Stella Salvatore élete egy kicsit sem normális. Sokak szerint áldás amiért ő más, de valójában senki nem tudja, hogy milyen nehézségekkel járt ez az egész..
Ha érdekel Stella élete olvass bele! És ha tetszik nyomd meg a csillagot!
A suli nagyon jó. A diákok szót fogadnak és hamar befogadtak. Én nekem nincs semmi bajom Hope-nak a barátjával, mert kedves srác. De még nem akarom, hogy Klaus megtudja, mert én is és Hope is tudjuk, hogy nem örülne.
Este értem haza. Miután bezártam a szobám ajtaját meglepetten vettem észre, hogy Klaus bent van.
-FREYA, MOST!-kiáltott ki Klaus
Freya bezárt minket a szobába.
-Ez most mire jó?-fordultam Klaus felé
-Ahhoz, hogy kibéküljünk.-suhant elém
Mivel eddig az ágyamon feküdt
-Utállak!-léptem közelebb hozzá
-Tudom!-mosolyodott el
Nem bírtam. Muszáj volt megcsókólnom és utána már magától ment az éjszaka....
***
Hajnalba Klaus mellkasán ébredtem. Annyira jó volt. De csak volt, mert szaladnom kellett hányni. Vért hánytam. Nem ez az első eset.
3 hete kezdtem el a tanítást és 2 hete minden nap legalább egyszer hányok. És nem vagyok terhes.
Miután végeztem visszafeküdtem Klaus mellé és visszaaludtam.
*Klaus szemszöge*
Az éjszakám meseszép volt. Freyával megbeszéltük, hogy amint megérkezik Ella a szobájába rögtön bezárja.
Reggel vér szagra kelltem. Amikor Ellára néztem akkor láttam, hogy ő vérzik..
-FREYA!-kiabáltam sírva a nővéremnek
Elvágták a torkát.
-Mi történt?-jelentek meg a lányok
Amint meglátták Ella halott testét a kezembe mind elsírták magukat.
Órákon át sírtunk. Amikor mindenki megnyugodt akkor rendesen feketébe felöltöztünk és együtt indultunk el a Salvatore iskolába.
Alaric összehívott minden diákot és átadta nekünk a szót.
-Láthatjátok, hogy nem jött Ella.-kezdte el Rebekah
-Ugye nem?..-kiáltott fel egy gyerek, de Alaric elcsitította
-A mai nap reggel elhunyt.-jelentettem ki könnyes szemekkel
Voltak páran akik hangos zokogásban törtek ki. Voltak akik csak bekönnyezve néztek maguk elé
-Emiatt a mai nap elhalasztjuk a tanítást! Illetve minden évben pontosan ezen a napon nem lesz tanítás!-szólalt meg Alaric. -Mindenki mehet.
Mindenki elment kivéve Hope
-Őszinte részvétem!-mondta Alaric
Hope megölelt engem, de miközbe öleltem megláttam egy fiút. Ide érzem, hogy fél és egyben szomorú.
Gondolom Hope barátja a fiú. Most kiabálnék vele, de nem teszem meg.
*Pár évvel később*
3 év telt el Ella halála után. Megismertem azt a fiút. Landon és jól gondoltam. Hope pasija...
Vége..
Itt a vége. Köszönöm, hogy ennyien olvastátok a könyvem. Ez most egy hosszabb rész lett, mert ha már ez az utolsó rész akkor gondoltam legyen hosszabb🥺 Ajánlom a többi könyvem is. Jó olvasást🥺💗
Egyik : A Harmadik Saltzman.. <<Legacies ff.>>
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
