20

538 35 0
                                    

Egyre magányosabb vagyok. Jó Taeseokkal, de egy idő után eléggé lehangoló, hogy nem tud még válaszolni. V és Jhope sem látogatnak és Suga is ritkán jön haza. Idő közben teljesen lefogytam, véznább lettem, mint a terhesség előtt.

Nem eszek és alig iszok, mondhatni a saját szervezetem ítélt halálra. Most éppen a lépcsőn ülök és zihálok, mert elfáradtam a szimpla lépcsőzés közben is.

-halihó!- hallottam meg egy ismerős hangot. Hogyan került ide?

- szia, Tae!- válaszoltam neki a lépcső aljáról.

- mi történt veled?- sápadt le, amint meglátott. Jó tudni, hogy ennyire ,,szép" vagyok. - Eszel rendesen? Mi van veled? Válaszolj már!- kezdett hirtelen hadarásba.

- nyugi, minden oké.- kezdtem a nyugtatásba egy irdatlan nagy hazugsággal. - csak egyszerűen nem vagyok éhes.- hazudtam tovább, mert éhesnek éhes vagyok, csak egyszerűen tíz percnél tovább nem marad meg bennem semmi.

Tae nem válaszolt csak leült mellém egy amolyan ,,tudod kit etessé'" fejjel.

- és most az igazat, oké?- fordult felém.

- nem tudom mi van velem. Teljesen egyedül vagyok és ha akarok sem tudok enni. Suga alig van itthon és titeket sem látlak!- az utolsó mondatnál már folytak a könnyeim.

- jól van! Nincs semmi baj!- húzott magához egy ölelésre. - most itt maradok egy darabig, jó? És megpróbálunk enni egy picit.

Nem hagyott választási lehetőséget csak leültetett az asztalhoz és bekapcsolta a sütőt. Fél óra múlva már a megsütött előre elkészített lasagne-t (nem tudom hogyan írják😥) próbálta letuszkolni a torkomon, de nem kellett sok, a harmadik villa után már rohantam is a mosdóba.

-ez nem jó így!- csóválta a fejét Taetae- mikor voltatok utoljára együtt Sugaval?- tette fel a nagy kérdést.

- amikor Tosi megfogant...- válaszoltam szomorúan. Már minden értelemben hiányzott nekem Yoo. Hiányzik, hogy megint láthassam, hogy megint együtt lehessünk, de most az őrségnek is nagy szüksége van rá, hisz ő a legjobb béta.

- hiányzik neked?- nézett mélyen szemeimbe.

- mindennél és mindenkinél jobban...- megint a sírás szélén voltan. Felkapartam magam a vécé mellől és kimostam a számat.

- ráveszem apát, hogy pár hétre engedje el Yoongit egy picit, oké?

- nem lehet! Hisz egy szomszédos falka támadásra készül. Ilyenkor neki is készenlétben kell lennie.- motyogtam magam elé.

- pár hét, amúgy is, ha baj lenne, ugyan úgy riadóztatva lenne mint a múltkor.- tette biztatóan vállamra kezét. Boldogan borultam legjobb barátom vállára, pontosabban lelkesen fejeltem meg a hónalját.

- köszi, Taetae!- kinyitódott az ajtó és egy nyúzott Suga lépett be rajta.

Amint megláttam nyúzott és fáradt ábrázatát én is rosszul lettem. Éreztem, ahogyan elgyengülök. Tettem felé egy lépést, de a lábaim nem tartottak meg. Taehyung és Yoongi egyszerre kaptak értem, hogy ne csapódjak erővel a földbe. Óvatosan tettek le a kanapéra. Párom amint lerakott ment volna arrébb, de én könnyes szemekkel kaptam karja után. Könyörgően néztem szemeibe. Legalább most ne hagyjon egyedül!

Végül leguggolt hozzám és úgy szorított magához. Zokogva bújtam vállába, nem akartam elszakadni tőle.

- elmondod mi a baj?- kérdezte mély hangján.

-hiányzol! Minden hogy! Nem akarlak elveszíteniiii!- fúrtam fejem kulccsontjába.

- hé hé nyugi! Chimmy, nyugodj meg!-kezdte simogatni a hátamat.

- most együtt lehettek egy darabig, el intézem még ma.- szólalt meg Tae. Én csak hálásan néztem rá. - majd a pöttömre is vigyázok amíg elvagytok.- jelentette ki büszkén. Egyik kezemmel elengedtem Sugat és kinyújtottam V felé. Ő vette a célzást és odajött hozzánk ölelkezni.


OMG meg van az 1k!!!!! pontosabban 1.1k. köszönöm mindenkinek az olvasást és a vote-oket!

a szökevény /yoonmin befejezettWhere stories live. Discover now