Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Huszonhetedik fejezet

Luca aggódott Regináért, bár igyekezett a figyelmét lekötni azzal, hogy Ignáccal játszott és igyekezett a kismacskát minél jobban lefárasztani. Nem bizonyult könnyűnek, mert Ignác tele volt energiával, bár tartósan semmi nem kötötte le a figyelmét.

Bonifác csak unottan nézte, hogy hol az idegesítő, csörgős labdát pofozza, hol meg a Luca által pálcán húzogatott és lengetett toll után kapkod, hogy aztán pár perccel később már a plüssel birkózzon. Ő a kölyökkorát a Pokolban töltötte a napjait leginkább a testvérei terrorizálása töltötte ki, de egy idő után egyikük sem akart vele birkózni, így elindult felfedezni a környezetét.

Nosztalgiázva gondolt vissza hogyan vadászgatott a Pokolba tévelyedett kóbor lelkekre, majd már kamaszként a kölyök pokolkutyákra. Persze mindig résen volt, ha megjelent volna az anyjuk, de hamar tapasztalt és jó mászó lett, mégha a nyomába is eredtek, akkor is könnyen rázta le őket azzal, hogy felkapaszkodott magasra, szikla pedig akadt bőven.

Mire elérte a kort, hogy szárnyai nőjenek már sok helyen ismerték a nevét, a többség az irigységtől utálkozva emlegette fel őt, a másik részük pedig félelemmel. Akadtak közöttük bőven pokolkutyák is, akik megtapasztalhatták mire képes.

Nem érdekelte sosem Bonifácot, ki mit gondol róla, vagy hogyan érez irányában, alig várta, hogy végre megkeresse egy démon és az emberi világba tehesse a mancsát. Az viszont sosem fordult meg a fejében, hogy pont Lucifer fog megjelenni előtte és ajánlatot tenni neki. Természetesen elfogadta, hülye lett volna visszautasítani. 

Ennek már jó két éve, és bár szabad átjárása lett a két világ között, ő azóta csak néhányszor tért vissza a Pokolba. Nem volt rá oka és nem is várta nagyon vissza senki. Az emberi világban több fajtársával is összefutott már, mindegyikük tisztelettel és tartózkodva közelítette meg. Egyedül talán Lukrécia volt az, aki nem viszonyult hozzá másképp pusztán azért, mert Lucifer familiárisa lett.

Na meg most Ignác, de tőle nem várhat sokat, még csak kölyök és fogalma sincs még a hatalmi harcokról, amivel a rangsorban kell kivívnia a helyét és a hírnevét. Bonifác elképzelni sem tudta Lucifer miért hozta el az öccsét, alig néhány hetesen, mikor még az anyjuk mellett kéne lennie. Mégis hogyan fog megerősödni és tapasztalni, ha nem a fajtája veszi körbe? Mi lesz belőle egy ember mellett, aki házi kedvencként tartja majd?

Egy dolgot már biztosan tudott Bonifác, a lopakodást és az orvtámadást még gyakorolnia kell Ignácnak. A fülét sem kellett megmozdítania, hogy érzékelje a kisöccsét, aki megkerülte a fotelt, hogy őt hátba támadja. Persze Luca mosolya és Ignác mozgását követő tekintete is sokat segített Bonifácnak abban, hogy tudja mi készülődik, ennek ellenére nem mozdult, látszólag unottan, félig bóbiskolva, résnyire nyitott szemekkel hasalt maga alá húzott mancsokkal.

Nem kellett sokat várnia, Ignác már rohamozott is, majd rávetette magát Bonifácra, félig a nyakán, félig a hátán landolt. Megpróbált beleharapni, de nem jött össze, ráadásul a lendület miatt Ignác átbucskázott Bonifácon. A felnőtt kandúr továbbra sem mozdult, még csak a fejét sem fordította a kölyök irányába.

Ignác félig az oldalán, félig a hátán ért földet, de már emelte is a lábát, hogy lendületből felálljon. A hátsó két lábára állt, a mellsőket felemelte és igyekezett minél fenyegetőbbnek hatni, de pont az ellenkezőjét érte el, mert Luca szélesen mosolygott a jelenetet látva. Ignác tett néhány lépést két mancson, majd négyre huppant és újra rátámadt Bonifácra, de most a fejét vette célba.

Sikeresen megtámaszkodott Ignác Bonifác fején, aki behunyta a szemét, sőt még azt is hagyta, hogy Ignác legyűrje a fülét. Akkor mozdult meg, amikor Ignác bele is harapott az érzékeny testrészbe. Kihúzta maga alól a mellső lábait, egy mozdulattal elkapta Ignácot és maga elé szorította.