I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETT

Félelem

NISHIMURA RIKI POV:

Nincs jobb és kellemesebb érzés amikor van melleted valaki aki mindenben támogat és ami a legfontosabb.... Szeret. A szerelmet egészen haeri felbukanásáig hülyeségnek tartottam. Hiszen akármennyire is szeretsz valakit az idővel elmúlik. Vagy nem marad meg ugyan az az érzés mint előtte, kialszik a szikra és a vége szakitás. A szüleim voltak azok akikre a legjobban felnéztem ezen a világon, tiszteltem őket és olyan akartam lenni mint ők. Meleg szívűek, kedvesek, és bár néha a kelleténél szigorubbak voltak akkor is mindig érezteték velem mennyire is szeretnek engem. Mindent megkaptam amire vágytam. Tánc iskolába íratak ami az életem. Az egyik mottóm is az let hogy "a tánc az élet" számomra a tánc jelképezi a megnyugvást és a biztonságot. Bármi problémám van elmegyek és táncolok mert ez az ami ki kapcsolja az agyamat és elfelejteti velem a gondokat. Csak hogy ez sem tart sokáig.

Akármennyire voltak a szüleim jó szülők nekik is voltak olyan pillanataik amikor már nem bírták. Sokáig rejtegeték előttem hogy a párkapcsolatuk nem a régi, nappal megjátszoták mennyire is szeretik egymást este viszont apa a vendég szobába aludt amire csak akkor jöttem rá amikor a saját szobám helyet a vendég szobába nyitotam be félálomban. Mivel kicsi voltam azt hitték nem fog feltűni de sajnos feltűnt. Milyen jó érzés lehet arra haza menni hogy a szüleim veszekednek és majd hogy nem vágnak egymásnak valamit? Szar.
És mikor már nekik is leesett hogy már tudtam a dologról már rejtegetni sem probálták. A tánc volt a menedékem. Ha arra mentem haza hogy a szüleim újfent veszekednek csak fogtam magamat és elmentem az alig egy saroknyira lévő tánciskolába és át adtam magamat a zenének. A szüleimet egyedül én tartom össze mivel miattam nem akarnak elválni. De akkor inkább váljanak el mint hogy azt lássam hogy a két szülőm gyülőlettel néz egymásra mikor egykor szerelmesen.

Az i-landba rengeteg barátot szereztem, és bevallom fájt a szívem amikor valakitől búcsút kellett venni. Életem forduló pontja viszont az a nap volt amikor az enhypen tagja lettem. Attól a naptól kezdve minden megváltozott körülőttem. Hyungaim olyanok nekem mint egy második család az igazin kivül akik mellettem állnak és támogatnak. Akikel együtt sírhatok és együtt nevetek. Akikel öröm bárhová elmeni vagy csak szimplán hülyéskedni a nappali kellős közepén. Úgy vigyáznak rám mintha a kisöcsük lennék és még a széltől is óvnak. Igazi barátok.

Haeri Taylor viszont még jobban összekuszálta a dolgokat az életemben. Szeretem volna a karrieremre koncentrálni hiszen ez volt a legfontosabb nekem de amikor megpillantotam már akkor éreztem hogy ő sokal fontosabb szerepet fog betölteni az életemben mint egy egyszerű lány. És így is lett. Boldog vagyok hogy a barátnőm lett még annak ellenére is hogy nem terveztem randizgatni így a karrierem felszálló ágában. Szerintem kijelenthetem hogy ő a legfontosabb személy az életemben és sosem akarom megbántani és elveszíteni.
Barátaim támogattak és biztatták hogy hívjam el randizni, jay cukolása az elején majd kikergetet a világból és voltak olyan pillanatok amikor belefolytotam volna a kádba de be kellett látnom sosem tudtam színlelni ha valaki egyáltalán nem közömbös számomra. Viszont menedzserem egyáltalán nem rebdes a boldogságtól, egyenesen utálja. Szerinte egy lány csak be kavar és nem tudok majd összpontositani a jövőmre. Pedig két kezemen nem tudom meg számolni hány idol randizik pedig alig debütált.

