𝘽í𝙯𝙯 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙛. | ✔

~10. fejezet~

- Továbbjutottunk! – léptünk be a kapun, ahol Tahi, Vivi, és Dominik vártak ránk.

- Tudjuk! Andiék elmondták. De... hol voltatok eddig? Már legalább húsz perce visszaért mindenki. A kiesett sötétzöldek már el is mentek – húzta el Vivi a száját.

- Ó, hát mi... - kezdte Sára, de Róbert félbeszakította.

- Na, végre! – fújtatott. – Megkaptam a sofőr üzenetét, miszerint késve érkeztek vissza, mert az úton meg kellett várni egy szarvasmarhacsorda átvonulását. Igaz ez?

- Ha a sofőr mondja – tette fel Major a kezét, én meg csak ártatlanul figyeltem. A jelek szerint Róbert elhitte, azonban... Tahi természetesen nem.

- Szarvasmarhacsorda... értem – sóhajtotta a főszervező. – Nyilván veletek történik ez, ki mással... Mindenesetre máskor a ti csapatotok inkább az első buszok egyikével jöjjön – jegyezte meg, majd elsietett.

- Szeretnétek valamit mondani? – kérdezte Tahi.

- Mindent elfeledtet az a tény, hogy továbbjutottunk? – kérdeztem vissza én.

- Természetesen nem.

- Akkor inkább hagyjuk.

- Na, meséljetek inkább a versenyről – sóhajtott nagyot.

A többiek érdeklődve hallgatták végig a beszámolónkat, különös tekintettel az eldobott gumikacsa esetére.

- A szürkék? – kérdezte Vivi. – A négy izmos gyerek, akik köszöngetnek, meg azt sem tudják, hogyan tegyék magukat?

- Aha – bólogatott Sára.

- Gyönyörű.

- Várjatok, várjatok – mondta Tahi. – Ne feledjük, hogy ez egy verseny. Ti a címvédők vagytok, mindenki a kieséseteket szeretné. Még egyszer mondjátok el hogy volt, kérlek.

Én elkezdtem elmesélni megint, de a monológom közben Tahi arckifejezésein majdnem elnevettem magam. Haha.

- Jó, ez tényleg gyökérség – jelentette ki végül.

- Az – értettünk egyet.

- Van valami ötlet arra, hogy mit lépjünk erre a szürkékkel szemben? – érdeklődött Vivi.

- Van – mondtam.

- Olyan, ami miatt nem zárják ki a Szirtes-csapatot a versenyből? – nézett rám rosszallóan a fizikatanár.

- Nincs – helyesbítettem, majd mind a telefonunkra pillantottunk, ugyanis Kocsis élő videót indított.

- Szeretném tudatni a kedves nézőimmel... - szipogta, mire azonnal záporoztak a kommentek, hogy biztosan kiestünk, és hasonló tévhitek. – Elnézést, itt vagyok, csak megvártam, hogy kicsit többen legyünk – mondta halk, megtört hangon. Megdörzsölte az arcát, majd újra a kamerába nézett. – Köszönöm, hogy itt vagytok velem az élő adásban. Szeretném, ha elsőként tudnátok meg, hogy... - kezdett bele suttogva -, Sára és Rajmund továbbjutottak a feladaton, a Szirtes még mindig versenyben van!!! – ordította hevesen. – Na, hát, köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett ez a kis mókázás itt az élő elején.

- Na, eleget néztetek, kapcsoljátok ki – szólt hirtelen Tahi. – Mondom, elrakni a telefonokat. Sára, menj és szárítkozz meg. Rajmund, te is. Aztán kapcsolódjatok ki, megérdemlitek, továbbjutottatok. Menjetek – utasított minket szigorúan.

- Rendben – biccentett Sára.

- Major, Fehér – szólt utánunk. – Ne vegyétek magatokra. Tudom, hogy hideg volt a tó, ti pedig szó nélkül kibírtátok a feladatot. A fotelhuszárok többsége kezet sem mos ilyen hőmérsékletű vízben, nemhogy belemenjen. Büszkék lehettek magatokra – nézett ránk őszintén.