Andris (28.)

836 52 24
                                    

Egy ideje csak a halk szuszogását hallgattam, miközben a plafont bámultam, nem mintha sokat láttam volna belőle, csak árnyakat. Képtelen voltam elaludni, mert túlzsúfolt volt az agyam attól a rengeteg gondolattól, amiből nehéz volt kiragadni egyet, mert mind más és más körül forgott.

Kriszti megmoccant a vállamon, így apró köröket rajzoltam a gerince vonalára. Olyan békésnek hatott, ahogy összegömbölyödve alszik az oldalamhoz simulva, míg egyik keze a hasam alsóívén pihen. Mégis összeszorult tőle a mellkasom, mert ennek hamarosan vége és nem tudom, hogy az emlékkel meddig leszek képes egyedül lenni, magányosan ágyba bújni esténként. Őrülten fog hiányozni az illata, a teste, a csókja, az íze, a melege...
Csessze meg, ő maga teljes egészében!

A szőke fürtökbe vezettem az ujjaim, majd egy tincset az ujjaim közé csípve csavargatni kezdtem.
Honvágyam volt, mert ha lehet azt mondani, akkor rég ott volt az otthonom, de Kriszta miatt... Ha kérné, ha akarná...

Vajon képes lennék visszatérni ide? Ekkorát visszalépni érte?

Sóhaj szakadt fel sajgó mellkasomból, ami miatt megdörzsöltem szabad kezemmel a szívem felett. Nem most fogok ezen gondolkodni. Nem ma, amikor itt fekszik a karjaimban.

Akad viszont más, sokkal gyötrőbb gondolat, aminek köze sem volt Krisztihez, csakis Liához.

Baszki, de furcsa még mindig ez az egész.

Nem vagyok az a fajta, aki rossz szemmel nézné ezt, sőt, egy cseppet sem zavar senki nemi identitása, gondolkodás módja. Hiszen a szerelem, a vonzódás nem az az érzelem, amit irányítani lehet, nem egy olyan dolog, amibe van valódi beleszólásod. Ez jön és elemi erővel beléd hasít, hogy lekaszaboljon és az uralma alá vonjon, pontosan úgy, mint ahogy velem történt.
De azt nem tudom felfogni, miért nem vettem észre, miért nem tett erre utalást sosem. Sülve-főve együtt voltunk, együtt csajoztunk, együtt buliztunk, a legjobb barátom volt.

Hogy nem vettem észre, hogy nem érzi jól magát a bőrében?

Újra megdörzsöltem sajgó mellkasom, és mintha a rajta alvó nő megérezte volna, milyen háború dúl bennem, nyöszörögve magához húzott. Nagy valószínűséggel önkéntelen, álomittas mozdulat volt, mégis hevesebb ütemben vert tőle a szívem.
Kriszta mindig is fontos volt nekem, nem csak egy lány a szomszédból. Barátok voltunk, és bassza meg, mindig is tetszett valahol, csak... Csak fura lett volna lépni felé.
Kis híján felnevettem a csókunk emlékére a szilvafa alatt. Sosem felejtem el, mert mindig is a legszebb emlékeim egyike marad, amikhez ez alatt az egy hét alatt rengeteget gyűjtöttem, és ha vénségemre eszembe jut Kriszta arca...
Elhessegettem a gondolatot, és inkább oldalra fordítottam a fejem, hogy az éjjeli szekrény tetején heverő telefonra nézzek.

Válaszolni kéne valamit. Nem adhatom fel itt.

A szabad kezemmel óvatosan leemeltem magamról Kriszti kezét, majd lassan kihúzódtam a feje alól, mire felnyögött, és valami fagylaltról gagyogott, amin vigyorognom kellett. Melegség költözött a mellkasomba, ahogy az arcából kisepertem a haját, majd végigsimítottam érzéki telt ajkain.
- Kibaszottul szeretlek - csókoltam meg, aztán megdermedtem, mint akit felpofoztak.
Célozgattam rá, éreztem és tudtam is, hogy így érzek, de kimondva, a saját rekedt torokhangomon susogva a fülébe teljesen más volt. Teljesen váratlan, csodálatos és egyben rohadtul félelmetes.
Azonban Kriszta nem moccant meg, csak szuszogott, miközben édes álmaiban remélhetőleg rólam ábrándozott. Legalábbis reméltem.

Újra megsimítottam az alsó ajkát, aztán félig felülve kezembe vettem a telefont. Olyan érzés volt, mint kígyót szorongatni az ujjaim közt, mintha bármelyik pillanatban kinyúlhatna, és rám vethetné magát, hogy belém mélyessze a méregfogait. A számba haraptam, aztán megembereltem magam.

Nász Ajándékba (18+) ~ [BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now