Curse or blessing? /Klaus Mikaelson ff/

Történetem..

Kezdjük az elején. Az apám összeveszett egy boszi családdal. És ezek a boszik megátkozták a családot vagyis, hogyha született egy lány akkor ő boszi és vérfarkas keverék. Nos.. megszülettem. Az elején nem mutatkozott a boszi erőm vagy a vérfarkas erőm. Teljesen hétköznapi lánynak éreztem magam. Majd jött egy lány. Katherine. Az elején nem volt vele bajom. Sőt legjobb barátnők voltunk. Aztán egyszer megsebeztem a bátyáimat. Teljesen akaratlanul! Másnap bocsánatot kértem. Stefan megértette így ő megbocsájtott. Damon nem. Ő mindent rám kent. Bármit csinált én kaptam miatta. És ő mosolyogva nézte ahogy apánk megvert. Stefan töbször is próbált közbe szólni, de vagy Damon lefogta vagy ő is kapott apánktól. Katherine úgyszintén Damon mellett volt. Pedig én bíztam benne. És az már csak rá tett egy lapáttal, hogy kihasználja a bátyáimat. Elegem volt így leléptem.
Egy Beacon Hills nevű városba mentem. Ott volt egy állatorvos aki segített. Elküldött egy született farkas családhoz. És ott segítettek. Ha nem segítettek volna akkor minden teliholdkor gyilkolásznék és nem tudnám hogyan kezeljem az erőm. Sok minden tanultam tőlük, amiért hálás vagyok! Aztán az állatorvos (Dr.Deaton) elküldött egy boszorkányhoz. Aki segített. Egy csomó hasznos varázsigét tanított, viszont rengeteg fájdalommal járt. Volt olyan, hogy több hétig ájultan feküdtem vagy olyan is volt, hogy csak megszédültem. És még sorolhatnám. Több évet vett igénybe mire megtanultam a legerősebb varázsigéket. Nem vagyok vámpír, de megtudok igézni bárkit, nem öregszem.
Végül visszamentem a farkas családhoz. Időközbe meghalt a fiúk anyja így fiúkkal éltem. Anna (még amikor élt) megmondta, hogy bármikor szívesen lát. Én pedig nem szerettem volna visszamenni a családomhoz. Fájt, hogy nem találkozhattam Stefannel, mert ő mégis csak próbált segíteni.
Majd jött a szerelem.. Ami megint fájdalommal ért véget. Itt feladtam a reményt, hogy egyszer boldog lehetek. Végül arra jutottam, hogy elmegyek és utazni fogok! Főleg azért, mert sokan üldöztek és azért is mert nem akartam teher lenni a fiúk számára
És sikerült! Végig utaztam, mindenhol jártam! Szabadnak éreztem magam.

Így sikerült megszabadulnom a szörnyű életemtől.. És boldogan éltem. Már amennyire lehetett. Család nélkül nem valami jó.. Úgy meg még rosszabb hogyha tudod, hogy hiába mész vissza. Hisz azt is tudod, hogy a családod addig volt boldog amíg nem voltál ott.

Halii! Ez volna az első rész. Egy kis bevezető, hogy megtudjuk mi történt Stellával. Nem volt valami szép múltja, de azért mégis voltak jó emlékei ami majd későbbi részekbe benne lesz! Annyit még hozzá rakok, hogy a Beacon Hillsi család nem létezik!