Boldog vagyok!

578 23 0
                                    

*Stefan szemszöge*

Egészen estig beszélgettünk, de aztán Hope és Ella is elaludt. Én vittem a húgom lányát, Damon pedig Ellát. Fura. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a hugomnak lesz egy lánya.

-Csak szerintem volt durva Klaus?-kérdeztem miközbe mentünk vissza leülni a kanapéra

-Klaus mindig az.-vont vállat Damon

Még beszélgettünk aztán mentünk aludni.

*Stella szemszöge*

Lassan 2 hónapja vagyunk itt. Hope, én és Stef suliba járunk. Én megbékéltem Caroline-nal. Minden jó volt, viszont fájt, hogy Klaus nem próbált keresni. Ha nem is miattam akkor legalább Hope miatt, de nem.. Bex, Freya és Hayley nem rég látogattak meg minket. Mondták, hogy ott New Orleans-ba minden oké.

Egyik reggel viszont egy elég érdekes beszelgetésre keltem.

-Ha azért jöttél, mert Klausnak nem volt pofája idejönni és téged küldött akkor már mehetsz is!-hallottam Damon hangját..

-Azért jöttem, hogy lássam Elláékat!-hallottam most Kol (?) hangját

Mellettem Hope még aludt. Mivel rosszat álmodott éjszaka így átjött. Viszont azt nem mondta, hogy mit álmodott.

Ásítva lementem. 

-Hallkabban! Hope még alszik!-szóltam rájuk

-Ella!-suhant hozzám Kol és szorosan megölelt

Kol maradt egészen délutánig. Jót beszélgettünk. Boldog vagyok!

Itt volna a kövi!! Remélem mindenkinek tetszik eddig a könyvem!🥺💗

Curse or blessing? /Klaus Mikaelson ff/Where stories live. Discover now