In love with my stepbrother (L.S. ff. )

Part 4

Louis

Harry kávézni szeretett volna ezért elmentünk a sulihoz közeli kávézóba. Olyan aranyosan lépdesett mellettem. Ahhoz képest hogy majdnem három év van köztünk egymagasak vagyunk. Érettnek tűnik. Karakteres arca volt, szép mosolya a gödröcskék pedig igazán jól álltak neki. 

- Figyelj Louis elmegyek mosdóba nyugodtan rendeld azt nekem is amit magadnak- mondta sietősen Harry. Remélem azért nem tenné azt hogy itt hagy mint a filmekben. De akkor nem jött volna el velem. Azért hívtam el mert aranyos személyiségnek tűnik és megfogott. Miközben a mosdóban volt jött a pincér.

- Jó napot mit hozhatok?

- Két espresso-t kérek- jelentettem ki.

- Rendben hozom nemsokára.

Harry közben visszaért a mosdóból és egy széles mosollyal leült velem szembe. Egy ideig csak néztük egymást vagy körbe az embereket és nem szóltunk. De én nem bírtam ezt a szótlanságot tovább.

- Nagyon örülök annak hogy eljöttél. Be kell valljam amikor első nap megbotlottam benned azóta nagyon szimpatikus vagy nekem meg ilyesmi- mondtam és Harry szemeiben láttam a boldogságot. Talán akkor ő is bír engem? A barátom akar lenni? - És igeen meg gondoltam hogy megismerhetnénk egymást.

- Okés én is örülök ennek mert te is kedvesnek tűnsz. Akkor mesélj magadról egy kicsit- mondta érdeklődve a göndör. Közben meghozták a rendelésünket.

- Hmm hol is kezdjem...Louis William Tomlinson a teljes nevem, nem itt Londonban hanem Doncasterben születtem és amikor 7 éves voltam akkor költöztünk ide. Itt jártam általánosba és most ugye gimibe- Harry teljesen rám szegezte a tekintetét. Nem gondoltam volna hogy valaha is ennyire érdekelni fog valakit az életem. De ezek szerint meg akart ismerni ahogy én is őt.

- 3 lánytestvérem van az egyiküket láttad már ugye és kb ennyi Harry. Most te jössz- mondtam elégedetten mivel egész végig figyelt rám. Sok mindent megtudtam Harryről például hogy neki is van egy harmadik neve. - Edward? Ez olyan királyosan hangzik- nevettem

- Miért a William jobb?- gúnyolódott ő is nevetve. Többek közt neki is van egy testvére Gemma és az anyukája egyedül neveli őket. Mi is egyedül maradtunk apával miután anya meghalt. Meg hát persze a testvéreim. Anyával különleges kapcsolatot ápoltam. Mindenben segített nekem, mindig meghallgatott. Olyan volt mint a legjobb barátom. És amikor elment olyan volt minthogyha csak úgy eltűnt volna a másik felem. Nehéz volt az az időszak, küzdöttem depresszióval is de ennek már két éve és jobban vagyok.

- Mi a baj Louis?

- Semmi csak apa minket is egyedül nevel és anyával nagyon jó volt a kapcsolatom. Sokat segített nekem a legjobb barátom volt. Ennek már két éve szóval minden rendben.

- Ohh..sa..sajnálom- mondta szomorúan Harry.

- Nem probléma, már nem rossz annyira. De nem szomorkodni jöttünk- erőltettem egy mosolyt. Nem voltam szomorú  igazából de nem esett jól ez a visszaemlékezés. Megittuk a kávénkat és közben még beszélgettünk egy két dologról. Azt mondta nem szereti a sportokat de viszont én nagyon jól focizok. Ez jó érzéssel töltött el. Úgy érzem egész jót beszélgettünk Harry-vel. Ez akár egy barátság kezdete is lehet. 

- Hát akkor...köszönöm ezt a délutánt Louis majd visszahívlak egyre legközelebb- mondta mosolyogva Harry.

- Várj már menni is akarsz? Ne kísérjelek el hazáig?- kérdeztem óvatosan.

- Hát ha neked nincs terhedre a séta akkor dee, eljöhetsz velem addig.

Egy 20 percnyi séta kellett még mire odaérjünk Harryék házához. Nem is nagyon beszéltünk inkább a fákat és minden egyebet figyeltünk ami engem megint zavarba hozott. Nem szeretem a kínos csöndeket. 

- Harry, ugye nem voltam ezzel tolakodó feléd?

-Jajj dehogy is Lou nyugii. Örülök hogy feltetted a kérdést. Csak ki..kicsit fá...ázom- vacogott. Szeptemberben már voltak hidegebb esték Harry pedig nem számított arra hogy ilyen hideg lesz.Levettem a kabátom mivel melegem volt olyan sok mindent vettem fel reggel. Odaadtam Harrynek és segítettem felvenni neki.

- Kö...köszii- mondta Harry mosollyal és a gödröcskék is előbukkantak. Láttam rajta hogy így már nem fázik. Közben végül odaértünk az emeletes házhoz ahol a göndörék laktak. 

- Akkor köszi hogy elkísértél. Messze laksz innen?- kérdezte a zöld szemű.

- Igazából nem. Egy 15 perc körülbelül, szóval nem lakunk messze egymástól- mosolyogtam közben.

- Oksii. És..és mit szólnál ahhoz ha valamikor megismételnénk egy hasonlót? Persze csak ha..ha te is szeretnéd. Nem gondoltam volna hogy Harry akarna még egy találkozót. Azt hittem hogy sok leszek neki. Hogy első hetekben már elhívja egy felsőbb osztályos kávézni. Jól éreztem Harryvel magam szóval nem volt nagyon kérdés a válaszom.

- Én szívesen mivel jól éreztem magam veled. Majd megbeszéljük szerintem úgy is találkozunk.

- Persze akkor siess haza és legyen szép estéd Louis.

- Neked is Harry- köszöntem el. Pár métert mentem de meghallottam a göndör hangját.

-Louiiis, a kabátod- üvöltött Harry utánam.

- Maradjon nálad majd holnap visszaadod suliban. És végleg elköszöntünk.

Amikor hazaértem apa várt a vacsorával.

- Kivel voltál ilyen sokáig el Louis?- kacsintgatott apa.

- Egy új fiúval most jött a gimibe.

- Kilencedikes?- kérdezte.

- Igeen aranyos és megittunk egy kávét.

- Mi a neve?

- Harry Styles. 9.B-be jár.

- Ahaa a kis Harry. Tényleg aranyos volt beíratkozáskor. Főleg az anyukája.

- Na de apa- nevettem.

- Mi az? Csak jót beszélgettem akkor vele.

- Ahaa nálad nem áll meg ilyenkor a dolog tudjuk- nevettek velem együtt a lányok.

- Igaza van Lounak- helyeselt Lottie mellettem.

- Oké oké inkább egyetek.

Megettük a vacsorát és még mielőtt elmentem volna fürödni játszottam a 6 éves ikerhúgaimmal. Nem hagytak addig békén. Phoebe és Daisy imádnivaló volt de néha hisztisek. Azért szeretjük őket. Lefürödtem és lefeküdtem hogy aludjak legalább egy keveset és ne úgy nézzek ki mint egy zombi.

Hello emberek! Ugye milyen aranyos Baby Harry? A folytatásban lesznek további érdekes dolgok. De vajon mi lesz Harry anyukája és Louis apukája között?