Összetörve - Ninjago ff.

9.

Jay

"És elmondom a kívánságot. Egy kívánságot, aminek a szívemből kell szólnia. Egy szívből, ami azt sem tudja, mi az a kívánság, és ha elrontom, minden tízszer rosszabb lesz."

"Rá fogsz jönni, mindig rájössz!"

Nya szava csengenek a fülemben. Arról az estéről, amikor ketten egy világítótoronyban készültünk egy dzsinn és a csapata legyőzésére. De persze ez már a múlté. Sok minden történt. De szemem előtt minden lepereg. Ahogy felcseperedek. Ahogy apám a roncstelepen barkácsol. Ahogy wu-val először találkozom. Ahogy bekerültem a csapatba, és ahogy... ahogy megismertem nya-t. Minden fájdalmat és minden gyötrelmet átélek. Mikor pixal előttem mondja, hogy nya tökéletes párja cole lenne. Mikor kiderül, hogy a szüleim meghaltak. Legalább is az igaziak. Mikor nadakhan csatlósának tart. Mikor nya kezeim között haldoklik. Mikor megtörténik a csók, a csók, amit egy kis ideig azt hittem, hogy már soha nem fogok átélni. Minden örömteli pillanat, amit közösen éltünk meg a srácokkal, és nya-val. Ahogy a tömeg minket ünnepel. Ahogy egymást átkarolva ünneplünk. Életem leges legszebb pillanatai. De vajon, hogyhogy lejátszódik mindez előttem...

Kai 

Homályos a látásom, annyit látok, hogy valami narancssárga színű dolog nyúlik keresztbe rajtam. Felettem egy fagerenda. Vajon, hogy került ez ide. Tisztul a látásom. A narancssárga színt sky ruhája miatt láttam. Egyből a legrosszabbra gondolok.

"Sky, sky jól vagy?!" kérdezem nem is kicsit féltve barátnőmet. Nem válaszol. Elájult. Pulzusa van. Érzem, ahogy csuklóján lüktetnek az erek. Ki volt még közülünk a hajón? "Te jó ég, JAY! Jay is a hajón volt!"

Rögtön észhez tértem, a felettem hosszan elnyúló fagerendát lelököm magamról és skylor-ról. Ekkor látom, hogy mekkora a baj.

Skylor

Érzem, hogy valami mocorog mellettem. És piros színt látok. De az nem lehet, kai ma nem aludt nálam. És miért fáj ennyire a karom? És miért ennyire kemény az ágy? "Kai, te vagy az?" kérdezem barátomat kissé félkómás hangon. "Sky, ne mozdulj, a karod eltört, és szerintem van ennél súlyosabb sérülésed is." mondja barátom nagy aggodalommal. Ekkor belenyilal a fájdalom a derekamba. Égető, szúró érzés. Csak üvölteni tudok a fájdalomtól. "Kai, nem b... bírom, na... nagyon fáááj!" irdatlan nagy fájdalmak közepette látom, hogy kai már szinte teljesen kiszabadított minket a roncsok alól.

"Úristen sky, azonnal hívok egy mentőt!" Én ezt azonban már csak tompán hallom, érzem, hogy kezdem feladni a harcot. "Ne hagyj itt sky, ne menj el, fontos vagy nekem, szeretlek." kai könnyek között könyörög. Könyörög azért, hogy életben maradjak. Tudom, hogy fontos vagyok neki. Ő is fontos nekem. De nem vagyok abban biztos, hogy bírni fogom-e addig, ameddig kijön a mentő. "Kai, ha esetleg nem élném túl, akkor csak annyit szeretnék neked mondani, hogy köszönöm. Mindenért, amit adtál nekem. Szeretlek!"
"Ne beszélj butaságokat sky, nem fogsz meghalni, velem fogsz maradni, maradj erős, ne add fel a harcot!"

~fél órával később~

Kai

Skylor-t elvitték a mentők. Azt mondják, hogy válságos az állapota. A gerince nagy valószínűséggel megsérült, míg a karja szilánkosra tört. Most jay-t kersem. Nem hagyom, hogy elnyomjon a keserűség. Nem fogok sírni. Nem, nem! De sajnos nem bírom tovább. Zokogva keresem kék barátomat. A húgom talán mondhatom, legnagyobb mentsvárát. De sehol nem találom.

A semmiből megszólal a rádió. A rádió, amivel azt hittem, hogy nincs kapcsolatom. "Kai, kai hallasz?" kérdezi pixal kissé ilyedt hangon. "Tisztán, érthetően." üdvrivalgást hallok a vonal másik végén, a többiek is ott lehetnek. "Viszont jay-t nem találom. Skylor-t pedig már elvitték a mentők." taglalom könnyek között a történteket. "Kai, nyugodj meg, ha jay már nem lenne életben, akkor a pulzusmérője 0-át mutatna." próbál nyugtatni pixal.