A lusta tengerész (One Piece x Naruto crossover)

7. Fejezet

Helló! Ez az utosló fejezet, hamarosan egy utószó is lesz. Kicsit szomorú vagyok, hogy nem kaptam kommenteket, de a csillagoknak nagyon örülök. Remélem, hogy tetszeni fog a fejezet, jó olvasást!

Majdnem egy évvel később egy bosszantó újságos sirály szakította meg Kuzan állását azzal, hogy a fejére dobta a papírt, majd csipkedni kezdte, aztán nem hagyta békén, amíg nem fizetett.

Az újság címlapján egy hatalmas kép bámult rá Monkey D. Luffyról, mellette kisebbek voltak nyolc emberéről, köztük Nico Robinról. A szövegben az állt, hogy legyőztek jópár Pacifistát, most pedig a Gyojin - szigetre tartanak. Pár perccel később a volt ninja meglátta Szalmakalapos bátyját kilépni az ajtón a fedélzetre, nagy ásításokkal.

- Portgas! Gyere ide! - kiáltott oda neki.

- Kuzan... Reggel van... Hagyjál már bé... Ez Luffy?! - kapta ki az újságot Kuzan kezéből.

- Igen. Úgy tűnik, hogy elindult a...

- OYAJI! Nézd meg az öcsém! - Ace nem figyelt rá, hanem elindult a kapitányhoz, hogy megmutassa aranyos kisöccséről a legújabb híreket. Meg azt, hogy hol találkoznak.

Fél órával később Ace visszatért, láthatóan elgondolkodó arccal.

- Kuzan...

- Igen?

- Honnan ismered Luffyt? Mármint... mikor a háború alatt találkoztatok, olyan volt, mintha ismertétek volna már egymást.

- Igazad van... Azelőtt futottunk össze, hogy Water7be értek volna. Eredetileg csak figyelmeztetni akartam, hogy Nico Robin esetleg elárulhatja őket, de harcot kezdeményezett, szóval mindkettőjüket lefagyasztottam. Mugiwara egyedül maradt a harcnál, Nico Robint megmentették. Őt otthagytam, mert tartoztam Garpnak, illetve nem kellett még meghalnia. Nagyon... érdekes gyerek

- Lefagya.... MI?! Lefagyasztottad az aranyos kisöcsémet?

- Hm.

- De... Az... jó. Most... él.

- Hm.

- Beszélj már normálisan! Mindegy. Oyaji azt mondta, hogy keresd meg az öcséméket és hozd ide őket, mi addig elindulunk a Gyojinok szigete felé. Azt mondta, hogy én nem mehetek veled. Pedig megkérdeztem! Négyszer! Azt mondta, hogy mikor legutóbb elmentem egyedül, rossz vége lett, szóval most maradjak csak a Mobyn. Oyaji azt is mondta, hogy úgyis ideje volt már meglátogatni őket, mármint Neptun királyt és a többieket.

- Ah... Rendben.

Miután elment a kapitányhoz és még pár emberhez elköszönni, Kuzan elhagyta a hajót, és elindult hűséges biciklijével a Gyojin - sziget irányába. Öt napig ment folyamatosan, mikor elérte Punk Hazardot, ahol régebben harcolt Sakazukival. Eredetileg nem akart megállni a szigeten, de hakijával érzett egy ismerős jó és egy rossz jelenlétet, ezért arrafelé vette az irányt.

Végül, miután elüldözte onnan Doflamingot, leült beszélni régi barátjával. Egy ideig ártalmatlan témákról, de utána komolyabbak jöttek elő. Smoker sose tudta békén hagyni.

- A Gorosei kétmilliárd beli vérdíjat tett a fejedre. Mit csináltál? Igaz lenne a pletyka, hogy csatlakoztál egy kalózlegénységbe? És pont abba?

- Ah... Úgy tűnik. Kényelmes hajójuk van.

- Kuzan... Mindegy. Jó tudni, hogy jól érzed magad.

- Nem mondtam ilyet, Smoker.

