Curse or blessing? /Klaus Mikaelson ff/

Hope szemszöge

*Hope szemszöge*

Elijahval eljöttünk sétálni. Beszélgettünk. Elmondtam neki mindent ami bántott.

-Hope, ne hibáztasd magad olyanért amiről nem te tehetsz!-nézett a szemembe

Hirtelen iszonyatosan nagy fájdalmat éreztem. És szédültem is így belekapaszkodtam Elijahba. Majd minden elsötétült.

Teljesen máshol vagyok.

-Szia Hope..-mosolygott rám egy lány

-Anya...-suttogtam magam elé

-Ne sírj!-ölelt meg

Észre sem vettem, hogy elsírtam magam

-De hisz én... én megöltelek téged!-húzodtam el anyától

-Hope, nem a te hibád! Mind tudjuk, hogy nem direkt csináltad!-fogta meg mindkét kezem

-De akkor is. Megtettem..-néztem anya szemébe

-Én megbocsátok neked!-mosolygott rám

-Biztos?-mosolyodtam el

-Persze! A lányom vagy. Mégha nem is én neveltelek fel. Mindig is a lányom maradsz!-ölelt meg szorosan

-Ugye van esély...-kezdtem el

-Még nem tudom.-vágott közbe. -De mostmár ideje felkelned!

-Én nem akarok. Veled akarok lenni! 17 évig nem láttalak.-könnyeztem be ismét

-Pedig muszáj lesz. Apád megőrül, ha téged is elveszít! És megígérem, hogy minden éjszaka küldök neked egy álmot! Amibe találkozunk. Rendben?-simogatta meg a vállam

-Rendben.-bólintottam egyet

Majd a földön keltem. Felettem apa, Elijah és egy lány volt. Mind sírtak.

-Hope!-ölelt meg apa

-Láttam.. láttam anyát.-jelentettem ki mosolyogva, de mégis könnyezve

-Jól vagy?-kérdezte Elijah

Miután megbeszéltünk mindent megcsináltam az esti dolgaim és már mentem is aludni. Minnél hamarabb találkozni akartam anyuval..

****

Két hete minden éjszaka álmomban találkozunk. Közben Hayleyt is megismertem.

És ma is. Arra keltem fel, hogy valaki fogja a kezem...

Ez a rész most Hope szemszögéből van, remélem nem baj.
Valyon ki fogja Hope kezét??..