Hidden pain (jjkxbts) -Fordítás

12. rész

Wonwoo szemszöge

"Kookie, elmegyek felhívom anyukádat, oké? Tájékoztatom őt, addig te itt maradsz"
"Okie dokie" elmosolyodtam azon, milyen aranyosan válaszolt majd kimentem. Elővettem a telefonom és beütöttem Mrs. Jeon számát.

-Haló?
"Hello Mrs. Jeon"
-Wonwoo? Olyan rég hallottam felőled
"Szintúgy Mrs. Jeon, de most azért hívtam, hogy kérdezzek valamit"
-Oh, és mi lenne az?
"Kookie lakhatna néhány hétig nálam?"
-Hát persze, csak vigyázz rá, oké? Majd később elmondom neki

Összeszorítottam a fogam szavait hallva, hazug.

"Nincs rá szükség Mrs. Jeon, majd én elmondom Jungkook-nak"
-Megálltok majd a házunknál?
"Nem tervezünk"
-Oh, oké, köszönj el az én Kookie-mtól a nevemben
"Természetesen Mrs. Jeon"

Ez az idegesítő boszorkány.
Nem, nyugodj le Wonwoo, ő még mindig a nagynénéd.

A hívás után visszamentem, és mondtam Jungkook-nak, hogy indulunk.
"Kookie? Anyád azt mondta, oké. Mar most indulunk, kész vagy?"
"Már rég"
"Induljunk" odaléptem az ágyához és segítettem neki beülni a kerekesszékbe. Kitoltam a szobából és kijelentkeztünk, majd kimentünk a kocsihoz.
Miután bekötöttük magunkat, beindítottam a kocsit és megkezdtük az utat a házamhoz.

Jungkook szemszöge

Hyung elkezdett vezetni a házához, amikor hirtelen arcon csapott a felismerés... A táskám az iskolában maradt. Hyung is észrevette a hangulat változásom.
"Mi a baj Kookie?"
"Hyung, odamehetünk az iskolához? Ott hagytam a táskám..."
"Oh, persze"

Nem tartott sokáig az út az iskolához. Amint megérkeztünk, megláttam Sunghyun-t a kapunál. Hyung követte a pillantásom, amikor meglátta mit nézek, elsötétültek a szemei.
"Holnap visszajövök a táskádért, rendben? Menjünk haza és pihenjünk, oké?" bólintottam és elindultunk. Az út további részében csak az ablakon keresztül nézelődtem.
Nagyjából 23 perccel később megérkeztünk hyung házához.

Hyung odament a csomagtartóhoz, a kerekesszékemhez és odajött az ajtómhoz. Segített beülni a kerekesszékbe.
"Köszönöm hyung"
"Neked bármit Bunny" elmosolyodtam a beceneven. Betolt a házba, amikor beértem, szétnéztem. A háza nagyon nagy volt és gyönyörű.

Betolt a nappaliba, majd segített leülni a kanapéra.
"Szeretnél enni valamit?"
"Igen, légyszi"
"Oké, akkor mindjárt itt vagyok"

Miközben hyungie-ra vártam, elkezdtem unatkozni, elővettem a telefonom a zsebemből. Beléptem Twitter-re és ránéztem a BTS hivatalos oldalára. Lehet, hogy gonoszak voltak velem, de ők még mindig a hyung-jaim. Láttam a legutóbbi posztjaikat, egy kép volt Sejun-nal, úszni mentek. Alig pár órája rakták ki. Már most hiányoznak, remélem jól vannak.

Néhány perccel később Wonwoo hyung visszajött, két tányér black bean noodles-el. Csöndben ettünk, de alig ettem meg az étel felét, tele voltam. Hyung észrevette és egy megértő mosollyal az arcán mindkettőnk tányérját elvitte a konyhába. Amint visszatért, leült mellém és bekapcsolta a tv-t. Elindított rajta egy filmet, a The Imitation game-t (a/n ha jól tudom, akkor ez magyarul a Kódjátszma).

Nem nagyon kötötte le a figyelmem mivel amúgy is álmos voltam. A szemeim lassan lecsukódtak, bár próbáltam nem elaludni, de természetesen nem sikerült.
"Kookie, szeretnél felmenni és aludni?" lassan bólintottam és éreztem, hogy hyung óvatosan felemel és felvisz.

"Hol szeretnél aludni? Velem vagy a régi szobádban?"
"Veled, ha lehetséges"

Wonwoo szemszöge

Felvittem Jungkook-ot a szobámba és leraktam az ágyra. Amint elfeküdt rajta, magához ölelte a párnám. Lefeküdtem mellé és az arcára pillantottam, annyira békés. Sajnáltam Jungkook-ot, ő még annyira fiatal és naiv. Annak ellenére, hogy a családja bántja őt, ő még mindig nagyon szereti őket és foglakozik velük.
Kookie, a családod szerencsés, hogy vagy nekik. Remélem, több szeretetet kapsz tőlük. Jó éjszakát.

˘˙˘˙˘
Íme meghoztam a következő rész fordítását, remélem tetszett <3
Kommenteket, vote-okat elfogadok ;)