Dejavu

397 27 8
                                    


-Haeri még is mi történt? Amióta itt vagyunk olyan szótlan vagy-csapta le kanalát barátnőm. Kihyun zsarolása után vissza szaladtam a szobámba és rendbe hoztam magamat. A tükörbe nézve gondolom nem is kell mondanom milyen látvány fogadott. Szemeim feldagadtak a sminkem lefolyt. A rúzsom szana szét kenődöt a számon. Első dolgom hogy jó alaposan megmostam a számat. Undorodtam kihyuntól. Most mégjobban. A pofon miatt az alapozot is be kellett vetnem pedig sosem szoktam alapozni.  És amint végeztem és elfogadhatónak könyveltem magamat hogy ari nem fogjon gyanút lementem az ebédlőbe. És ari tartotta a szavát ugyan is a teraszon kapot helyet. De sajnos a szép kilátás sem tudod felviditani.

-Jaj ne aggódj már. Biztos másnaposág-hazudtam a szemébe

-A hazudozásban nem vagy jó. Most az igazat. Mi vagy ki miatt vagy lehangolt? -váltott komolyba mire sóhajtva néztem el róla. Nem mondhatam el. Ha még is megtenném nikit keverném nagyobb bajba. ..

-Ariana kérlek ne fagatoz-sóhajtotam kérlelően nézve rá amire csak össze szükitet szemekel nézet rám.

-Jól van, de ha meg tudom hogy valamit elhalgatsz előlem azt megbánod-fenyegetet meg amire hamisan mosolyogva bologatam. Hazudtam a legjobb barátnőmnek. Olyan rossz érzés. De ez kegyes hazugság nem? Hiszen őt ismerve kihyun nem élné túl. Bűntudatot érzek de probálok nem rá gondolni.
Csendben fogyasztotuk el a reggelinket ezt követően pedig elköszöntem barátnőmtől aki igen furán nézet rám. Tudtam hogy tudja hogy hazudok. És hogy addig fog áskálodni amég ki nem bökköm mi a bajom de ezt semmiféle képpen sem mondhatom el senkinek sem.

Úgy döntöttem edzek a második dolog ami képes elfelejtetni a problémáimat az a box. Igen lány létemre boxolok. Meg tudnám védeni magamat csak a Bibi hogy kihyun erősebb. 

A hotel edzőtermébe érve kiadtam minden gőzt. Minden felgyülemlet problémám elszállt ahogy a boxzsákot püföltem. Semmi védő eszközt nem vettem fel azt akartam hogy fájon. Hogy szendvedjek. Addig püföltem a boxzsákot amég a kezeim nem sajogtak. Szinte égtek és a bőr is fekszakadt de lejegeletem és mintha mi sem történt mentem ki onnan nem törödve a bent edző emberek kérdő és aggodó tekintetével. Kiabálni akartam, kiadni hogy mennyire fáj hogy látnom kell az exem. Hogy minden sérelem amit régen okozott most ezerszeresebben jobban fáj.
Engem akar? Meg kap. Utána békén fog hagyni? Ő engem akar, de én nem. Nem akarok alá feküdni. Viszont ha nem teszem meg akkor nikit fogja bántani. Mit kéne tennem?

-Na cica? Nálam vagy nálad? -kérdezte kihyun undorító mosolyal az arcán mikor kimentem az edző teremből.

-Én annyira de annyira undorodóm tőled-sziszegtem mellkasára bökve mire csak felnevetet.

-Régen nem ezt mondtad volna, szinte könyörögtél volna hogy  megdugjalak-mosolygot amire még a gyomrom is felfordult.

-Ne tévesz össze a jelenlegi ribancodal. -fontam karba kezeimet.

-Tetszik ez a vadmacska stílusod-jöt közelebb-Beindit-suttogta amire elfintorodtam

-Erre igazán nem voltam kiváncsi. Tartsd meg magadnak-motyogtam

-Most akarlak

-Válaszolj egy kérdésemre-álltam átható tekintetét-Ha lefekszek veled... -szoritotam össze szemeimet kezeimet ökölbe szoritva-Akkor békén hagysz? -néztem rá -Legfökébben nikit?

-Igérem cica-méregetet mosolyogva, könnyeimet vissza tartva haraptam ajkaimra. -Akkor legyen este nyolckor nálad-kacsintot majd hagyott magamra. Könnyeim maguktól kezdtek el folyni még ha probáltam is erős maradni. Nem ment. Hiszen le kell feküdnőm azal akit a hátam közepére sem kívántam. De megteszem. Nikiért. Érte megteszem. Csak is érte. Másért nem. Remélem ezután leszáll róla. És elhúz innen a ribancával.
Miért akar engem? Miért? Valahogy sehogy sem áll össze a kép.
Erőszakosan töröltem le könnyeimet majd indultam volna a lift felé ha nem futok össze azal akivel pláne nem akartam még csak egy légtérbe sem tartózkodni.