Gondolataimból visszatérve a valóságba elzártam a vízet majd felöltözve mentem vissza a szobámba sóhajtva egyet. Tekintetem szinte azonnal a békésen alvó lányra siklot akin annyira jól állt az ingem hogy szavakkal nem tudom leírni. Vonzó barátnőm van. Haja eltakarta a fél arcát, s arca annyira nyugodtnak tűnt mint egy kisbabáé. Ingem tökéletesen passzolt karcsú alakjára, és bevallom érdekelne mit sportól hogy ennyire jó alakja van. Jay is megjegyezte egy párszor nekem ami miatt sokszor fejen csaptam. De úgy érzem hozzá kell szoknom hogy idő múlásával is ugyan úgy megfogják nézni a barátnőmet maguknak. Ingem alja kicsit felcsúszot látatni engedve combját amire rá kellett harapnom ajkaimra és elnéztem inkább mert éreztem hogy lángba borul az arcom, betakartam majd mellé feküdtem óvatosan hogy ne keltsem fel a mélyen alvó haerit.

Nem tudtam betelni a látványával egyszerűen annyira aranyos volt még is nőies. Kezembe kaptam sóhajtva a telefonomat majd egy random játékal kezdtem el játszani hogy addig is teljen az idő amég haeri fel nem ébred, az eget még mindig szürke felhők boritoták ami arra következtet hogy bármelyik percben újra eleredhet az eső.

Az egyik nagy dörgésre viszont haeri mocorogni kezdet majd egészen addig mocorgot amég félig rajtam nem volt. Még a levegő is a torkomban rekedt, hirtelen kiszáradtam és szívem majd kiakart ugrani a mellkasomból. Mikor újra dörgöt megszoritota a pulcsimat és még jobban hozzám bújt. Ez egy gyermek kori trauma lehet de ezek szerint iszonyúan rosszul hatnak rá a viharos napok.

-Haeri..... Ébredj! -lógatam simogatva arcát mire kinyitotta a szemeit és felemelve a fejét körül nézet mikor dörgöt viszont újra hozzám bújt és hevesen vette a levegőt.

-Félek! -suttogta elhaló hangon amire haját kezdtem el birizgálni megprobálva elterelni a gondolatait. -Lehet gyerekesnek tartod hogy pont a viharoktól félek de egyszerűen nem bírom. Emiatt számtalan álmatlan északám is volt. -motyogta mire azonnal kedves mosolyal ráztam meg a fejemet és ültem fel ezel őt is arra késztetve hogy feljebb üljen.

-Nem tartóm annak. Mindenki fél valamitől-huztam ajkaimat mosolyra amire mellkasomra tete fejét.

-Te is félsz valamitől?-kérdezte kiváncsian

-Persze, mindenkinek lennie kell valaminek amitől fél. -simogatam selymes haját hogy megnyugodjon.

-És...M-Mi az?-remeget a hangja majd újra összeszoritota a szemeit mikor villámlot egyet és a mellkasomba temete arcát.

-Hogy egyszer elveszitelek téged-vallotam be neki amire felemelte a fejét és rám vezete iriszeit amiben számtalanszor elvesztem már. -Mi lenne ha énekelnék neked egyet? Azal sikerülne elterelnem a gondolataidat a viharról -dobtam fel az ötletet mikor láttam hogy egyre görcsösebben kapaszkodik a pulcsimba. Hevesen bologatot mire egy random dalt keztem el neki énekelni enyhén rekedtes hangon de nem segitet éreztem nedves könnyeit és szipogásait bármennyire is probálkoztam nem tudot megnyugodni ezért az utolsó ötletemet vetetem be remélve ez már hatásos lesz. Állától fogva emeltem fel a fejét majd tapadtam ajkaira ami hatásosnak bizonyult. Viszont ekkor már nem érdekelte sem őt sem engemet hogy a viharnak már rég vége csak át adtuk magunkat az érzésnek. Már félig rajtam feküdt ami valljuk be zavarba hozot kicsit  de nem válltam el tőle.