Hidden pain (jjkxbts) -Fordítás

7. rész

Mrs. Jeon szemszöge

A kanapén ültem és néztem az egyik kedvenc kdrama-m, amikor megcsörrent a telefonom. A képernyőre nézve, láttam, hogy Ms. Park hív. 

"Igen, tessék"
- Oh Mrs. Jeon
"Igen? Minden rendben van?"
- Jungkook-ról lenne szó..

Amit ezután mondott, azzal elérte, hogy kiejtsem kezemből a telefont. Mindenkit felhívtam, hogy irány vissza Koreába.

Ms. Park szemszöge

A diákok jelentették nekem, hogy Jungkook verekedést kezdeményezett Kim Sunghyun-nal. Először nem hittem a fülemnek, hiszen Jungkook rendes gyerek, sosem tenne ilyet. De amikor megláttam a zúzódásokat Sunghyun-on... Nem tehettem mást, felhívtam Jungkook édesanyját. Ezután pedig a fiú keresésére indultam.

Jungkook szemszöge

Leugrottam a széléről, a tetőn feküdtem. Felhúztam mellkasom elé térdeim, és átöleltem őket. Elkezdtem sírni. 

Miután ki tudja mennyi ideig, itattam az egereket, eljöttem a tetőről. És elmentem a mosdóba. Elővettem az alapozómat, amit mindenhová magammal viszek. Elfedtem vele az arcomon található lila és más hasonló árnyalatú nyomokat.
Kiléptem a folyosóra és a szekrényemhez mentem. A következő órára szedtem össze a dolgaimat.

"Mr. Jungkook" hallottam magam mellől Ms. Park hangját. Felé fordultam és meghajoltam.
"Igen?"
"Beszélnem kell önnel, kérem kövessen" mondta az udvarias szavakat, hangja mégsem csengett olyan kedvesen, mint amikor előtte beszélt hozzám.

Mrs. Jeon szemszöge

Amint megérkeztünk, egyenesen Jungkook iskolájához mentünk. Miután leparkoltunk, Ms. Park irodájához mentünk. Kinyitottam az ajtót és beléptem.

Jungkook szemszöge

Hallottam az ajtó nyitódását, megfordultam és amikor megláttam, hogy mindenki ott áll, lesokkolódtam.
Azt hittem nem jönnek vissza még egy hétig.

"Mr. és Mrs. Jeon kérem foglaljanak helyet. Önök már tudják, miért hívtam ide önöket, igaz?" mondta, de én még mindig nem értettem.
"Igen." mondta anya, a hangjából ítélve mérges volt.
"Hát, azért, amit Jungkook tett, 1 hét felfüggesztés jár." 

Mi?!

"Tessék? De Ms. Park, én nem csináltam semmit."
"Semmit, de akkor mi történt Sunghyun-nal?"
"De hát Sunghyun volt az, aki bántott engem."
"Jeon Jungkook, hagyd abba a hazudozást és fogd be a szád!" kiabált rám anyum, amitől megijedtem, még sosem kiabált velem.

"Köszönjük, hogy elmondta, mi történt. Nekünk most mennünk kell" mondta apa és meghajolt. "Elnézést, hogy pazaroltuk a drága idejét."

Ezután mindnyájan elmentünk.
Amikor hazaértünk, kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba.

"Miért tetted ezt?" kezdte el, de én hallgattam. "Jeon Jungkook, mit hiszel, mit csinálsz? Verekedést kezdeményezel valakivel?!" ordított apa.
"Hát így neveltünk mi téged?! Azt akarod, hogy az öcséd is olyan legyen, mint te?!" már anya is kiabált, gyereksírást, majd lépteket hallottam, ezek szerint felvitték őt az emeletre.
"De nem én voltam, Sunghyun kezdte!" amit anyám tett, lesokkolt.

Ő most megütött engem?

"Be fognád végre a pofád és abbahagynád a hazudozást?!"
"De mégis honnan tudod, hogy hazudok-e vagy sem?" emeltem fel a hangom. Erre apám is felpofozott.
"Hogy mered felemelni a hangod a saját édesanyádra?! Menj a szobádba! Most!" 

Miután kiejtette a száján ezeket a szavakat, felrohantam a szobámba és sírtam.

Most tényleg megütöttek a saját szüleim?
Mindenkinek igaza volt, főleg Sunghyun-nak, senki sem szeret, senkit sem foglalkoztat, mi van velem.
Annyira hülye voltam, hogy azt hittem szeretnek engem ezek az emberek.
Annyira hülye vagyok, hogy azt hittem az emberek törődnek velem, érdeklem őket.
Annyira hülye vagyok...
Hittem abban, hogy a hyung-jaim, a családom mellettem maradnak és foglalkozni fognak velem, szeretni, támogatni fognak. És soha nem fognak bántani.

˘˙˘˙˘

Sajnálom, hogy ennyit késtem... De végül csak meghoztam a következő fejezet fordítását, azért remélem tetszett <3 Kommenteket és vote-okat elfogadok ;)