𝘽í𝙯𝙯 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙛. | ✔

~14. fejezet~

És igen! Továbbjutottunk. A feladat pontosan az volt, amit előre kitaláltunk. Négyen ültünk a kilátó tetején, Vivi beszámolóját hallgattuk. Busszal vitték őket Debrecenbe, és egy egyetemi előadóba terelték be őket, ahol mindenki egy-egy tabletet kapott, majd kezdődött a feladat.

- Kik estek ki? – kérdezte Dominik.

- A fehér csapat – válaszolt.

- Ők voltak a...

- A három lány és a focista fiú. Keszthelyiek, ha jól tudom – fejeztem be Sára mondatát.

- Igen – biccentett Vivien.

- És rájöttél, hogy kik találták még ki előre a feladatot? – kérdezte Major.

- Hát fura, mert ketten teljesítettük nagyon hamar, és nagyon sok ponttal, a világoskék lány, meg én. Mindenki más marhára sokáig szenvedett az appal. A bézsek majdnem kiestek, Laci szinte semmit nem tudott, mindenhez az írta, "gólya"... Segítettem neki párat – mesélte.

- Jól tetted – vágtuk rá mind.

Még egy kis ideig Vivit ünnepeltük, akin látszott, hogy szívből örül az elért eredményének, aztán mindenki telefonja egyszerre jelzett. Kocsis élő videót indított.

- Üdvözlöm minden kedves nézőmet! Mint látjátok, nem a megszokott helyről élőzöm, mert ma van a "ti irányítjátok a napomat" eseménysorozat az oldalamon. Na, de amiért bejelentkeztem így hirtelen, az az apropó, hogy iskolánk csapata ismételten továbbjutott az IOV-on. Felcser Vivien remekelt maximum pontszámmal, ötvenből ötven madárfajt talált el, ami lenyűgöző teljesítmény! – mondta vigyorogva. – Az élőm lényege ennyi is lett volna, újabb hírekkel jelentkezem a továbbiakban. Köszönöm!

A kommenszekcióban volt, aki dicsérte, leszólta Vivit, de voltak olyanok is, akik csak szimplán értelmetlen dolgot tudtak hozzáfűzni. Az adás után elraktuk a telefonjainkat, és az étkező felé indultunk. A csapatok már javában ebédeltek, összesen három asztal volt üres az érkezésünkkor. A tálcánkat letéve helyet foglaltunk, és egyszer csak azt vettem észre, hogy Sára engem vizslat.

- Tizenegy szaktanári tizedikben? – érdeklődött.

- Igaz – mosolyogtam.

- Miről van szó? – kérdezte Vivi.

- Rajmund azt állítja, minden igaz, amit róla mondanak.

- Ja, az tuti – legyintett.

- Egészen biztos – biccentett Dominik is.

- Az nem létezik – ámult Sára. – Képes voltál bezárni a szertárba Margó tanárnőt?

- Ez így technikailag nem helyes – köszörültem meg a torkom. – A huzat csapta be az ajtót.

- És mi okozta a huzatot?

- Én – feleltem egyszerűen, mire felnevetett. Ebéd közben közösen nevettünk a balhés storyjaimon, mikor egyszer csak Andi lépett az asztalhoz, majd Vivire nézett.

- Bocs, nem akarunk zavarni. Csak szeretnénk megköszönni a segítséget – suttogta. – Laci mondta, hogy súgtál neki a madaras feladaton.

- Szívesen.

- Ez nagyon rendes tőletek, tényleg, ki is eshettünk volna.

Andi folytatta a hálálkodást, ami részemre egy kicsit már átcsusszant önlebecsülésbe is... Ajjaj...

Nem sokkal később, az étkező ajtaja kinyílt, és Róbert lépett be, mire mindenki elcsendesedett.

- Jó étvágyat – közölte. – Gratulálok a mai feladaton elért eredményekhez, és bízom benne, hogy hosszú távon is megmarad az, amit e csodás helyszín élővilágáról tudtatok meg – mosolygott körbe. Megdicsérte a világoskék csapatot, és minket is a maximum pontszámért, de megjegyezte, hogy érdekes módon rajtunk kívül más nem találta meg az easter egget a feladathoz... Érdekes, nem lányok...? A négy lány ártatlanul pislogott, tettetve, nem tudnak semmiről. – Persze nem fogok szó nélkül elhaladni a maximális pontszám mellett, így a két legjobban teljesítő csapatot jutalomban részesítem. Mostantól, a holnapi reggeli kezdetéig kizárólag ők használhatják a játéktermet, illetve az a négy-négy csapat, akiket ők meghívnak. Más nem.