Nász Ajándékba (18+) ~ [BEFEJEZETT]

Andris (28.)

Mi a faszt picsogok, mint valami csitri?

Remegett a gyomrom, ahogy rutinosan feloldottam a képernyőt, aztán elvakított egy pillanatra a fehér fény, amitől hunyorgó szemmel vettem lejjebb a fényerőt.
Tétováztam, bár hogy pontosan miért, arról fogalmam sem volt. Tudtam, hogy vissza kell írnom előbb-utóbb, hisz hülyeség lenne visszakozni, plusz nem is állt egy pillanatig sem szándékomban.
Lepillantottam Krisztire, miközben vártam, hogy a Messenger betöltsön, és elakadt a lélegzetem pont, ahogyan eddig is minden olyan alkalommal, mikor lopva megpillanthattam alvás közben.

Meg ébren is.

A hosszú pillái felfelé pöndörödve félhold alakban vetett árnyékot halványan szeplős arcára. A szája sarka, mintha mosolyra görbült volna, megrezzent. Lejjebb siklott a tekintetem a hátára, amit a pólóm anyaga rejtett el előlem. De nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam, milyen a tapintása, az íze, az illata, testének minden hajlata. És be kell vallanom, kibaszott szexi volt a saját ruhámban látni őt.

Nehezen, de elszakítottam róla a szemem, és újra a telefonra összpontosítottam. Újraolvastam a szöveget, és kis híján felnevettem a szöveg stílusán. Nyoma sincs benne Lacinak. Aztán bepötyögtem egy Sziá- t, majd ki is töröltem a picsába.
A fogamat csikorgatva szusszantam egyet, miközben az igazán unalmas plafonra meredtem. Sosem volt bajom a szavakkal. Mármint, ha róla volt szó, hiszen szinte tesók voltunk. Nem csak holmi haverok.

Minden akkor romlott el, amikor megismertem Lindát. Minden azon a pocsék estén baszódott el, amikor bemutattam Ábelnek, és akkor robbant a szarbomba, amikor rajtakaptam őket.
Aztán nesze!
Most meg itt nyüglődők, mint egy béna fasz, mert nem tudom, hol javítsam meg, ami ezzel foslavinával el lett tarolva. Újjáépíteni kurva nehéz, és nem is a strapás része a sok, hanem a lelki, hogy szembe nézzek a saját rossz döntéseimmel. És az kurva sok van.

Az ujjaim a képernyőre simultak, és beütöttem az első szót „Sajnálom" , és aztán behunytam a szemem.

Emlékeztem mindenre, minden apró rohadt részletre, mert azóta is kísértett az a sok szarság.
Még azt is tudom, hogy aznap kibaszott hideg volt...

Az ujjaim szinte lefagytak a kesztyűben, miközben felfelé igyekeztem a lépcsőházban. Már magam előtt láttam, ahogy bekuckózom mellé az ágyba és hagyom, hogy felmelegítsen. Bár elég ritkán volt alkalmunk mostanában eljutni a szexig. Vizsgaidőszak, a tanulás, az anyja... Pedig minden vágyam az volt, hogy beletemetkezzek kicsit.
Talán ezért is nem szóltam, hogy hamarabb jövök. Az előadótanár beteget jelentett, az előadás pedig elmaradt. Amit egy percig sem bántam, mert reggel álló farokkal voltam kénytelen kimászni az ágyból, anélkül, hogy...
Elég volt a gondolat, és máris lüktetni kezdett az ágyékom.

Remélem, még nem kelt ki. Ha előre szólnak, megy be a franc!

A kulcsommal nem sokat bíbelődve halkan kinyitottam a bejárat vaskos műanyag ajtaját, lerúgtam a bakancsom, majd kibújtam a cuccaimból.

Ha lett volna legalább egy csepp eszem, kocsival megyek reggel, de nem akartam szarakodni a jéggel.

A zoknim meg-megcsúszott a parkettán, ahogy nekiiramodtam a szobám felé, ám valami megállára késztetett. Egy halk kuncogó hang, amit mindennél jobban ismertem, és ami a konyha irányából érkezett.
Igazából az egész lakás nem volt valami nagy. A bejárat a nappaliba nyílt, onnan jobbra volt a fürdő, szemben a két szoba, amibe kábé az ágyunk fért be egy asztallal meg egy szekrénnyel, balra pedig a zárt főzőfülke.
Irányt változtattam, de valami furcsa rossz érzés képződött a gyomromban, ahogy Ábel mély nevetése, mint valami dorombolás társult Lindáéhoz.
Aztán kinyitottam az ajtót...