Nász Ajándékba (18+) ~ [BEFEJEZETT]

Hangtalan sikoly (Lia novellája)

Nagyot nyeltem, elhessegettem a gondolatot, majd inkább a fejemmel a kijárat irányába intettem.
Az arca felragyogott attól, hogy ágyba cipelem, mintha ékszert ígértem volna neki cserébe. És ilyenkor eltöprengek van-e neki önbecsülése? Miért nem akar randit? Szerelmet?

Persze én is kósza kufircra vágyom, egy pillanatig sem többre, mert aki volt - mert volt - barátnőm, az is csak arra kellett, hogy végre békén hagyjon apám. Hogy megszűnjön a Mi van, buzi vagy? kérdés.

A kiscsaj puha, apró kezét szorongatva vágtam a tömeget, miközben a szemem folyton visszakalandozott a hapsira.
Csodásan aranybarna haj, sötét szemek, jó fizikum. Szinte követelte a figyelmem, amitől úgy éreztem, szétszakadok. Egy részem vitte volna a tyúkot, egy másik a falnak lökte volna a pasit és kicsókolta volna belőle a szuszt.
Döntenem kellett, de úgy, hogy szem előtt tartom azt is, hogy Andris nálam alszik. És mivel úgy jött ide, hogy a padlón van... Nem tehettem mást.

Vajon megértené? Vajon elfogadná?

De amikor elértünk a kijárathoz, megtorpantam. Egyszerűen nem voltam képes kihagyni ezt a kiváló partit.
Lehajoltam a csaj füléhez, amitől a szőke fürtök csiklandozták az orrom, majd belesuttogtam.
- Várj meg itt, baby, csak elugrom a klotyóra.
A tömegbe vetettem magam mielőtt válaszolhatott volna, miközben minden idegszálammal reméltem, hogy nem lép le. Nem volt kedvem újabbat keresni.
Kegyetlennek érzem magam emiatt, de számomra ez stressz levezetés, álca, menedék, elbújás a sok fos elöl, ami bennem zajlik.

Az arcokat pásztáztam, ott, ahol korábban állt.

Csak odamegyek, elkérem a számát, aztán hazaviszem a csajt, megdugom - talán kétszer is -, majd reggel elbúcsúzunk. Ennyi az egész. Senkinek sem kell a bonyodalom.

Nincs ezzel baj, hiszen az a bige is erre vágyik. Hogy megkefélje valaki. És velem jobban jár, mint más parasztokkal, akik kutyába sem vennék.

Újabb embereken tolakodtam keresztül magam, amikor végre kiszúrtam a rózsaszín inget.

Ezaz! Már csak öt lépés... Négy... Há...

Andris és a szőke csaj esett be elém. A keze a vállamba markolt, hogy meg tudjon állni a lábán, annyira részeg volt.
- Te... - tolta az arcomba a mutatóujját. - Te vagy a leeegjobb barrr - pergette hosszan a nyelvét, majd úgy rázta meg a fejét, mintha az segíthetne bármin is. - Az egyvetlen... Vagyis egyetlen barrrátom.
A szememet forgatva lemondó sóhajjal fordítottam a célomnak hátat, majd megragadtam Andris karját.
- Hol a picsában voltál eddig? - ordibáltam túl a zenét.
- Itt is - billentette mutatóujját jobbra -, ott is - ismételte a mozdulatot balra is.
Bosszúsan szusszantam fel, mert ezennel cseszhettem az estém egy olyan momentumát, amit nagy valószínűséggel kibaszottul élveztem volna.
- Idióta vagy! - mormogtam sértetten az orrom alatt, ahogy a kijárat felé vonszoltam őt.

Régebben sosem ivott ennyit. Most pedig, amióta háromnappal ezelőtt betoppant, több alkoholt látott a mája, mint vizet.

Mi a fasz történhetett?

Hiába kérdeztem a választ folyton kikerülte. Úgy tett, mintha nem hallaná. Elfordult, és...

Hol a csaj? - pásztáztam végig a helyet, ahol hagytam, azonban kurvára nem láttam sehol.
Dühösen mordultam egyet, miközben az egyre nehezebb barátomat igyekeztem megtartani.
- Minek állunk itt?
Szikrákat szóró - legalábbis mindent beleadtam, hogy azt szórjon - tekintettel néztem Andris kék szemébe, ami könnyektől vizenyősen meredt rám.
- A bige... - kezdtem bele közönyösen, mire ez a barom lesápadt. - Mi a...
- Okádni fogok - csuklott, majd kapta a szája elé a kezét.
- Az isten verje meg!
Ekkor több minden történt egyszerre. A szőke maca sipákolva nekidőlt Andrisnak, mert meglökték, Andris tenyere megtelt a fölös alkohollal, ami egyszer már megjárta a kicseszett gyomrát, aztán mindez az ujjai közt spriccelve terítette be a cipőm és a nadrágom.
Mély nyugtató levegőt véve néztem fel a plafonra, aminek sötét felületében megannyi színes led világított, akár a csillagok.
- Jesszusom! - csíptem össze az orrnyergem. - Nem elég, hogy elbaszod az estém, de még telibe is hánysz?! Kurvára Krisztivel kellett volna jönnöm.