Mindent megmutattam. A közös múltunkat. Azt ahogyan összejöttünk és azt is ahogyan elváltunk..
Egyszer csak megszakadt a kép. És fajdalmat éreztem a fejemben.. erős fájdalmat!
*Rebekah szemszöge*
Ella megmutatta Niklausnak az emlékit. Egyszer csak összeesett. Annyi volt a szerencse, hogy Klaus megfogta, de mivel eléggé szédelgett így segítettem és leültettem őket a kanapéra.
-Mi történt?-kérdeztem
-Stella mutatta az emlékeket majd egyszer csak megszakadt a kép.-válaszolta Klaus
Egész nap vártuk, hogy felébredjen.. De nem kelt fel. Aggódtam és ahogy láttam Klaus is aggódott ami fura volt, de most nem ezzel foglalkoztam.
Már kezdtem feladni a reményt, de hirtelen felült. Viszont nem szólt semmit..
*Stella szemszöge*
-Ella.. jól vagy?-kérdezte kedvesen Rebekah
-Igen. Mi volt ez?-kérdeztem
-Nem tudjuk.-válaszolt Klaus
-Nem vagy éhes?-tett fel egy kérdést Bekah
-De! Nagyon.-mosolyogtam
-Te mikor nem vagy az?-kérdezte nevetve
-Hát. Inkább hozzál valami kaját!-szóltam rá
Ő pedig védekezően feltette a kezeit majd elsuhant. Aztán már kajával tért vissza.
-Imádlak Rebekah!-szólaltam meg miután megettem mindent. Klaus meg csak furán pillantott rám. -Mivan? Nem láttál még lányt enni?-kérdeztem mire egy kis mosoly jelent meg az arcán
A nagy Niklaus Mikaelson tud mosolyogni?!
Ez még új dolog!
Sziasztoook! Ez a rész Rebekah szemszögéből lett volna írva, de így alakult.
Valyon Klaus miért aggódott? Megtetszett volna neki Stella?!
YOU ARE READING
Curse or blessing? /Klaus Mikaelson ff/
FantasyStella Salvatore élete egy kicsit sem normális. Sokak szerint áldás amiért ő más, de valójában senki nem tudja, hogy milyen nehézségekkel járt ez az egész.. Ha érdekel Stella élete olvass bele! És ha tetszik nyomd meg a csillagot!
