Nász Ajándékba (18+) ~ [BEFEJEZETT]

Andris (18.)

Imádtam, ahogy visítozik a sötét szobámban.
Igaz, most nem miattam, hanem a film miatt tette.

Kényelmesen feküdtem az ágyon, miközben a jobb kezemmel a derekát simogattam, a bal karomat pedig a tarkóm alatt pihentettettem, míg Kriszta törökülésbe húzott lábakkal meredt a tévére. A keze félúton a szája előtt megakadt a kukoricával, miközben majd szétvetette az izgalom. Aztán...
Akkorát ugrott, hogy elröhögtem magam, mire gyilkos pillantást vetett rám, majd a mellkasomra csapott.
- Szemétláda! Nem illik ám kiröhögni. Tudhatnád, mennyire utáltam mindig is a horrort.

Tudtam hát, nem véletlen választottam ezt.

Ördögi vigyor terült el a képemen.
- Ide is bújhatsz hozzám.
Kriszta barna szeme összeszűkült.
- Naná, hogy direkt csináltad - sóhajtotta egy szemforgatással, majd beletömte a szájába a kukoricát.
- Ilyenkor emlékeztetsz valakire - emelgettem meg a szemöldököm, mire elvigyorodott.
- Nem mondod? Kire? - belemart a tálba, és az egészet beletömte a szájába, miközben a markából egy-két szem a mellei közé esett.

Az ember mégis mit tehet ilyenkor? Hát persze, hogy a segítségére siettem.

A könyökömre támaszkodva felemelkedtem, majd teketóriázás nélkül előrehajoltam a ruha kivágásához.
- Hő! - hördült fel, ahogy a két ujjamat becsúsztatva kiszedtem az egyiket, majd a számba hajítottam.
- Undorító vagy - grimaszolt, mire kivettem a másodikat is egy bájvigyorral.
- Te malackodsz, édesem. Ne várd, hogy visszafogjam magam.
Oldalra pillantott egy pillanatra, és a feszültség, ami az érkezésekor uralkodott rajta most visszatért.
- Nyitva az ajtód és az egész családod odakint lebzsel. Viselkedj! - csípett a mellkasomba, majd egy apró csók után a hátamra lökött.
- Erőszakos vagy - nevettem fel, miközben magamhoz húztam, hogy ölelkezve nézzük tovább a filmet.

Később a tenyere még mindig a szívem fölött pihent, és melengette a bőrömet, miközben az arca a vállam hajlatában talált helyet. Fura egy felállás volt ez, egy megmagyarázhatatlan érzés, mintha most az egyszer minden a helyén lenne az elcseszett életemben.
Végigvezettem az ujjbegyeim a gerince vonalán, le majd fel, aztán újra és újra megismételtem az utat, amitől a gondolataim máris elkalandoztak, még ha a tekintetem a tévére tapadt is, amin épp öncsonkítást végeztek, hogy megmeneküljenek valami tök abszurd feladatból.

Tényleg jobb lett volna valami nyálas film.

Kriszta egyre nagyobb levegőket vett, így minden érintésnél mely a háta közepét simította az oldalamhoz nyomódott a melle, aztán egyszer csak a mellkasomon fekvő keze megemelkedett, majd apró köröket kezdett el leírni a mutatóujjával a mellbimbóm körül, mire a testem azonnal sóvárogni kezdett.
Megköszörültem a torkom, miközben egyre forróbban kezdett lüktetni a vérem egy bizonyos pont felé robogva. Kriszta erre felemelte a fejét, majd a lehető legártatlanabb tekintettel nézett az enyémbe, míg a rózsaszín ajkán a leghuncutabb mosoly húzódott, amit valaha is láttam nő arcán életemben.
- Valami nem tetszik? - emelkedett meg az egyik szemöldöke.
A bal karomat kivettem a fejem alól, majd az ujjammal feljebb emeltem az állát.
- Esetleg panaszkodtam? - tettem ugyanúgy, mint ő.
A barna szemei a számra siklottak, ami miatt minden más eltűnt a látókörömből, és csak ő maradt meg a formás ajkai.

Hosszasan időztünk így vagy talán nem is, mert az idő, mint olyan, nem is igazán jelentett semmit. Sőt! Ha csak arra gondoltam, mennyire kurva kevés időnk van, összeszorult a gyomrom.

Nem rémlik, ki mozdult előbb, csak az, hogy a szánk egymáshoz ért, majd mohó csókolózásba kezdtünk, aminek sós és édes íze volt egyszerre. Meleg szellőként ölelt körbe a teste, ahogy szorosan egymáshoz simultunk, mert annyira közel fészkelte magát, hogy még a levegőn is osztoztunk, amit egymástól szívunk el minden egyes lélegzetvételnél.
Az ujjaim a finom, könnyű anyaggal játszadoztak, amit apránként egyre feljebb toltam a csípőjén, míg a keze a hasizmaimat kényeztette. A lábát átvetette a combomon, majd a sarkát a fenekembe nyomva közelebb invitált, így az ágyékom tökéletes szögben idomult az övéhez, és habár meg akartam kapni - ácsingóztam érte, az érzésért, ahogy meztelenül egymáson mozgunk, ahogy körülölel. -, de tudtam, hogy most nem megyünk el odáig.