-Mi van csak nem összetörték a pici szívedet? -bityesztete le ajkait yeji szinészkedve de én csak figyelmen kívül hagyva szálltam volna be a liftbe. -Csak fel a fejjel,  tényleg annyira sajnálak. Sajnálatos hogy az exed dobot. De ugye bár látszik a különbség közted és köztem-dobta hátra a haját mire idegesen nyúltam a haja után és attól fogva húztam közelebb magamhoz.

-Na ide figyelj te olcsó lottyó, ne hasonlitsgas engem magadhoz mert én nem egy másokon élősködő pioca vagyok mint te-sziszegtem miközben probált kiszabadulni a kezeim közül.

-Enged el a hajam, normális vagy?

-A hajadal kéne felmosni. De komolyan hogy vagy képes póthajal élni? -fintorogtam gúnyosan felnevetve-Egy olcsó rongy vagy ezt sose felejtsd el. És törödj a magad dolgával különben megbánod-engedtem el a haját lökve rajta egyet amire megtántorodva hátrált.

-Ezt még nagyon megbánod-fenyegetet meg idegesen de én mit sem törödve vettem az irányt inkább a tengerpart felé. Nem érdekelt hogy a lépcső utolsó fokán állt majd nem a fél enhypen  és tanúja voltak egy vitámnak. Had lássák csak meg milyen is az igazi haeri Taylor. Lehet ők maguk döntenek úgy hogy lelépnek innen.
Könnyeim ekkor ezerel folytak de szerencsére senki nem láthata hogy sírok. Hiszen a tengerparton nem volt senki sem csak én. Sötét volt ezért csak a lámpák villágitotak. A tenger csendes volt de a szél fujt. Egy szál póloban jöttem ki csak de nem érdekelt. Ma.... Ma le kell feküdnőm vele.
Sírtam, zokogtam és ordítani is akartam de nem tudtam. És nem is akartam hogy aki erre jár az hülyének nézen. Lehuppantam az egyik padra és lábbaimat figyelve bögtem mint egy kisgyerek. Mintha ez bármin is változtatna. Felbukan az exem és azt akarja hogy lefeküdjek vele, semmi értelme. Miért akarja? Miért?

-Haeri? -érintette meg valaki a válamat gyengéden mire rá emeltem könnyes tekintetemet.-Úristen, mi történt? Miért sírsz? -ült le mellém Niki aggódoan nézve rám

-Niki...... -sírtam fel alig látva a könnyeimtől.-Kérlek.... Csak ölelj meg-kértem aminek azonnal eleget tett. Szorosan ölelt magához miközben hátamat simogta nyugtatás képp. Beszívtam kellemes illatát és probáltam abba hagyni a sírás és ügyelni hogy ne áztasam el niki fekete kabátját a könnyeimel.

-Hogy lehet hogy mindig ott vagy mikor szükségem van rád? -motyogtam szipogva mikor eltolt magától hogy szemembe tudjon nézni.

-Lehet a sors keze-kuncogot fel -Fáj így látnom téged, mi történt? -simitot ki egy tincset a szememből.

-Semmi-töröltem le könnyeimet erőszakosan-Beszélni akartam veled-váltotam témát amire kiváncsian oldalra billentete a fejét és jelezte hogy figyel. Szipogva párat néztem magam elé a szemei helyet amikben képes lennék elveszni.

-Hallgatlak

-Nem kell eljátszanod hogy a pasim vagy-motyogtam -Szóval nem kell színlelned hogy a barátnőd vagyok..... Niki-néztem fel rá

-Ahogy akarod-sóhajtot fel kissé csalódottan. Miért csalódott? -Pedig élveztem volna-motyogta orra alatt amit nem halodtam

-Tessék?

-Ja.... -akadt el kínos mosolyal nézve rám-Semmi csak.... Megint fázol-vonta fel szemöldökét. Megcsapot az a dejavu érzés.

-Olyan dejavu érzés keritet hatalmába-nevetem fel miközben niki rám teritete kabátját. -A régi kabátod is nálam maradt amit egyik este szintén rám teritetél-mosolyodtam el cipőmre nézve.

-Nem nagy dolog. Majd vissza adod amikor akarod-mosolygot rám kedvesen-Ha akarod meg is tarthatod emlékbe-nevetet fel amire muszáj volt nekem is halkan  felnevettem. 



Niki tényleg mindig ott van amikor szükség van rá

Niki tényleg mindig ott van amikor szükség van rá

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
I'll do it for you - (𝘕.𝘕) BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now