Bűnbocsánat I. / Larry Stylinson ff./ Befejezett

13.

Louis:

Miután Harry elment misét tartani, kicsit lustálkodtam, de aztán arra jutottam, megpróbálok lefürdeni. Sokkal jobban voltam, mint pár nappal ezelőtt, és nem akartam a szerelmemet terhelni, hogy ápolnia kelljen. Ahogy fölálltam, egyből éreztem, hogy még nem vagyok a helyzet magaslatán, hiszen szédültem, és meglehetősen kóválygott a fejem. Mélyeket lélegeztem, és kimentem a fürdőbe. Engedtem egy kis vizet, majd óvatosan belemásztam. Jól esett elnyúlni a hatalmas kádban, és élvezni a meleg folyadékot elgyötört testem körül. Agyam egymás után küldte a képeket, hogy mit és hogyan tennék a szerelmemmel, ha végre képes lennék már fizikailag is erősödni. Bár reggel kicsit huncutkodtunk, mégis azt éreztem, hogy nem elég, ennél többre vágyom. Lassan hűlt a víz, és éhes is lettem, így óvatosan kimásztam, megtöröltem magam, majd átsétáltam a saját szobámba, hogy valami ruhaneműt keressek magamnak. Nem mondom, legalább négy alkalommal kellett megállnom, mert olyan mértékű rosszullét jött rám, ilyen hirtelen gyengeség, de felvettem a kivett darabokat. A gyomrom fájdalmas korgása jelezte, hogy bizony jól esne valamit enni, így a konyha felé vettem az irányt. A teatűzhely plattnyija hideg volt, így előbb fát kellett behozzak, hogy meleg legyen. Nem sok erőm volt hozzá, de úgy voltam vele, majd apránként megcsinálom. El sem hagyhattam magam teljesen azért. Megindultam hát ki a fáskamarába. Az ajtó előtt viszont meg kellett állnom, mert erős hányinger tört rám. Mélyeket lélegeztem, és önmagamat acéloztam, hogy nem adom fel, meg tudom csinálni. Ahogy bevittem az első kört, ami vékony gallyakból összerakott kis venyige volt, leültem néhány percre. Ez lesz a begyújtáshoz az alap. Miután kicsit össze szedtem magam, indultam, hogy hozok be pár vastagabb rönköt is. Fölvettem pár darabot, és míg máskor elég sokat bírtam, most a harmadiknál azt mondtam, csak ennyit bírjak elvinni a konyháig... Nem értem oda, mert a következő percben hirtelen Harry karjaiban találtam magam, a fák mellettünk az ágyásban.

- Mégis mit csinálsz? - kérdezte idegesen, szemei dühös villámokat szórtak felém.

- Én csak éhes voltam... És szerettem volna....

- És miért nem kiabáltál nekem? Tudod, hogy előrébb való vagy mindennél! Azonnal jöttem volna! - mondta, amíg berontott velem a hálóba és lefektetett - És lefürödtél! Mikor mondtam, hogy majd én...

- Semmi baj, szerelmem! Nem akarok a terhedre lenni!

- Még egy szó, és nagy bajban leszel! - nézett rám szigorúan.

- De...

- Na!

- Bocsánat.

- Mit szeretnél enni? Hozok bármit, amit csak kívánsz! Gyümölcsöt? Halat? Valami zöldséget? Főzeléket vagy levest?

- Nekem bármi megfelel, szerelmem.

- Kérlek legyél jó fiú, és maradj ágyban! Kérlek, édesem! - térdelt elém, majd ajkaihoz emelte a kezem, és apró csókot hintett rá.

- Rendben...

- Hozok valamit enni, aztán begyújtok, hogy meleg legyen rád. Egyedül csak a mosdóba mehetsz ki! Érthető?

- Igen, szerelmem, szót fogadok.

- Nagyon helyes!

Miután Harry kiment, én magamra húztam a pokrócot, és elnyúltam. Jól esett érezni a kedvesem bódító illatát a párnán. Fogalmam sincs, mikor alhattam el, mert arra ébredtem, hogy a szerelmem apró csókokkal hinti be az arcom.

- Meghoztam az ebédet, egyetlenem.

- Oh, köszönöm szépen! Sokat aludtam?

- Úgy egy órácskát. De olyan szép voltál, nem volt szívem felkelteni. Annyira szeretlek, kincsem.

- Köszönöm szépen, életem... És az ebédet is természetesen. Szeretlek nagyon!

