A lusta tengerész (One Piece x Naruto crossover)

6. Fejezet

- Így az életem fontosabb eseményeit tudjátok. Nem állt szándékomban titkolni, de eddig nem találtam senkit, akinek érdes lett volna elmondani. Mit akartok ezzel kezdeni?

Most nem hangzavar volt, mint Izo kérdése előtt, hanem síri csend. Mindenki a hallottakon gondolkodott. Miért kellett Kuzannak tizenöt évesen harcolnia egy háborúban? Miért veszítette el kétszer is a szüleit? Miért kellett annyi halált látnia? Miért...
Rengeteg kérdés kavargott bennük.

Végül Fehérbajusz törte meg a csendet, egy komor mondattal.

- Sokáig egyedül voltál. - ez nem kérdés volt, egyszerű tény.

- Igaz. - bólintott Kuzan. Az volt. Előző életében a zsenialitása miatt gyerekkorában a többiek elkerülték. Mikor elkezdte az Akadémiát, Choji mellette volt, de nem volt képes megérteni. Második születése óta pedig senkinek nem tudta elmondani ezeket, amit most igen. Talán ezek a kalózok megértették. Mindegyiküknek tragikus története volt, vagy egyszerűen csak magányos. Még ha az észjárását nem is, az érzéseit megértették.

- Ezért nem válaszoltál még a kérdésemre. Nem tudtad, hogy tudnál - e tartozni valahová ennyi idő után.

- Igen, Shirohige - san. Ráadásul már párszor elveszítettem a családom.

- Hívj Oyajinak, fiam. Túl sokan vagyunk mi ahhoz, hogy mind meghaljunk. Úgysem voltak még testvéreid. Jó helyen vagy itt.

Kuzan sóhajtott, majd szája egy mosolyra húzódott, a legőszintébbre, mióta itt volt.

- Köszönöm... Oyaji. - a teremben hatalmas éljenzés és taps tört ki. Végülis csatlakozott hozzájuk egy nagyon erős volt admirális!

Shanks úgy vélte, ideje lenne meglátogatni Newgatet egy jó ivásra. A háború óta nem látta, Acet is meg akarta nézni. Luffyról is akart híreket, hogy mi lett vele, miután elment a Fehérbajusz kalózokkal.

Mikor elérték a Moby Dicket, Shanks szokása szerint felkiáltott a hajóra.

- Engedély a fedélzetre?

- Megadva! - dörgött válaszul a másik Yonkou hangja.

Miután felért a fedélzetre Bennel és Yasoppal, körülnézett. A hódító hakija miatt szokás szerint kevesen maradtak fent, a többiek lementek a hajótestbe. Balra Vista, Izo, Rakuyo és Blenheim voltak, jobbra Marco, Ace, Aokiji, Thatch... Állj. AOKIJI?!

- MIT KERES ITT AOKIJI?! - Yasopp kiáltott fel, de ha ő nem tette volna, maga Shanks is ugyanúgy reagált volna. Így csak kidülledt szemekkel bámulta az admirálist. Volt admirális. Emlékeztette magát. Olvasták az újságot, de azóta semmit sem írtak Aokijiról... Kuzanról. Már nem volt tengernagy.

- Már egy ideje itt van, de tegnap a fiam lett. - válaszolt büszkén Fehérbajusz.

- Ah... Hát... Meglepő. - válaszolt Shanks.

- Miért jöttél, Akagami? - kérdezte Newgate.

- Inni. Még tudni akarom, hogy mi lett Luffyval. Már egy éve nem láttunk róla semmit. Aggódunk érte. Tudom, hogy edzeni ment, de engem inkább a mentora érdekel.

- Nem tudod? - kérdezte az öregebbik Yonkou meglepetten, de kívül nem mutatta. - Akkor meg fogsz lepődni.

- Szóval?

- Rayleight eljött érte. Még egy évet edzi. Valahol a Csendes övezetben vannak.

- Az öreg Ray - san... Ez nosztalgikus. Értem... Igyunk!

Kuzan már (megint) aludt, mikor Shanks felkeltette.

- Mi az, Akagami?

- Csak tudni akarom, hogy miért csatlakoztál ide.

- ...

- Hé! Ne aludj vissza!

- Ah... Jól lehet aludni. És kényelmes.

- Szóval a családuk elragadott.

- ... mondhatni.

- Nos... - állt fel a Yonkou. - Köszönjük a tengerészet belső információit! Hozzánk is elért már.

- ...

- Megyek már, megyek.