Nász Ajándékba (18+) ~ [BEFEJEZETT]

Krisztina (33.)

Édes dinnye, eper, barack, alma és sárgadinnye íze ingerelte a nyelvemet, ahogy a hideg, lédús gyümölcskockák szinte belefolytak a számba a kanál öleléséből. Egy falatnyi mennyország, amit mézízű csók követett. Andris forró szája ellentétben állt a hideg finomsággal, ami lehűtötte és egyben feltüzelte a bensőm. A csókba nyöszörögtem, lenyeltem a falatot, aztán hagytam, hogy tovább kényeztessen az ajka.
A kanál zörögve csusszant a tálba, a keze csigát megszégyenítő lassúsággal indult meg a bokámtól felfelé, ami a fenekem mellé volt szorosan húzva, hogy kényelmesen elférjünk a pléden.

Nem kérdezte, miért vagyok ilyen nem éppen munkahelyre öltözve, de reggel annyira átlátszóan puhatolózott az ebédidőm iránt, hogy sejtettem, vagyis inkább reméltem, hogy nem Peti kedvére aggattam magamra ezeket a csini göncöket. Mondjuk a sötétkék ingruhát szerettem hordani a könnyed nyári napokon, de az ember nem jár combfixben meg csipke bugyiban a munkába, hacsak nem dug a főnökével a fizuért. Na, jó, ez általánosítás és pont nem vagyok egy olyan nő, aki elítélne bármi főnök-beosztott légyottot.

Tamás is sármos hapsi, de persze a mi esetükben sosem történne ilyen. Imádja az asszonyt, ahogy én is imádom a feleségét, mert annyira tünemény, hogy szinte már ufó. Amíg meg nem ismertem, azt hittem, nincs ilyen a világon. Csinos, kedves, aranyos, segítőkész és halál szerelmes a polgiba.

Andris tenyerének külső íve elérte a szoknyám szegélyét.
- Olyan szexi vagy, édes.
Az öblös hangja végigdübörgött a szájpadlásomon, majd a nyelőcsövemen keresztül lecsusszant a testembe, mint egy boldogságnyelet.
- Pont, amilyen dögös te vagy - fektettem a tenyerem a hasának alsó hajlatára, ahonnét csupán egy mozdulat, és...

Nem, nem, még nem!

A kezem feljebb siklott, ahogyan az övé elérte a harisnya szélét, amibe szinte belemartak az ujjai, de a mozdulata csak formaság volt, erőt nem fejtett ki.
- Mondd, hogy miattam vetted fel! - mormogott, miközben ajka az állam alá csúszott. Sóhajtottam, ami számomra megfelelt válasznak is, de neki nem. - Mondd ki, Kriszta!
Kuncogni kezdtem, mert ma nem ő játszadozik velem. Ma az én időm ketyeg az óra mutatói alatt.
- Azt szeretnéd, ha azt mondanám, hogy miattad, vagy hogy nem Peti miatt?
A fogaival finoman összecsípte a kulcscsontomon az érzékeny bőrt, az ujjai begörbültek, a felsőcombom húsába nyomódtak, ami felgyújtotta bennem a vágy legforróbban lüktető tüzét.
- Tudod te, mit! - morgott bele a bőrömbe.
A keze erősebben fogott, ahogy a furcsa kicsavarodott szögből magára húzott. Így az ölébe helyezkedve felé hajoltam és bevallom, tetszett ez a felállás, az, hogy fentről nézhetek mélyen a szemébe.
Az ujjaimmal a hosszabban hagyott tincsekbe túrtam, melyek selyemként simulnak tenyerembe.

Örökké el tudnám simogatni, mint egy cica bundáját.
Jesszusom, nekem elment az eszem! Ki a faszom gondol ilyeneket?

- Minden oké? - pislogott fel rám, amitől észbe kaptam, majd egy macska mosolyával, mintha Andris lenne a kisegér a mancsaim közt, a tekintetében kapaszkodtam.
- Ugyan mi gondom lehetne? - hajoltam annyira közel, hogy az orrom az övének nyomódott. - Itt ülök a világ legdögösebb - Elvigyorodott. -, legcukibb...
- Azt hiszem - fojtotta belém a szót, ahogy a mutatóujját kettőnk közé dugva a számra nyomta -, pont te hívtad rá fel a figyelmem, hogy cukinak a buldogokat nevezzük.

Felnevettem.
- Pudlikat, te lökött, a pudlikat!
Szédítő mosollyal döntötte oldalra a fejét.
- Egykutya, nem?
Még mindig vigyorogtam, mint a tejbetök, ahogy az ujja hegyére haraptam.
- De! - csókoltam meg a sérültnek nem nevezhető felületet.
- Baszki, hogy lehet ez ilyen kibaszott szexi, ha te csinálod? - dünnyögte, majd elhúzva a kezét inkább a derekamra helyezte, hogy abba kapaszkodva húzzon lejjebb az ágyékára.
A számat halk nyögés hagyta el, amint megéreztem a keménységét a lágyságomhoz simulni. Kívánt és kívántam. Mindig, mindenkor, mindenhogy és mindenhol.