- Édesem, amíg eszel, el kell mondanom valamit.

- Hallgatom. - vettem magam elé a gőzölgő húslevest. A friss csirkehústól aranysárgán gyöngyözött az egész, még gusztusosabb látványt elém tárva.

- Amíg főztem neked az ebédet, nos... Gondolkodtam kettőnkről. - mondta, majd lehajtotta a fejét. Pánik kezdett felkúszni a tarkóm irányába, amíg egész bensőmet hideg járta át.

- ... - képtelen voltam megszólalni, vártam a legrosszabbra, hogy megint kidob.

- Nos, arra jutottam, hogy nem akarom titkolni, hogy szeretlek. Nekem ez nem megy.

Idegesen kaptam rá a szemem, hisz nem tudtam, ez mit is jelent pontosan.

- Ezzel mit akarsz mondani? - hangom erőtlen volt, és gyenge.

- Azt, hogy otthagyom a papságot, és ha még így is velem szeretnél lenni, megkérem az atyámat, hogy hozzá költözhessünk, amíg nem lesz egy saját otthonunk. Túlságosan szeretlek, Louis. Te többet érdemelsz annál, semmint eltitkoljam a világ előtt, hogy hozzád tartozom. Én téged választalak, nem a vallást. Mit mondasz, szerelmem?

- ... - szavak nélkül, a saját könnyeimben úszva borultam a nyakába, ezzel sikeresen kiborítva a levest, de most nem érdekelt semmi. A szerelmem fölvállal, és szeret, engem választ! Ennél nem kell nagyobb ajándék nekem!

- Leforrázod magad, szívem! - szólt rám a kedvesem.

- Nem érdekel! Engem csak te érdekelsz! Istenem, szerelmem! Ez komoly? Tényleg... Tényleg fontosabb vagyok neked, mint az egyház?

- Mindennél fontosabb vagy nekem, Lou! Az eddigi életem sivár volt és kietlen, de amint te beléptél, meghoztad ide a napsugarakat is! A szívem megtelt szerelemmel, és ezt nem tudom meghálálni eléggé!

- Annyira szeretlek! Annyira nagyon! - szipogtam a nyakába, elbújva fürtjei közé. Imádtam az illatát.

- Drágám, gyere, engedd meg, hogy levegyem a pokrócot, csupa leves lett. Ki kell majd mosni. - mondta nekem, majd a karjába vett, és átültetett a karosszékbe.

Vámpír sebességgel mozogott, és szinte egy másodperc alatt az egész ágy tiszta ágyneműben volt.

- Nem lettél te is olyan? - kérdezett, amíg elém térdelt. Hatalmas tenyerét arcomra simította, amibe úgy simultam, akár egy puha párnába.

- Nem lettem, szerelmem.

- Nagyon helyes. Akkor hozom a következőt. Készítettem egy kis tört burgonyát, hozzá sütöttem csirkét neked. Remélem ízletes lesz. Illetve elszaladtam a vegyes boltba, és hoztam egy kis befőttet. Kell a vitamin.

- Köszönöm szépen! Elkényeztetsz!

- Természetes. A mindenem vagy.

Pár nap múlva jelentősen jobban lettem. Elmúlt a szédülés, a gyengeség, és már tudtam kisebb távokat sétálni. Az étvágyam - hála Harry gondoskodásának - alaposan megjavult. Szépen gyarapodtam, szedtem össze magam. Azt beszéltük meg, hogy amíg nem vagyok teljesen rendben, addig nem szól a kilépésről a püspöknek. Biztosak voltunk benne, hogy így is hamar szárnyra kél a pletyka, hogy együtt vagyunk, és nem hiányzik, hogy a betegeskedésem mellé ilyen kellemetlenségek is társuljanak. Már alig vártam, hogy végre teljesen jól lehessek, és örömet okozhassak a szerelmemnek. Még várnunk kellett, mivel ahhoz még gyenge voltam. Sebaj. Ez az édes várakozás csak még szebbé teszi majd, ha eljön az idő. Harry beszélt azzal a vámpírral, aki átváltoztatta őt. Nem tudom a keresztnevét, mert nekem csak Atyámnak nevezte őt. Örömmel ad nekünk otthont, sőt felajánlotta, hogy nem kell sietni a kiköltözéssel sem, mert szívesen fog minket látni. Már csak a kérdés az, milyen visszhangja lesz, hogy Harry kilép az egyházból, és egy férfi párjaként fog élni tovább?