Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Huszonötödik fejezet

Luca és Luc távozása után Regina még egy darabig csendben szemlélte a zárt ajtót és nem igazán tudta eldönteni pontosan mi is történt.

− Hát ez fura volt − jegyezte meg hangosan, leginkább magának.

~ A fura nem a legmegfelelőbb szó arra a jelenségre, amit úgy hívnak Lucifer − közölte Bonifác, bízott abban mostanra Lucifer már összekapcsolta őket és Regina homlokára kiülő ráncok meg is adták a választ.

Regina Bonifác felé fordult zavartan, nem tudta honnan is jött az előbbi gondolat, sem az ötlet, hogy talán a macskáé lehet. Aztán meg is rázta a fejét, bizonyára csak valami kósza bevillanás lehet. Mégis hogyan jönne a történtekhez, maga az Ördög?

Meg is válaszolta a kérdést magának, sehogyan. Viszont nincs itt Luca és itt az ideje, hogy ezzel a két macskával, főleg a nagyobbikkal megvitassák az erő és rangsor kérdését. Mindezt úgy kell intéznie, hogy Luca semmire se jöjjön rá.

− Most, hogy kettesben maradtunk... − kezdett bele a mondandójába.

~ Én is szívesen nem veszek tudomást Ignác jelenlétéről, de te bölcsebben tennéd, ha számolnál vele. Állítólag az embereknek az nagyon jól megy, bár szerintem a kiadagolt étel mennyiségénél mindig hibáztok és általában az én káromra − vágott a mondat közepébe Bonifác teljes nyugalommal.

Regina újra ráncolni kezdte a homlokát, mert megint a sajátjaitól független gondolatok fészkelték be magukat a fejébe. Ráadásul neki címezték és az az érzése támadt, hogy a kandúrtól erednek, ami abszurd, hisz csak egy macska. Az állatoknak meg nincsenek gondolataik, legalábbis olyan összetettek, mint az embereknek, mert az értelmi szintjük jóval az övék alatt van, ahogyan a kommunikációs készségük sem olyan fejlett.

~ És még a macskákat tartják önteltnek − sértődött meg Bonifác. ~ Fogalmad sincs mennyivel több intelligencia van az állatokban, mint hiszed. Értelmesebbek, mint az emberek többsége. És mi az, hogy nincs olyan fejlett a kommunikációs készségünk? Tudsz te telepatikusan kommunikálni bármelyik másik emberrel? Elárulom a választ, nem!

Eddig Bonifác teljes nyugalommal ült, de most felállt, farkát magasan fenntartotta jelezve nem tart Reginától és jobban teszi, ha elkezdi őt komolyan venni. Az a kifejés, ami Regina arcára kiült elárulta neki kezdi kapiskálni a dolgot, de egyelőre még túl döbbent, hogy fel is fogja mi történik vele valójában.

~ Nem kellett volna úgy viselkedned Lucával! − lépett közelebb egyet Bonifác, kék szemei vörösbe váltottak, mire Regina döbbenten hátrálni kezdett. ~ Azt gondolod kettőnk közül te vagy a főnök, de a helyzet az, hogy nem. Nagyon rossz pokolmacskával akasztottad össze a bajszod.

~ Bonifác! − szállt be a társalgásba Ignác. ~ Muszáj nekem ebben részt venni? Elfáradtam míg te Lucifert kerested.

Egészen eddig Ignác ott ült Bonifác mögött, és most sem mozdult. Szemét becsukta, a feje lassú ütemben kókadt lefelé, kicsit megdőlt oldalra, mire felriadt és kihúzta magát. Körbepillantott és feltűnt neki a bátyja távozása, igyekezett koncentrálni, de pár pillanat múlva már megint sötétség vette körbe.

~ A Pokolba veled Ignác! Muszáj volt megszólalnod és tönkre tenned azt a fenyegető helyzetet, amit megteremtettem? − és Bonifác bosszúsan nézett hátra az öccsére.

~ Bocsi, csak eddig úgy tűnt engem is be akarsz ebbe vonni, de ha nem akkor elmentem aludni − állt fel kissé bizonytalanul Ignác, imbolyogva indult meg a szoba felé, szemét résnyire tudta csak nyitva tartani, épphogy látott valamit maga előtt.

~ Bánom is én! Bár figyelhetnél is tanulhatnál, mert így pokolian rossz pokolmacska lesz belőled − mérgelődött Bonifác, majd visszafordult Regina felé. ~ Hol is tartottunk?