Curse or blessing? /Klaus Mikaelson ff/

Összetörve..

*Klaus szemszöge*

Én most komolyan aggódtam egy lány miatt? Mivan velem?!

Stella elment Rebekah pedig elkezdett kérdezősködni

-Nincs kedved valami mást csinálni?-néztem Rebekahra

-Nem.-vont vállat és mosolyogni kezdett

Éppen folytatta volna, de felálltam és elmentem piálni. Kellett valami és nem volt jobb ötletem és így legalább Rebekah sem volt a közelbe.

-Mi a baj?-jött oda Cami

-Semmi. Rebekah nem hagy békén.-forgattam a szemem

-Mit kérsz?-kérdezte kedvesen

-Valami erőset!-ezzel rábíztam a lányra, hogy mit ad nekem

Pár perccel később visszajött valamivel a kezébe. Elég erős volt.
Fogalmam sincs, hogy mennyit ittam ebből a valamiből, de finom volt.

-Klaus, ideje haza menned!-szólt hozzám Camille

-De nem akarok! Rebekah nem fog hagyni.-közeledtem a lány felé, mire ő ijedten hátrálni kezdett

-Akkor maradj..-nyögte ki

-Nyugi, nem akarlak bántani!-mosolyogtam és egyre közelebb mentem hozzá

****

Cami mellett ébredtem. Khmm.. meztelenül. Ezek szerint tegnap lefeküdtünk. Hát ez szuper!
Óvatosan kimásztam Cami mellől majd elkezdtem öltözni aztán egy levelet hagytam neki és hazamentem.

*Stella szemszöge*

Éppen az itteni kocsma felé igyekeztem. Amikor megláttam ahogy Klaus és a pultos csaj éppen egymást falják.
Kicsit sem törtem össze. Én? Áá.. dehogy is! Ahj.. kinek akarok hazudni?!

A csaj és Klaus elmentek így gondoltam bezárok majd elmentem haza.

Sírva elaludtam. Majd reggel felébredtem. Úgy néztem ki, mint valami zombi. Összeszedtem magam majd elindultam a bár felé. A pultos szöszi ott állt az ajtó előtt és gondolkozott vagyis gondolom

-Szia. Tegnap elmentél a barátoddal annyira elvoltatok foglalva, hogy nem zártál be. Én pedig bezártam. Itt a kulcs!-adtam át a lánynak

-Köszönöm! Már azt hittem, hogy elhagytam a kulcsot! Amúgy Camille vagyok, de hívj csak Caminak!-mosolygott

-Stella, Cami! Látom megismertétek egymást!-jött oda Klaus

-Bocs mennem kell! Majd találkozunk Cami!-hagytam ott őket

Otthon fogtam magam és mindent hozzávágtam a falhoz. Törtem zúztam és tomboltam
Még az ágyat is eltörtem. Mindenhol üveg szilánkok és egyebek amik szét törtek a fal keménysége miatt. Én pedig valamikor sírva elaludtam a földön. Ott a sok üvegszilánk mellett.

Elhoztam a kövit. Hát picit sajnálom most Stellát. De hát ilyen az élet. Néha jönnek akadályok.