Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Huszonharmadik fejezet

Bonifác a rejtekhelyéről figyelte öccse minden mozdulatát és egyúttal a két nőt is szemmel tartotta. Luca épp arról beszélt kicsoda is Luc és minek köszönhetően ismerte meg. Bonifácnak feltűnt, hogy igen visszafogottan igyekszik beszélni róla, pedig ő már tapasztalta milyen lelkesen is képes mesélni Luciferről.

Ignác is fél füllel követte a beszélgetést, miközben lelapult és lapos kúszásban mindig megtett néhány lépést, majd lehasalt teljesen. Várt egy kicsit, majd újra osont pár lépésnyit, farkincája hevesen járt mögötte jobbra-balra, és ahogy közeledett a füleit is hátracsapta, pupillája kitágult.

− Ignác! − szólt rá figyelmeztetőn Luca mikor feltűnt neki a kismacska araszolása, aki hátranézett rá, majd feltolta a popsiját ugrásra készen. − Ne merészeld!

De Luca hiába igyekezett fenyegető hangot megütni, de láthatóan nem sikerült Ignácot megingatnia elhatározásában, hogy megtámadja az ő fotelét. Négykézlábra állt, hogy elérhesse, de a kismacska már így is túl messze járt tőle. Luca nem izgatta az miatt, hogy Regina lebiggyedő ajakkal nézi az ő földön közlekedését, bizonyára ő sem tenne ilyet, hacsak nem fizetnek neki érte.

Ignác felborzolta a szőrét, majd elrugaszkodott és rávetette magát a célpontjára, ami a szövettel borított fotel alja. Ugrás közben oldalra korrigálta magát, egyik mellső mancsát bedugta alá, míg a többit kimeresztett karmokkal az oldalának tapasztotta. Fejét féloldalasan hátrafordította, hogy lássa Lucát és időben menekülőre foghassa.

− Ne! Ignác! A fotelem! − szólt rá most már kissé kétségbeesetten Luca és gyorsabb tempóra kapcsolt.

Nem sokat ért vele, mert mire odanyúlt Ignácért, addigra a kismacska felpattant, felborzolt szőrrel, felpúposított háttal távolodott el és nekiállt megkerülni a fotelt. Luca halkan felsóhajtott, Regina viszont felnevetett.

− Igazán tudhatnád mivel jár egy kismacska, ha már befogadtad − jegyezte meg Regina kárörvendően.

− Tudom mivel jár, de odafigyeléssel meg lehet akadályozni az ilyet és határozottsággal megtanítani nekik mit szabad és mit nem − válaszolt, majd a fotelt az ellentétes irányból kezdte megkerülni, mint amerre Ignác az előbb elszaladt.

A kismacska pedig szembe is találta magát vele, kimeresztett karmokkal állt meg a szőnyegen és egy pillanat alatt hátraarcot csinált. Luca megint csak a levegőt markolhatta meg. Sőt mire megfordult, addigra Ignác már a fotel mögött termett és mellső mancsait felrakta a hátára.

− Ne! Ne merészeld! − esett most már tényleg kétségbe Luca.

Ignác felé fordította a fejét, majd óvatosan elemelte az egyik mancsát, apró karmai beleakadtak a szövetbe és húzták magukkal az anyagot. Nem akart valóban kárt okozni, mert Bonifác egyértelműsítette, ha még valamit tönkretesz, akkor Lucifer haragját is magára vonhatja, amit nem akart. Egy függöny már így is bánta az ittlétét, amit Luca már le is szedett, a többit pedig ideiglenesen felkötötte olyan magasságba, amit ő még nem tud elérni ugorva sem.

Nem mozdult, pedig Luca már úgy helyezkedett, hogy elérte őt. A hasa és a mellső lábai alá nyúlt, enyhén megemelte, majd a másik keze segítségével igyekezett a karmait kiakasztani a szövetből anélkül, hogy jobban meghúzna néhány szálat. Ignác nem könnyíthette meg a folyamatot, hisz időt kellett nyernie Bonifácnak, pedig simán behúzhatta volna a körmeit.

Némi vacakolás után Lucának sikerült kiakasztani a kismacska karmait és ahogy nézte nem esett nagyobb baja a fotelnek. Nem tudta minek köszönhetően nem kezdett el Ignác kepeszteni, de hálás volt érte, mert akkor biztos kiszakad az anyag.