még fogalmam sincs mi lehetne köztünk. Egyelőre szimpla barátság semmi több. Nem mondom hogy Harry nem egy csodás fiú mert tény hogy az.

******

Egyik szünetben találkoztam Harryvel. Szomorúnak tűnt ezért megkérdeztem mi van vele?

- Harry mi a baj? Olyan szomorú vagy ma- néztem bánatosan.

- Hát nem olyan fényesek a dolgok otthon.

- Miért mi történt?

- Szerintem menjünk ki az udvarra és ott elmondom, itt nagyon sokan vannak.

- Szóval?

- Anya és a nővérem Gemma nem teljesen fogadnak el. Pedig azt mondták elfogadnak de érted mindig azzal jönnek hogy milyen fiatal vagyok még ahhoz hogy tudjam melyik nemhez vonzódom és tudod Louis ez annyira bánt- ebben a pillanatban sírva fakadt Harry. Ott állt a törékeny lelkével együtt.
- Tudod ez már elég régóta megy és a legrosszabb hogy ők a családom és ők nyaggatnak ezzel. Egyedül Zayn fogad el meg persze te- szipogott.

- Annyira sajnálom Harry. Mit tehetnék hogy felvidítsalak?

- Egy..egy ölelés jól jönne most.
Olyan szorosan öleltem meg mint még soha senkit szerintem. Kellett ez most neki és örülök hogy ha csak ennyivel is de jobb kedvre derítettem.

A napom további része unalmasan telt. Nem volt ott a göndör mellettem mint tegnap. Suli után Niallel elmentünk pizzázni de ezen kívül otthon csak házit írtam és zenét hallgattam. A zene az életem körülbelül. Bármilyen érzésem is van mindig segít a zene.
Olyan este kilenc körül lehetett amikor nyitódni hallottam a bejárati ajtónkat. Tudtommal mindenki itthon volt. Vendég jött? Vagy még se volt itthon mindenki? Halkan nyitottam ki a szobám ajtaját és a lépcső tetejéről figyeltem az ebédlő felé. Nem hittem a szememnek!! Megint Harry anyját látták a kék szempáraim. Tuti van valami mostmár és hogy nem Harry tanulmányáról van szó. Egy arcra puszival üdvözölte apám. Ezek tuti kavarnak.
- Baszki- csúszott ki a számon és mindketten felnéztek. Még időben elbújtam úgy hogy ne lássanak. Aztán tovább figyeltem őket. Apa főzött valamit. Nagyot csodálkoztam. Valami spagetti féle lehetett az asztalon előttük. Hallgatóztam mit beszélnek.

- Mhmm Mark isteni illata van.

- Köszönöm Anne.

- Te főzted?

- Igeen egy kis segítséggel az egyik lányom segített. Sosem voltam konyhatündér.
Szóval mindenki tud arról hogy kavar apám valakivel csak én nem? Talán Harry miatt? Érdekes. De tovább figyeltem őket.

- Nem probléma az. A fiadnak miért nem mondtad el hogy randizgatunk?

- Tudod jóban van a fiaddal. Nem tudom hogy fogadná. És Harry se tudja gondolom.

- Persze nem említettem neki még. Nagyon örülök hogy jóban vannak.

- Én is de annak szerintem kevésbé örülnének ha testvérek lennének.

HOGY TESSÉK?! Ezek össze akarnak költözni?! Egyáltalán érdekli őket hogy mi mit akarunk? Jó nekem ennyi elég is volt nem hallgattam ezt tovább. Nem lehetünk Harryvel mostohatesók. Egy szobában kéne lennünk tuti mert annyi szoba nincsen hat gyereknek. Jesszus nyolcan élnénk ebben a nem olyan nagy házban. Ezt ezer millió százalék hogy holnap elmondom a göndörnek. Nyilván nem fogja elmondani Harrynek hogy hol volt mit csinált. Annyit gondolkoztam ezen. Annyiból lenne ez jó hogy többet lehetnék együtt vele. És még jobban megismerhetem.

******

Reggel alig vártam hogy Harry ideérjen. Ideges voltam, az ujjaimat tördeltem, a számat harapdáltam. Nem sokkal később láttam a göndör hajával közeledni őt.

- Jó reggelt Louis.

- Sziaa Harry nem fogod elhinni mi történt este te jó ég!!!

- Úristen Louis mond már.

- Anyud nálunk volt. Vacsorázott apámmal és elvileg kavarnak is. Meg már olyanokról is beszéltek hogy testvérek leszünk érted?! Én ezt nem hiszem el Harry. Nem is érdekli őket hogy mi ketten mit gondolunk erről. Mindenki tud róla csak mi nem! Az összes tesóm és a nővéred is. Nem azért mondom ezt Harry mert veled lenne bajom. Csak az a rossz hogy mással látom apát. Mármint inkább szokatlan érted? Amióta anya nincsen azóta senkivel se volt.

- Jesszus. Ez elég durván hangzik. Őszintén nekem is rossz most, hogy erről nem tudtam eddig. Annyiból jó lenne hogy megismernénk egymást jobban Louis.

- Ebben igazad van de szerintem te se örülnél neki ha egy szobában aludnál velem. Mivel a mi házunk se olyan óriási. És a tiétek meg még kisebb lakás.

- Tényleg nem lenne a legjobb. Az a baj hogy szerintem semmit se tudunk tenni ez ellen. De anya nem mondta hogy barátja lenne szóval szerintem még nem annyira komoly.

- Akkor ne tervezgessék a jövőt- mondtam kicsit haragosan.

- Nyugodj meg Louis kérlek. Minden rendben lesz- ölelt meg édesen Hazz.

Ezután mindketten mentünk a saját utunkra. Óráim voltak és ma edzés is volt. Ott legalább le tudom vezetni a feszültségem és felold. Olyankor nem szoktam gondolkodni semmi máson csak arra amit csinálok. Koncentrálok a focira a dologra ami boldoggá tesz.

Halihoo! Érdekes dolgok történtek nemde? Ha tudni akarjátok hogyan folytatódik akkor szavazzatok és kommenteljetek! Olvassátok élvezzétek!

In love with my stepbrother (L.S. ff. )Where stories live. Discover now