☆𝘗𝘭𝘢𝘺𝘣𝘰𝘺 - 𝘔𝘪𝘯𝘴𝘶𝘯𝘨☆

21

Reggel Minho nyöszörögve fordult másik oldalára, hogy magához ölelje Jisungot, de keze alatt már csak a takarót érezte.

- Jisungie - kezdett el tovább tapogatózni, hátha megtalálja a fiatalabbat - Hát ez nincs itt - ült fel nyitott szemmel, az álmosságtól felpuffadt arccal az ágyán - Jisungie! - állt fel, és keresni kezdte a fiút a házban - Ha dolga lenne szólt volna nem? - kérdezte magától - Még a villany is ég - gondolkozott amint meglátta a még este felkapcsolt villanyokat - Már éjszaka elment volna? - motyogott - Egy bizonyos értelemben biztos - vágott perverz fejet és elnevette magát - Basszus, nem emlékszem hogy élvezte e egyáltalán - vakargatta tarkóját - Baszki, nem élvezte - ugrottak be neki Jisung kérlelő szavai az este folyamáról - Miért vagyok ilyen fasz? - csapta tenyerét homlokának - Azt sem tudom hol lehet - sóhajtott fel.

Idegességében gyorsan felöltözött, nem csinosított magán semmit csak kiment az utcára, beült az autóba és elhajtott a bár felé, hátha talál ott valakit, aki tudja hol lehet a fiatalabb.

- Soyeon! - kiáltott be boldogan Minho, mikor meglátta bent a lányt - Nem tudod hol van Jisung? - rontott be hevesen.

- Honnan tudjam. Veled volt az este - vont vállat.

- Igen. De elment, és nem tudom hol van, és meg akarom keresni. Nem tudod hova mehetett? - kérdezte.

- Ha úgy basztad el ahogy gondolom, akkor Hyunjinnál van.

- Hogy mi? - akadt ki - Na jó, hol a fenébe lakik?

- Miért kéne megmondanom? - vonta fel szemöldökét.

- Mert.... Nem tudom! Végre szeretek valakit, ne baszódjon már el - horkantott fel.

- Pedig te is sok embernek ketté bqsztad a lelkét - mondta miközben lefirkantotta Hyunjin címét - Hozd helyre amit elcsesztél - nyomta kezébe a papírt.

- Köszi - nyomott egy puszit a papírra, és elrohant.

Egyből a megadott házsszámra ment, remélve, hogy Soyeon nem vágta át, és jó cet adott meg. Csöngetett az ajtón és nem sokkal később ténylegesen Hyunjin nyitott ajtót.

- Te meg mi a jó édes faszomat csinálsz itt? - kérdezte nem túl kedvesen Hyunjin.

- itt vqn Jisung? - ment volna be, de Hyunjin útját állta.

- Hé, miért kéne itt lennie? És miért kéne hogy beengedjelek? - vonta fel szemöldökét úgy támaszkodva hogy az idősebb ne tudjon bemenni.

- Az mindegy. De itt van? Beszélnem kell vele.

- Ki az Hyunjin? - jött ki Jeongin Jisunggal az oldalán.

- Jisung! - kiáltott fel Minho, és rohanni kezdett befelé, de Hyunjin éa Jeongin és vissza fogta őt, míg Jisung valamelyik szobába szaladt az idősebb láttán.

- Nehogy azt hidd hogy beengedlek azok után amit vele tettél - förmedt rá.

- Jóvá akarom tenni! Beszélnem kwll vele! Nem tudom mi ütött belém abban a pillanatban.

- Nem. Az lenne a legjobb ha békén hagynád - javasolta Jeongin.

- Oké - sóhajtott Minho, s mikor úgy vélte hogy. A másik két fiú szorítása ernyedt, teljes erőből berontott a házba - Jisung! - kiabált, és még pont meglátta az egyik szobába befohanó fiút, így utána rohant, és magukra zárta az ajtót hogy elzárja a menekülési útvonalat.

- Ne gyere közelebb - mondta ridegen Jisung, magát össze húzva ült a földön.

- Jisungie hadd beszéljek veled, hadd tegyem jóvá - ment közelebb kicsit Minho.

- Nem érted hogy maradj ott!? - emelte fel kicsit a hangját - Nem akarok veled beszélni. Sem meghallgatni. Megbíztam benned de te kurvára eljátszottad az esélyedet, amit nem egyszerűen kaptál meg. És azt várod hogy bocsájtsak meg miután konkrétan megerőszakoltál? - kérdezte már szinte sírva.

Minhonak nem volt ideje válaszolni, ugyanis dörömbölni kezdtek az ajtón. Hyunjin és Jeongin kért bejutást, de Minho csak vissza ordított hogy még nem végeztek. A két fiú hangosabban kezdett dörömbölni, Jisungon pedig eluralkodott a pánik. Nem tudott kimenni a szobából semerre de úgy érezte össze nyomják a falak. Már magánál sem volt mikor az egyetlen kifele vezető út felé rohant. Az ablakot össze törve ugrott ki a házból és hangos csattanással földet ért. Minho egyből az ablakhoz rohant, ahogy Hyunjin és Jeongin is, de addigra már a sziréna hangja is hallatszott az utcában.