Huszonhatodik fejezet

1.9K 201 143
                                    

− Nem, ez nem valóság! − ismételte Regina a fal mellett ülve már sokadjára.

~ Dehogyisnem! Nagyon is létezik Lucifer és vele minden démon. Mi pokolmacskák pedig csak azért létezünk, hogy pokollá tegyük az emberek életét. Selymes bundánk, bájos pofink csupán elterelés, aminek nem tudtok ellenállni, de valójában ördögi lényt takar − Bonifác megállt Regina mellett, ha kinyújtotta volna a mancsát, akkor könnyedén el is éri. − És a többségetek észre sem veszi, vagy ha igen, akkor is győzködi magát arról képzelődött, ahogyan most te is teszed.

− Nem őrülhettem meg! Híres modell leszek és ehhez bárkin és bármin átgázolok! Legyen akár az egy nyomorult macska is! − felemelte a fejét Regina és egyenesen Bonifác szemébe nézett. − Világíthat vörösen a szemed te bolhazsák, és talán a szárnyaid is igaziak, de attól még nem vagy több egy rühes dögnél!

A kétségbeesés, ami eddig fogságban tartotta Reginát átment dühbe, elszántan nézett Bonifácra, akinek tekintette összeszűkült. Nem számított arra a nő összeszedi magát, de nem bánta és elismerte erősebb, mint aminek tűnik, a sértéseit pedig egyelőre elengedte a füle mellett.

− Ha az a pasi, akivel elment Luca maga az Ördög, akkor igen nagy bajban van.

~ Ne akard velem elhitetni, hogy te leszel a hős megmentő, mert szánalmas próbálkozás lenne a részedről − pislogás nélkül nézett Bonifác Reginára.

− Ő kis naiv, akit könnyen átverhet és behálózhat, de én már tudom az igazat róla és kihasználhatom. Meg fogom szerezni magamnak és világhíres modell leszek! Mindenki engem akar majd! − csillant fel Regina szeme a lehetőséget látva, hogy bármit elérhet, amit csak akar.

~ Maradj inkább a megmentő szerepnél, főgonosznak még szánalmasabb lennél − Bonifácot untatta Regina egysíkú gondolkodása, aminek a középpontjában mindig önmaga állt.

~ Nem vagy az esete, ez még nekem is feltűnt − ásított a háttérben egyet Ignác.

− Szebb és jobb vagyok, mint Luca! − húzta ki magát Regina, sértettségében még a hangját is megemelte.

~ Csak amíg le nem mosod magadról a sminket! Állítom utána még egy démon is szebb nálad − és Bonifác, ha ember lett volna, akkor most felhorkan az abszurd kijelentésen.

− Hogy mered! − villant Regina tekintette Bonifácra, és úgy döntött megragadja a bundájánál fogva, hogy megmutassa neki melyikük az erősebb.

Alig nyúlt a kandúr felé, amikor annak mancsa már le is csapott véres, bár egyelőre nem túl mély karmolásnyomot hagyva Regina alkarján, aki vissza is húzta a kezét. Regina ránézett a sebre, majd Bonifácra, aki figyelmeztetőn csapott néhányat a farkával.

− Te! − sziszegte Regina és a tenyerét a sebre szorította, ami vérzett és már most viszketni kezdett.

~ Kétszer is gondold meg mit csinálsz! − figyelmeztette Bonifác. ~ A következő lehet már a pofikádon fog virítani és mi lesz akkor a világhírű modell karriereddel?

− Te! − ismételte meg Regina és kicsit arrébb csúszott, majd lassan felállt, szemét le sem vette Bonifácról.

Kihúzta magát Regina, de semmit sem ért el Bonifácnál, aki nyugodtan állt az előbbi helyén és továbbra is őt nézte vörösen világító szemével. A szárnyai lustán pihentek a hátán, csupán a farka vége járt folyamatosan figyelmeztetőn, hogy bizony ugrásra és támadásra kész.

− Ki foglak nyírni és az sem érdekel, ha Luca ettől soha többé nem áll velem szóba! − ígérte meg Regina és hátrált egy lépést a konyha irányába.

Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)Where stories live. Discover now