- Csak akkor mondod valamilyen helyre, hogy kényelmes, ha szeretsz ott.

- ...

- Hagyjuk. Miért jöttél? Nem mintha nem örülnék neki, gyorsan meghaltam volna erősítés nélkül.

- Ah... Szalmakalapost keresem. Még lettek hívva.

- ...

- Nem szereted őket.

- Nem. Csak el akarom fogni. Ezért jöttem a Grand Linera.

- Hm. Párszor már mondtad. 

Később Smoker megmutatta, hogy merre ment a hajójuk, arra, ahol jelenleg a Moby is lehetett. Így Kuzan gyorsan beérte őket.

Usopp a vizet kémlelte. Valahogy nagyon nyugtalan volt, miután felvették a furcsa szamurájt, a fiát, meg a Halál Sebészét. Brr. Már a neve is ijesztő volt, de Chopper valamiért szerette. Az összes orvos furcsa. Szóval a vizet figyelte. Tenger. Tenger. Egy kis jég. Aokiji biciklizik a vízen. Tenger. Ten... AOKIJI?!

- AH! SEGÍTSÉG! EZ AOKIJI! ERRE BICIKLIZIK! EZ LEHETSÉGES EGYÁLTALÁN?! LUFFY! SEGÍTS!!!

- Aokiji? - jelent meg Luffy.- Mit akar? Harcolni?

- NE MAGADBÓL INDULJ KI! MIND MEGHALUNK!

- Na, na, nyugalom. Nem érzem, hogy ellenséges lenne.

Pár perrel később Kuzan a hajón állt, vele szemben a hajó legénysége és összes utasa. Luffy végül nem bírta ki, hogy csak áll és néz, ezért megtörte a csendet.

- Harcolni akarsz?

- Nem.

- LUFFY! - Nami és Usopp egyszerre ütötték le a padlóra mélyen tisztelt kapitányukat. - NE PROVOKÁLD!

- De azt mondta, hogy nem harcolni jött!

- Igen. - erősítette meg ismét Kuzan.

- Akkor az okot mondd. - Zoro kezdett türelmetlen lenni.

- Ah... Most a Fehérbajusz kalózok tagja vagyok egy éve. Oyaji meghívott titeket. Közel vannak ide, Portgas... Ace vivre kártyájával oda tudtok jutni. Aztán mehettek tovább.

- Te nem jössz? - kérdezte Nami, összeráncolt szemöldökkel.

- Nem biztos. El akarok menni West Bluera. Meg kell látogatnom egy elhunyt barátom. - Nico Robinra nézett, aki rögtön megértette. - Még engedélyt kell kérnem, de szerintem nem lesz probléma.

Nem volt. Megkapta a kapitány beleegyezését.

Pár nappal később elérte Oharát... Vagyis azt, ami maradt belőle. Csak csupasz föld volt, egy kis jégheggyel az egyik szélén. Azt nem érintette az idő. Saul arca ugyanolyan volt, mint mikor meghalt. Még mindig mosolygott. Furcsa nevetése volt, de Kuzan szerette.

- Hát... Most rengeteg testvérem lett, bátyám. Remélem, egyszer majd találkozunk. Esetleg egy másik életben.

A szigeten három napot töltött, majd visszatért a hajóra, ahol megosztott hangulat fogadta. Szalmakalapos már elment, de az idősebbek szomorúak voltak, a fiatalabbak pedig értetlenkedtek.

- Mi történt? - kérdezte végül a kapitányát.

- Megtudtam, hogy miként halt meg egy régi jó barátom. Egyszer majd elmesélem. Viszont Mugiwara... Egy igazi D. Felforgatja majd a világot a közeljövőben, hatalmas vihart hoz majd.

- Hm... Én is így gondolom. Nagy ember.

- Gurararara! Nálam kisebb!

- Méretben, Oyaji. Csak alacsonyabb nálad. - nevetett Kuzan. Boldog volt itt, életében először talált egy helyet, ahová tartozik. Ez egy jó hely volt.