In love with my stepbrother (L.S. ff. )

Part 24

Liam

Újra egy tanév kezdődött, de furcsa, hogy én már nem vagyok diák. Egyetemre mehettem volna de semmi kedvem nincsen. Azt se tudom mi akarok lenni, pénzem sincsen sok így egyedül, anyámék meg fix nem adnának. Munkát kéne keressek de egyelőre abból élek amit anyáék adnak. Bezzeg sulira nem tudnának. Keresnem kell valami munkát mostmár mert nem lesz egy fillérem se.
Mivel egy átlagos kedd reggel van, elmentem a közeli pékségbe normális reggelit venni. Ezer éve nem tettem be a lábam a helyiségbe ezért furcsa volt a sok ember a közelemben. Mentem a pulthoz és... jézusom nem nem nem...miért?! A pultban Louis állt. Bátortalanul közeledtem és próbáltam úgy tenni mintha minden rendben lenne.

- Szia!

- Szia mit adhatok? - hangján érződött a meglepődés és a minimális félelem.

- Fél kiló kenyeret és egy ilyen pizzát kérek- mutattam a kiválasztott ételre.

- Más valamit? - teljesen úgy kezelt mint egy idegent, mint egy átlagos vásárlót.

- Nem köszi. De figyelj Lou..

- 2,5 font lesz- mondta majd odaadtam neki az összeget.

- Louis figyelj beszélh....

- Liam ne most... Rengeteg vendég van látod és ez nem is a legalkalmasabb hely a beszélgetésre. Hétköznap mindig ötkor végzek keress meg aztán beszélünk majd.

- Mindenképp. Akkor szia!

Őszintén meglepődtem, hogy Louis viszonylag kedvesen reagált már utána. Azt hittem elküld konkrétan. Talán megbocsátott volna? Kizárt. Lehet azért akar beszélni, hogy szóljon készülj fel a rendőrökre Liam. Majd kiderül, holnap felhívom és idejövök öt körül amikor végez. Akkor talán lesz ideje beszélni vele. Hogy miről is szeretnék ezek után beszélni vele? Akárhányszor csak tudok bocsánatot kérek. És meg fogom érteni amit ő szeretne. Ha nem akar többet látni, ha nem akar többet beszélni velem, ha le akar csukatni hát hajrá. Elfogadom. Mivel Louis tényleg fontos volt nekem. Az egyetlen barátom volt körülbelül. Én pedig rendesen elbasztam ezt az undorító vágyaimmal.

Holnap talán végre mindent elmondhatok neki. Írok, hogy holnap ott leszek a pékség előtt amikor végez.

Liam: Szia Louis, holnap ha nincs semmilyen dolgod munka után, akkor megbeszélhetnénk a dolgokat.

Louis: Rendben Liam. Ötre legyél a pékség előtt. Holnap...

Nem tudom mennyire fog megbízni bennem a holnapi nap folyamán, de megpróbálom helyrehozni a dolgokat.

Az éjjel csodásan aludtam és valami csoda folytán este nem voltam a szokásos helyszínen. Nem hiányzott az a nyüzsgés, az emberek zaja, a másnaposság. Olyan kipihentnek érzem magam, mint már egy jó ideje soha. Nemsokára délután, előtte pedig gondoltam megebédelek a szüleimnél.  Onnan pedig egyből tudok menni Louishoz.

- Gyere kisfiam ülj le! A kedvencedet csináltam, bár nem is tudtam hogy jössz- mosolygott anya.

- Rég voltam itt és hiányoztatok. Meg a csodás főztöd. Otthon csak rendelt kaját eszek vagy simán valami hideget.

- Igazán megtanulhatnál főzni. Vagy találnod kéne egy párt, aki tud is ilyeneket. Olyan nagy vagy már Liam, mikor lesz meg az igazid? - nyaggatott anya.

- Majd ha eljön, be fogom mutatni. Addig is élem az életet. Ha jönnie kell, akkor majd jön.

- Igaza van Karen. Bár teljesen mindegy, hogy mikor lesz párja. Hiszen úgy se lesznek unokáink.

- Már megint kezditek?! - kicsit ideges lettem ettől. Apa nehezen fogadta el, hogy én más vagyok és nem a nőket szeretem. Anya igazából csak az unokázás miatt bánja, de mindig nyugtatom, hogy majd örökbe fogok fogadni egy bébit.

- Kicsim..... apád nem úgy értette.

- Mindegy már megszoktam, hogy nehezetekre esik ezt elfogadni- álltam fel a székből mert végeztem és maradni se volt kedvem.

- Hova mész Liam? Nem nézzük a meccset?

- Bocs apa, de mennem kell. Majd legközelebb. Szeretlek titeket.

Mivel elment a kedvem a szüleimtől, ezért hazamentem még mielőtt találkoztam volna Louval. Csak unottan bámultam a tévét de eljött az indulás ideje. Pontosan értem oda, bár ő még sehol sem volt. Gondolom átöltözik meg hasonlók.

Pár perc múlva már nyílt a bejárata a helyiségnek.

- Ööö.. szia!

- Hello Lou- hajoltam volna egy ölelésre de elhúzódott. Mit is vártam én hülye. - Ne haragudj...

- Szóval... mit szeretnél mondani még nekem?

- Talán nem itt a legalkamasabb ezt megbeszélni, menjünk valahova.

- Még is hova menjek veled haa?

- A parkba mondjuk. Ott kevesebbet az ember.

- És bíznom kéne benned, hogy tényleg oda viszel-e?

- Talán?

- Ezek után, hogy bízhatnék meg benned Liam?! Szerinted?? Teljesen becsaptál! A testem kellett nem a barátságom. Én... én pedig még szerettem is, hogy a barátom vagy. De neked az semmit nem jelentett.

- Figyelj Louis.... - vettem egy mély levegőt. - Nem kérem azt, hogy megbocsáss, nyilván sose fog az menni. Felőlem fel is jelenthetsz vagy szóba se kell állnod velem, de nekem a barátságunk igazi volt. Te voltál az egyetlen barátom Lou! És már én sem értem miért tettem azt a szörnyűséget. Talán..... féltékeny voltam? De nem is igazán azért mert te tetszettél, hanem mert olyan tökéletesen elvagytok Harryvel. Nekem pedig ilyen sosem lesz.

- Liam te is megtalálod majd az igazid, ne aggódj. És megnyugtatlak nem a börtönben. Csak azért nem jelentünk fel, mert a barátom voltál és számítottál nekem.

- Várj, mi az hogy jelentünk? Másnak is elmondtad? Ahjj megkértelek, hogy ne- néztem rá szomorúan.

- Csak Hazz tudja, más nem fogja megígérem. Ő iszonyúan mérges rád és mondta, hogy sürgősen menjünk a rendőrségre de mondtam, hogy nem ér annyit.

- Ezért esküszöm hálás vagyok.

- Ne hálálkodj.

- És velünk mi lesz? - pillantottam meg a szemeiben a félelmet.

- Mi lenne? Hát én se tudom. Kell még idő ahhoz, hogy ezt feldolgozzam. Addig ne nagyon keressük egymást, ha látsz ne gyere oda, a pékségben meg csak a munkám fogom végezni.

- Teljesen megértelek Louis. Akkor majd valamikor....

- Valamikor.....

Liam ezer százalékban megbánta amit tett. Hogy mikor találkoznak ők újra? Kiderül a továbbiakban!