a szökevény /yoonmin befejezett

5

Jimin szemszög

Suga segített leszedni a sajgó végtagjaimat magáról és kiment. Láttam valakit benézni egy pillanatra, de aztán el is ment. Nem tudtam megfordulni sem, de már mindenem fájt attól a póztól, amiben éppen feküdtem. Hatalmas fájdalmak árán, de átfordultam az oldalamra. Pár pillanat múlva, már be is aludtam.

Arra keltem, hogy valaki fölöttem térdel és óvatosan ébresztget. Kinyitottam a szemeim és Yoongi pár centiméterről nézett az arcomba. Megijedtem és megpróbáltam arrébb menni, de belenyilalt a fájdalom a hátamba és az oldalamba is.

- óvatosan te korcs! Nincs kedvem sokáig ápoló bácsit játszani!- morgott rám, majd óvatosan felvett az ölébe.

- ne hogy azt hidd, hogy a szobámban fogsz zabálni!- levitt a konyhába és lerakott egy székre. Tett elém egy tányér kimchit, aztán ő is leült enni. Túl sokat szedett nekem. Nem tesz ez jót a diétámnak! - Miért nem eszel?- szólt rám.

- nem kéne ennyit ennem...- húztam el a számat.

- mért nem?- vonta fel az egyik szemöldökét. Nem kéne ezt elmondanom neki!

Fel sem tűnt, de már megint lehajtott fejjel ültem némán a konyhaasztalnál.

- nézz a szemembe, te korcs!- dörrent rám. Miért félek tőle ennyire?! Miért rezzenek össze az ijedségtől?! Félve néztem fel a szemébe. Ő semleges tekintettel nézett az én szemembe.

- nos?- kérdezett ismét, mély hangján.

- me-mert fogyózom...- nem mertem elnézni róla, de a szemébe sem tudtam nézni. Suga nem válaszolt, csak némán végig mért. Amennyire a sebeim engedték összébb húztam magam. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy el vannak törve a lábaim, ezért megpróbáltam visszamenni a szobába. Az volt minden mázlim, hogy Yoonginak baromi éles reflekszei vannak. Hónaljam alatt átnyúlva tartott a föld fölött, majd vissza rakott a székre.

- mond, te teljesen hülye vagy?!- dörrent rám mérgesen. Nem tehetek róla, lehetek bármilyen erős és ügyes, belül mégis csak omega vagyok. Könnyek gyűltek a szemembe. A béta ezt észrevehette, mert utána már sokkal lágyabb hangon beszélt hozzám. - mikor ettél utoljára?- kezével maga felé fordította a fejemet és úgy bámult a szemembe.

Egy kósza pillanat volt, de abban minden benne volt. Aranysárga szemekkel nézett engem, nekem pedig előjöttek sötétkék íriszeim és sötét szürke füleim. Ennek a pár másodpercnek az vetett véget, hogy valaki ránk baszta a konyha ajtót.

- csá Suga!- egy pillanatra ledöbbent, amikor meglátott minket.- megzavartam valamit?

Szemeink visszavették természetes színüket és a füleimet is visszahúztam. Csak megráztam a fejem és úgy néztem a vendégre. Magasabb volt nálam, de még Suganal is. Középen elválasztott barna haja volt és szintén barna szemei.

- Jung Hoseok.- mutatkozott be, és nyújtotta felém a jobb karját.

- Park Jimin.- mutatkoztam be én is, és begipszelt jobb karomat raktam a tenyerébe.

Hoseoknak erre csak egy hatalmas mosoly került az arcára, majd felüvöltött

- de cukiiii! Nem értem, hogy mi bajod van vele Suga!- hirtelen üvöltésétől, úgy megijedtem, hogy majdnem leestem a székről. -Bocsi, hogy megijesztettelek. Csak annyira édes vagy! Amúgy én is itt lakom, csak még elkerültük egymást!- kezdett mesélni egy hatalmas mosollyal a fején.

Nem tudtam, mit kéne reagálnom, ezért csak egy mosollyal a fejemen ültem tovább.

- felviszem pihenni, utána majd bökd ki, hogy mit akarsz J-hope!- mormogta Yoongi, majd óvatosan felvett az ölébe megint. J-hope? Win? Suga? Rm? Mik ezek a nevek?

Amikor felértünk a szobába lerakott az ágyra, de egy picit még maradt, ami azt a hatást keltette bennem, mintha ölelne.

- szép álmokat!- suttogta, tényleg alig halhatóan, majd kiment a szobából. Egy kicsit mondjuk még mindig zavart, hogy egy teljesen idegen embernek egy hosszabb pólóban és egy boxer alsóban kellett bemutatkoznom.

Nem aludtam el. Csendben bámultam magam elé. A karom és a lábaim lüktettek a fájdalomtól, de nem akartam szólni, se Suganak, se J-hopenak. Tűrtem, de egy idő után csak egyre jobban fájtak. Végül már a könnyem is kicsordult, de még mindig nem szóltam. Vártam még, hátha jobb lesz, de nem lett. Az érzékeim teljesen eltompultak. Teljesen elveszett körülöttem minden.

Hoseok Rántott vissza a valóságba. Ha jól tudtam értelmezni, Yoonginak üvöltött, hogy hozzon fájdalom csillapítót. Pár pillanat múlva két erős kar ültetett fel, és egy pici fehér bogyót tuszkolt a számba, majd egy pohár vizet is rakott oda. Óvatosan ittam egy picit, de nem tudtam nagyon mit csinálni.

 Elnyelt a sötétség.